Cselekmény: 1970, Mexikóváros Roma negyede. Az indián Cleo egy középosztálybeli családnál cselédeskedik, takarít, főz, vigyáz a gyerekekre. Kicsit családtag, de azért mindig tudatják vele, hol a helye. A családfő sokat dolgozik, majd pár hétre Kanadába megy kutatni, de ideges viselkedéséből sejthető, hogy itt másról van szó. Eközben Cleo teherbe esik udvarlójától, aki a hírre menten felszívódik...

Téma: Félig önéletrajzi film (Cuaron a középső fiú), amelyben személyes drámákat követhetünk nyomon, ugyanakkor a háttérben eközben történelmi léptékű dolgok zajlanak. Igazából nem fut ki a történet sehova azon túl, hogy főbb karaktereink picit megnyílnak.

Tartalom: Egy ideálisnak tűnő középosztálybeli családot ismerünk meg azzal a számomra nehezen értelmezhető érzelmi helyzettel, amikor együtt élsz a cselédeddel, aki egyszerre családtag és alkalmazott is. Ilyen Cleo is, aki jobbára passzív szereplőként sodródik az eseményekkel, legyen az szerelem, természeti katasztrófa vagy erőszakos társadalmi megmozdulások. De még ezeket is csak a partvonalról figyeli. Összefüggő történet nem igen van a család szétesésén és Cleo terhességén kívül, a szerkezet epizodikus, lazán kapcsolódó. Rengeteg viszont a jelképes mozzanat kezdve a városrésszel, ami ekkoriban kezdett az enyészetté válni, a Cuaron filmjeit elővetítő gyerekkori mozis élményeken át az autókig és méretükig. Számos ponton jelennek meg társadalmi jelenségek, hiszen az már önmagában beszédes, hogy a család fehér, míg Cleoék nem, de megemlíthetjük a parasztok és a földesurak szembenállását vagy a Corpus Christi mészárlást, ami az ország történelmének egyik legsúlyosabbja volt (ld. még Canoa).

Forma: A legszembetűnőbb a fekete-fehér szín, amit Cuaron azzal indokolt, hogy számára az emlékek sosem igazán színesek, de nekem kicsit ez feleslegesnek tűnik. Általában Cleo van a középpontban vagy az előtérben, azaz erősen az ő nézőpontját vesszük fel, de közben mégsem ő van a fókuszban, hanem a szélesvászon felvett környezete. Az élet megy nélküle is. A játéka amúgy is elég kifejezéstelen, de ez nem kritika. Az autentikusságra törekvés jegyében a legtöbb szereplő helybéli amatőr, pl. az orvosok is mind valódi orvosok voltak. Vizuálisan is sok a jelkép, a legtöbb képen látszik, hogy nem véletlenül szerepel az rajta, ami (pl. törött pohár, kitömött állatok, a nagy autó... stb.). Többször előfordul játék a napfénnyel, ami melegséget, erkölcsi fölényt jelez.

Élmény: A kritikák vagy teljes mértékben odavannak Cuaron legszemélyesebb filmjéért vagy megjegyzik fő hibájaként, hogy nem elég katartikus a történet lazasága miatt. Ez utóbbihoz húzok, de nem a történet miatt, hanem mert nem jött át a gyermekkor melegsége, annál sokkal borongósabb, szorongósabb volt. Szerintem ez hiányzott belőle, hogy igazán ütős legyen.

Érdekességek:

• A Professzor Zoveket alakító színész maga is pankrátor; Zovek ebben az időszakban renkdívűl népszerű szabadulóművész volt. 1972-ben, 31 évesen halt meg egy helikopteres mutatvány közben.
  
• Cuaron a film mindenese volt, nemcsak író-rendezője, hanem a kamerát is a kezébe vette és hathatósan részt vett a vágásban is. Az operatőri munkájáért Oscart kapott.