Cselekmény: Egy zenei producer felkészíti a következő sztárjelöltet (Lovasi András). A zsidó Kapát (Mucsi Zoltán) és Pepét (Scherer Péter) kivégeznék a nácik, de megérkeznek a komcsik. Aztán két főhősünknek elege lesz a sehová sem tartó filmből, amit amúgy se fog megnézni a nagyközönség. Erre Kossuth jobb híján dalra fakad, hogy ne törődjünk semmivel, csak mulassunk. A háborús helyzetre - na meg a szovjet hadifogságra - való tekintettel aztán Kapa és Pepe mégis maradnak, főleg, hogy Pepe beleszeret a csinos szovjet lányba. A következő jelenetben a náci bíróság előveszi ítéli Hernádit és Jancsót a szocialista etika elleni vétkeik miatt. majd Jancsót kórházba szállítják műteni...

Téma: "Az élet: szív és kés egy-szín alatt" - próbál a filmben Jancsó valami konkrétabbat kimondani a történet lényegeként Weörest idézve. Vagy ez vagy a pina. A film szóhasználatával élve valójában több lapos közhely elhangzik, amelyek a cselekményből és a jelképekből következnek, de a közös lényegük valami olyasmi, hogy a világ egyszerre szép és csúnya, de ez van.

Tartalom: Szerkezetileg szétesettebb, mint a Nekem lámpást adott a kezembe az Úr Pesten, különálló epizódok helyett szilánkos, ha úgy tetszik. A kb. (száz)ötvenévnyi történelmet egy pontba sűrtíve egyszerre vannak jelen a huszadik század közepének-második felének elnyomói Hitlertől Sztálinon át egy amerikai vezérig, az ehhez kapcsolódó tételmondat pedig, hogy "foglyok vagyunk saját hazánkban" utalva az állandó kiszolgáltatottságra. Esetleges megoldásként a leggyakrabban felcsendülő bordal az élet élvezetésre szólít jobb híján. Továbbra is megvan az önreflexivitás, többnyire ezektől tud vicces lenni a film néhány poént leszámítva. Jelképekkel és jelképes helyzetekkel tele, ezek mind történelmiek a már említett időszakra vonatkozóan, legszebb talán a négyüléses bicikli, amin megfér a náci és a komcsi is, de lehetne még sorolni napestig (spájz, népi német, a kvízműsor... stb.).

Forma: Annyi zenei betét van (Kispál, Belga, népdalok), hogy simán lehetne műfajilag zenés film is. Nekem sok volt, nem éreztem mindig indokoltnak, persze értem és értékelem, hogy Jancsó hajlott kora ellenére és képes kortárs könnyűzenei előadókat megtalálni. Ami a színjátszást illeti, továbbra is improvizációkat láthattunk, de most szerencsére kevesebb teret kapott a Kapa - Pepe páros. Képileg nem volt számomra érdekes, Jancsó korábbi filmjeihez hasonlóan kicsit színpadias abban az értelemben, hogy nincs meg a helyszínek valódiságának illúziója, hirtelen rántják mindig össze a díszletet, kis túlzással leforgathatták volna egyetlen udvaron is.

Élmény: A hatrészes Kapa - Pepe nevével filmjelzett filmsorozatnak ez volt a negyedik része. Nem tudom, kellett-e volna látnom a középső két részt, de szerintem így is érthető és önállóan is működőképes volt. Az első film azonban újszerűsége és személyessége miatt mindenképpen jobb volt.

Érdekességek:

• Korábban láttuk:
  • Mucsi Zoltán (Édes Emma drága Böbe, Roncsfilm, Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten)
  • Scherer Péter, Hernádi Gyula, Lovasi András és Szabados Mihály (Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten)