Cselekmény: Pető Gyuri 1906-ban született Szegeden tehetős családba. Kezdetben zenekari kísérőként dolgozott, majd apja halála után átvette a pénzügyi üzletet. 1937-ben vett egy kamerát és rengeteget forgatott családi eseményekről, baráti találkozókról, szerelméről, történelmi eseményekről. Csakhogy Pető zsidó volt...

Téma: A rendező a korabeli zsidóság hozzáállását próbálta bemutatni az egyre ellenségesebb környezetben; a felvételek csupán az idilli képeket mutatják, miközben tudjuk, hogy egyre elviselhetetlenebb életet kell élniük, halniuk.

Tartalom: Még nem említettem, hogy dokumentumfilmről van szó. Időrendben láthatunk filmválogatást Pető életéből, aki valóban 1937-től kezdve folyamatosan rögzítette élete egyes eseményeit. Persze nem tudom, a rendező mennyire manipulálta ezeket a válogatás során, de tény, hogy kizárólag vidám felvételeket láthatunk, amiket ellenpontoznak a zsidótörvények és gyakorlatuk. No de ez nem meglepő, hiszen mi is így teszünk ma a Facebookon. A negatívabb részek annyira kimaradnak, hogy pl. Pető minden átmenet nélkül válik munkaszolgálatossá, holott egy korábbi résznél még pont az derül ki, hogy nem tudható hivatalosan, hogy zsidó-e egyáltalán. Ugyanakkor az ellenpontozás a végére egyre komolyabb és már másból sem áll szinte, mint hogy melyik családtagok mikor, hol, hogyan ölték meg, és hát hiába az örömteli események, ha az addig tehetős családot egyre mostohább körülmények között találjuk.

Forma: Kollázsszerű, hiszen a film nagy része Pető felvételein alapszik. Ezek egy idő után színesek lesznek. Akár unalmasak is lehetnének, hiszen senkit sem érdekelnek más családok unalmas összejövetelei (kivéve egy nagyon intim részt), viszont egyrészt ezek egy történetet mesélnek el, másrészt ellenpontként folyamatosan megjelennek történelmi események mellettük vagy velük párhuzamosan. Ezek egy részét is Pető vette fel, de itt már kénytelen volt a rendező archív felvételeket is beilleszteni. Ha nincs felvétel, feliratokkal egészítik ki a filmet egy-egy mondat vagy információ erejéig. A kép és felirat mellett a másik ellenpont a hang: ez részben archív felvételeket jelent, részben verset, de többnyire kántálásszerűen előadott zsidótörvényeket. Nem ez volt ugyan a cél, de a száraz szöveg eléneklése engem inkább az egyház szerepére emlékeztetett.

Élmény: A dokumentumfilmek valahogy mindig valóságosabbak, hiába lehetnek kevésbé drámaiak vagy akár igazak egy játékfilmmel szemben. Épp ezért két jelenet volt számomra kiemelkedő, hiszen ezek belefértek volna egy túldramatizált játékfilmbe is: a szerető intim bemutatása és a baba tragikus sorsának bevillantása. Kordokumentumként talán érdekesebb, de szerintem mindenkinek tetszik egy ilyen évtizedes családregény, annak is, aki inkább a történelmet keresi benne, annak is, aki az izgalmakat.

Érdekességek:

• Kicsit spoileres leszek. Az a filmből ugye kiderül, hogy Pető és felesége túlélik a háborút kapcsolataiknak köszönhetően, mégha a család nagy része oda is veszett. A rendező következő filmje is velük foglalkozik a továbbiakban.
• Éva, a feleség 1970-ben, Pető 1971-ben hunyt el végül. Született egy lányuk 1946-ban, Katalin, aki elismert pszichológus napjainkban is.
• A film a Privát Magyarország sorozat tagja, amit a rendező 1988-2002 között készített 14 filmben.