Tartalom

Isten városa a brazil Rio de Janeiro egy nyomornegyede, amit az 1960-as években alakítottak ki, hogy a város szegényei ne legyenek a tehetősebbek szeme előtt. Ebbe a negyedbe érkezik a film narrátora is gyerekként az elsők között, Rakéta, aki fotós szeretne lenni. A hatóságokat nem érdeklik az itteni állapotok, ezért hamar kisebb bandák alakulnak ki, akik rablásokból tartják fenn magukat, de mivel a rendőrök is csak a fegyveres erőszakot jelentik a lakosságnak, a bandák ugyanolyan elfogadottak, vagy legalábbis ugyanannyira gyűlöltek. Ebből a közegből emelkedik fel a gyerekként is kíméletlen pszichopata, Kicsi Zé. Kicsi Zé először saját bandavezérét lövi le, majd minden mást hasonlóan tanul meg elintézni. Amikor rájön, hogy a nagy pénz a drogban van, egy nap alatt megöli az összes kereskedőt és átveszi helyüket. Ironikus módon egy ideig épp ettől javul a közbiztonság, mert a riválisok kiiktatásával megszűntek a bandák. Azonban kezd feltűnni az újabb nemzedék, akik már az erőszakban szocializálódtak...

Nem vagyok benne biztos, hogy miről szól. Az alap nyilván az, hogy bemutatja a favellák gengsztervilágát a hatvanas évektől a nyolcvanas évekig, de ebbe némileg belerondítanak a tízévesekből álló fegyveres gyerekbandák, amikre biztos van példa, de mégis már-már parodisztikusnak éreztem. Emellett erkölcsi példázat is lehetne, amelyben Rakéta és Kicsi Zé egymás ellenpontjaiként nőnek fel: egy istenvárosi lehet rendőr vagy gengszter (és akkor már mindenki szerint inkább gengszter legyen az ember) vagy otthagyhatja a helyet, hogy normális életet éljen. (Az egyik legviccesebb rész, amikor Rakéta megpróbál rabolni, ezért a negyeden kívülre megy, de csak rendes emberekbe botlik, és végül nem tudja megtenni.) Ez a változat azért nem annyira erős, mert Kicsi Zé igazából sosem állt drámai választás előtt jövőjét illetően, ahogy Rakéta sem annyira erkölcsi szempontok miatt nem lett bandatag, hanem csak nem volt kedve hozzá. Egy harmadik, Csirke nevű bandatag lehetne ilyen karakter, de túl kevés időt kap. Egy harmadik, szimbolista megközelítés szerint Isten városában Isten uralkodik, nincs civilizációs rend, hanem az egész negyed egy civilizáció előtti társadalom megjelenítése, ahol csak az erő számít, és azt láthatjuk, hogy milyen lenne egy ilyen világ - illetve hogy milyen ma a nagypolitika, a vadkapitalizmus. Ami mindhárom esetben hiányzik, az a személyes dráma, aminek hiánya miatt nehezen élhető át.

Megvalósítás

Vegyes. Sokmindent felvonultat a film, de mégsem elég hatásosan, és ez bosszantó, mert ettől lehetne sokkal erősebb is. Például van a filmben a mágia, ami rögtön lehetőséget adna a dél-amerikai mágikus realizmus megjelenítésére, de mindössze két rövidke jelenetről van szó. Van pár filmes utalás, amit kiszúrtam (többek között ezért is - na meg a kevert idősíkok miatt - emlegítik az új Ponyvaregényként), de ezek is csak esetlegesek. Vannak párhuzamos képek, pl. amikor egy szabadulni igyekvő bandatag fut az autó mellett, hogy kivigye őt a negyedből (de őt lelövik, míg az autó utasa, aki nem volt bűnöző, megmarad). Gyakori a kettéosztott képernyő is, hogy minél több esemény férjen bele; ettől tempós lesz és ugyancsak némi párhuzamot von a két képen lévő esemény között. Egyébként is elég gyorsan pereg a film, a szereplők futnak, sok a vágás, a helyszínek közötti ugrálás. Amit egyedül következetesen végigvisz és rányomja bélyegét a filmre, az az évtizedek eltérő színvilága.

Fontos eleme a filmnek az életszerűség. Az algíri csatához hasonlóan kissé dokumentarista stílusú, rángatózós-kézikamerás. Az író egyébként is saját, illetve valós személyek életét írta meg, tehát valószínűleg autentikus a történet. A szereplők szinte kivétel nélkül hasonló környékről származnak, amatőrök. Ennek ellenére vagy éppen ezért nem rossz egyáltalán a színészi játék, sőt, az életéért síró kisfiú (a fenti képen) baromi hitelesnek tűnt. Állítólag a párbeszédek 70%-a helyben rögtönzött volt.

Élmény

Dokumentarista gengszterfilm, de nincs központi karaktere, ezért hiányzik belőle az igazán átérezhető, mély emberi dráma. a gyilkosságok futószalagon jönnek, az áldozatok nem szenvednek csak meghalnak, és ettől nem lesz igazán megrázó a film. Mint minden gengszterfilmből, innen is hiányzik a normális ember, ami megmutathatná mennyire sötét világot is látunk. Nagyon sok apró kreatív részlet van benne, de az összkép szempontjából jelentéktelenek. Ez megint egy olyan film, ami nem okozott katarzist, pedig okos és látszólag minden megvolt benne, amire szükség van.