Cselekmény: A 17 éves Maria anyjával és kismama testvérével él, és mivel utóbbi nem dolgozik, Maria jövedelmére erősen támaszkodnak. A kisváros szinte egyetlen munkahelyén, egy virágtelepen dolgozik, de megunja főnöke egrecíroztatását és inkább felmond, aminek a család nem örül. Hogy tetézzük a bajt, a pasija sem az a romantikus típus, és amikor kiderül, hogy Maria terhes, inkább szakítanak,mert egyikük sem igazán szerelmes a másikba. Ekkor tűnik fel egy ismerős, aki felajánl neki egy amerikai drogfutár munkát busás fizetéssel. Mivel Maria élete romokban, igent mond és gyakorolni kezd, hogyan kell a kapszulákat lenyelni...

Téma: A kolumbiai drogfutárok egy gyakori, jellegzetes esetét mutatja be a történet, ahogy rászánják magukat a futárok, hogy megtegyék és ezt követhetjük a folyamat végéig. Illetve kap még egy lezárást, ami a reményt, egy jobb élet lehetőségét nyújtja a nézőnek.

Tartalom: Osszuk három részre a történetet. Az első szakaszban megismerjük a még kamasz Maria kolumbiai életét, ami a nekünk ismerős középszart jelenti, mert csórók ugyan és köcsög a főnök, a család is basztatja, de azért nem éhezik vagy ilyesmi. Csakhogy ilyenkor még van az emberben büszkeség és inkább lelép a munkahelyről, valamint hiába terhes, szerelem nélkül nem akar hozzámenni vonakodó pasijához, így aztán eléggé ki van akadva, hogy inkább dacból, mintsem kényszerből vállalja a drogfutárkodást. Ez a krimihez jobban hasonlító második szakasz, amelyben aprólékosan láthatjuk Mariát felkészülni a feladatra és a futárkodás működését. A hossza és lassú repülőúton és a reptéren az embert már szétveti az ideg, hogy sikerül-e vagy sem (spoiler: sikerül átjutni). A harmadik szakasz már Amerikában játszódik, itt a drogfutárkodás utolsó szakaszát és következményeit láthatjuk. Maria úgy dönt, hogy gyereke és egy jobb élet reménye miatt itt marad. De a lényeg nem ezen a szocio-vonalon van, hanem a drogfutárkodás bemutatásán, amit a rendező több száz valós eset összedolgozásából hozott össze. Fiktív dokumentumfilmnek mondják, mert teljesen valós, de játékfilmesen előadva. A címet nem értem, ezzel a Mariával és a Máriával nem igazán tudok párhuzamot vonni, hacsak nem a gyerekért vállalt áldozatra akar utalni, de ez eléggé sántít.

Forma: Nem igazán érdekes, nincsenek izgi képi, hangos megoldások, bár kétségtelenül mesterien feszült, ahogy elhúzzák a veszélyes helyzeteket. A főszereplő színésznőt rommá díjazták élete első szerepéért, de engem nem nyűgözött le különösebben, bár ahogy sokszor elmondtam már, ehhez sincs szemem.

Élmény: A történet oda akart kilyukadni, hogy Amerika még mindig az álmok országa, de ez már 2004-ben sem volt túlságosan igaz, mégha Latin-Amerikához képest nyilván sokkal csábítóbb. Ezt a fajta üzenetet már nem tartom újszerűnek vagy érzékletesnek a film alapján. Mint valóságot átlagos embereken keresztül bemutató film nyilván fontos is lehet akár, de ez meg nem érdekel különösebben; valakinek biztos érdeke, de ez az én élménybeszámolóm :)

Érdekességek

• A rendező közéleti fotósként kezdett, de szerette volna a képeket tágabb kontextusban is bemutatni, így jött a filmezés. Emiatt ezt a filmet is azzal kezdte, hogy amerikai kolumbiai közösségekben anyagot gyűjtött a hitelességhez. Sőt, tovább is ment, hiszen pl. a kolumbiai közösség mindenesét a mindenes maga játsza.