Artúr filmélményei

174-es busz (2002)

2020. október 20. 20:23 - Liberális Artúr

Rendezte: Felipe Lacerda, Jose Padilha
Műfaj:
dokumentum
Főbb szereplők:
-

Megjelenés: 2002, Brazília

Hossz: kb. 2 óra

IMDB:
7,8

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/bus-174-bus-174/movie-62666

Cselekmény: 2000-ben a 174-es busz utasait túszul ejtetette egy fegyveres férfi. A rendőrség magabiztosan kivonult, hiszen szinte rutinfeladatnak számít, amikor egy félbeszakadt rablásnál túszokat ejt az elkövető, túszt pedig eddig még nem vesztettek. Amivel nem számoltak, hogy Sandro, a túszejtő nem közönséges rabló, hanem egy utcagyerek. A dokumentumfilm innen kezdi felgöngyölíteni az ide vezető eseményeket: Sandro sok más gyerekhez hasonlóan a bántalmazó otthonából inkább az utcára menekült, ahol csak lopásokból tudta magát fenntartani és hamar a kábítószer rabja lett. Anyját szeme láttára gyilkolták meg korábban, majd az utcagyerekeket emberszámba sem vevő rendőrök kisebb mészárlást rendeztek egyszer kamaszkorában, amit szerencsésen túlélt. Később egy rablás miatt javítóintézetbe került, de a gyerekeket itt is csak verték. Most őt veszik a kamerák, túszokkal a karjában végre odafigyelnek rá, a következmények pedig nem érdeklik, hiszen már megölték anyját és barátait is, nincs vesztenivalója...

Téma: Egyrészt feldolgozza a konkrét eseményt, de sokkal inkább annak hátterére koncentrál, kisebb részben a rendőrség és a politikai inkompetenciájára, nagyobb részben arra az erőszakra, amiben Brazília fürdik nagyon régóta bármiféle javulás nélkül, és ami újratermeli az erőszakot.

Tartalom: Három szinten zajlik a film, első a túszdráma, amiben Sandro nem teljesen tisztázott okokból - talán beszívva -  túszul ejti egy busz utasait. A rendőrség hamar körbezárja, de politikai nyomásra nem végeznek azonnal Sandroval. Erre mutat rá a második szint, az interjúk, ahol résztvevők, ismerősök nyújtanak plussz információt. Ezekből derülnek ki azok a rendszerszintű problémák, mint a politikiai nyomás alatt álló rendőrség, illetve a rendőrség nem megfelelő felszerelése, kiképzése, ami - kis spoiler - végül tragédiához vezet. Ott vesz némi fordulatot a "szokásos", személytelen akció, amikor Sandro kilép az ismeretlenségből és nem csak egy rabló lesz, hanem konkrétumokat kikiabálva a buszból a médiának, egy egyén. Ezzel érünk el a harmadik szinthez, ami személyessé teszi az eseményeket Sandro életének bemutatásával, illetve valamennyire a túszokat is megismerhetjük. Sandro életét pedig azonnal társadalmi kontextusba helyezik, így a film végére már egyáltalán nem csodálkozunk az eseményeken. Nem véletlenül használtam előbb a "személytelen" kifejezést, a film narratívája ugyanis arra a gondolatmenetre épül, hogy a Sandrohoz hasonló, erőszakban szocializálódott gyerekekről a társadalom nem hajlandó tudomást venni, emberszámba venni őket, és ez vezet a rendszerszintű erőszak-körforgáshoz.

Forma: Dokumentumfilmes formátum, de. A túszdráma azért kapott nagy figyelmet és azért nem akart a rendőrség vérfürdőt, mert épp a legnagyobb tévé előtt esett meg az eset, így a média végig élőben közvetíthette, amivel az év legnézettebb műsora lett, azaz volt bőven valódi nyersanyag. A rendező szerencséje még ennél is nagyobb volt, ugyanis Sandro élete után kutatva több felvételbe belebotlott, amin látható kamasz utcagyerekként. Emellett volt pár esztétikai húzás is, pl. az állandó madártávlat, ami kontrasztot jelentett az alantas mocsokkal, a lassításokkal való hangsúlyozás vagy a színárnyalatok eltolása a hangulatnak megfelelően (ennek legnyomatékosítottabb részlete a börtönlátogatás, ahol a rabokat negatívban mutatják, mintegy a színes külvilág teljes ellentetjeként).

Élmény: Szokásos abban az értelemben, hogy társadalmi kontextusba helyezi a történteket, ugyanabba, mint amit az Isten városában is láthattunk. és bár nincs kétségem ez utóbbi realitásáról, itt mégiscsak egy valódi esetet láthatunk és sokkal pesszimistább lezárással. Szomorú film és kétségbeejtő.

Érdekességek:

  • A buszjáratot 2001-ben inkább átnevezték, jelenleg Troncal 5 néven fut.
  • A filmben is megemlített Candelaria-mészárlás 1993-ban történt, ahol nyolc hajláktalant, köztük hat gyereket öltek meg rendőrök. Ahogy a filmben is elhangzott, az akkori gyerekek mintegy fele, közel negyven később szintén erőszakos halált halt.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr6816246784

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása