Artúr filmélményei

Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten (1999)

2020. augusztus 11. 23:54 - Liberális Artúr

Rendezte: Jancsó Miklós
Műfaj:
tragikomédia
Főbb szereplők:
Mucsi Zoltán, Scherer Péter

Megjelenés: 1999, Magyarország

Hossz: kb. 1,5 óra

IMDB:
6,9

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/nekem-lampast-adott-kezembe-az-ur-pesten-nekem-lampast-adott-kezembe-az-ur-pesten/movie-3241

Cselekmény: Kapa (Mucsi Zoltán) unokahúga kiirtja a családot. Eközben a három sírásó, Kapa, Pepe és Józsi (Szarvas József) próbál valamennyire rendet tartani (meg némi extra pénzt keresni) a temetőben és a benne lévő vendéglőben, amit rendszeresen látogatnak bérgyilkosok és a rendező Jancsó Miklós, valamint írótársa, Hernádi Gyula. A bérgyilkosok kinyírják a két öreget, de a temetés után ott folytatják, ahol abbahagyták. Írnak egy feleséget Józsinak, de az újdonsült férj nem elégedett vele, ezért inkább lelövi. A második részben az üzletember Kapa hazafelé tart és stresszel, mert a felesége ki van borulva az unokahúg gyilkosságai miatt, pedig épp nagy partit tartanának. Próbálják kitalálni, hogyan menekítsék ki a lányt, de ekkor megérkezik a rendőrség és az ügyvéd Pepe tiltakozása ellenére letartóztatják Kapát, amiért emberhúst szolgált fel hetek óta...

Téma:

Mondja kedves nézőnk, néhanapján elgondolkodik-e azon, milyen is a világ? Igen? Jaj, ne tegye! Élje az életét! Élje a mindennapokat! Legyen vidám és boldog! Nem az? Erőltesse meg magát, ne törődjön semmivel! Nézze, az emberen kívül minden állat tudja: a legfontosabb az életben, élvezni azt. No, ez a filmünk kicsit hozzásegíti.

Írja Jancsó, és ez igaz is lehet a film hangvételét illetően, de azért nagyon is akad mondanivalója: egy cinikus, érzéketlen világot ábrázol ugyanis, amit az utolsó részben mégis megpróbál reménnyel elnyomni, bízva abban, hogy a többség alapvetően jó. Illetve elég egyértelműen látszik rajta, hogy egy búcsú is, hiszen a rendező ekkor már közel 80 éves volt, és hitvallást tett vélt feladata mellett, hogy rávilágíston lámpásával az életre. A sors iróniája, hogy aztán mégis Hernádi ment el először, Jancsó pedig még jó pár sikeres filmet készített ezután 15 évvel későbbi haláláig.

Tartalom: A történet öt különálló, de lazán összefüggő részre oszlik: az első a rendkívül önreflexív és ebből adódóan a legviccesebb temetői rész, amelyben folyamatosan rombolják a negyedik falat. A második rész már groteszken erkölcstelen, amelyben az élet értéktelen; a harmadik rész abszurdan lemondó, ahol már a saját élet sem számít; a negyedik rész társadalmi szintre emeli a cinikus érzéketlenséget az üzleti világ farkastörvényeinek bemutatásával; végül az ötödik részben visszatérünk a temetőbe, amelyben bár az angyal is életképtelennek mutatkozik e gonosz világban, a többség mégis képesnek mutatkozik legyőzni a rosszat. Illetve elbúcsúzik Jancsó.  Az összekötő kapcsok a karakterek, akik ugyan társadalmi státuszt és foglalkozást váltanak (akár jeleneten belül is), személysiégük azonban nagyjából egyező marad. Itt született meg a Kapa - Pepe páros, amit az emberek valamiért viccesnek találnak, pedig többnyire csak üvöltve káromkodnak. Na jó, akkor tényleg viccesek, amikor sikerül valami szellemesebbet kihozni a rámenősebb Kapa és a félénkebb, együgyűbb Pepe párbeszédeiből. Felvonulnak történelmi karakterek, állandó Jancsó-szereplők, és állandóak a kikacsintós utalások arra, hogy ez csak egy film és mi most éppen jelenetet adunk elő.

Forma: A régi Jancsónak nyoma sincs, nincsenek hosszú snittek, belső vágások, tömegmozgatások. A könnyedebb hangvételnek megfelelően több a vágás, gyorsabb az ütem, van pár torzabb kameraszög. Pedig lehet egy vígjáték is viccesen fényképezve, amire jó példa a filmben az, amikor leonésan eldugnak valamit a képkeretből, hogy aztán váratlanul felfedjék. Cseh Tamást leváltotta a Kispál és a borz és Ganxsta Zolee, de nem éreztem őket odavalónak, de legalább aktuálisak voltak.

Élmény: Ha tapasztalatlanul, mondjuk öt éve látom a filmet, akkor értelem nélküli kavalkádnak láttam volna és nem tudom hova tenni, de szerencsére most már elég rutinos vagyok, hogy nagyjából megértsem elsőre a filmet (vagy legalábbis ezt higgyem :D ). Egyszerre volt kicsit összefoglaló, búcsú, de jelennel is foglalkozó film. Az önreflexivitását szerettem, a többi részét kevésbé, de nem volt rossz.

Érdekességek:

  • Korábban láttuk:
    • Mucsi Zoltán (Édes Emma, drága Böbe, Roncsfilm)
    • Szarvas József (A részleg)
    • Bikácsy Gergely (Roncsfilm)
    • Juhász Jácint (Szegénylegények, Csillagosok katonák, Fényes szelek, Még kér a nép)
    • Galkó Balázs (Szerelmem Elektra)
  • Mucsi Zoltán és Moldvai Kiss Andrea házasok.
  • Mucsi karakterének becenevét kapa orráról kapta.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr4616126798

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2024.02.06. 10:17:07

A film fele marha jól öregedett a másik fele meg aktuálisabb, mint valaha! A híddal kezdődő öngyilkosos rész a legjobb, meg az eleje, mikor jön a gyilkos.
süti beállítások módosítása