Cselekmény: Sinae fiatal özvegy, kisfiával férje szülővárosába, Mirjangba (jelentése: rejtett napfény) költözik Szöulból, hogy új életet kezdjen. Egyesek segítőkészek, mint pl. az autószerelő Dzsongcsan, aki már zaklatásszerűen segítségére igyekszik mindenben a nőnek, vagy a keresztény gyógyszertáros, aki minden alkalommal megtérítené, mások alaposan kibeszélik a háta mögött, de hát ez van, ha új ember érkezik egy környékre. Zongorlackéket ad, valamint földet venne befektetési céllal, legalábbis ezt hazudja, valójában nincs annyi pénze. Aztán egy buli után nem találja otthon kisfiát, majd megcsörren a telefon: elrabolták, váltságdíjat követelnek érte. Sinae kiveszi minden pénzét és átadja az emberrablóknak, ám ők keveslik az összeget, hiszen azzal számoltak, hogy van egy fölbirtoknyi vagyona, és a fiú pár nappal később holtan kerül elő...

Téma: Kényelmes lenne azt gondolni, hogy a (kicsi spoiler) kereszténységben békét lelő, majd kiábránduló Sinae története passzol a koreai helyzetre, ahol a lakosság fele kifejezetten ateista, a negyede pedig a legnagyobb vallásos csoportot adó kereszténységé, és talán van is ebben valami, a rendező elmondása szerint is istenről szól a történet. Kétségtelenül benne van, hogy az élet kegyetlen és hatalmasabb nálunk, de szerintem nem erre megy ki a játék, egyszerűen csak Sinae gyászát látjuk a kisváros ellenséges környezetében.

Tartalom: Az első fél óra idilli anya-fia kapcsolata szépen előkészíti a tragédiát, de ne rohanjunk előre. Sinae valamiért menekül Szöulból, nem akarja tartani kapcsolatát családjával, de azt se tudjuk pontosan, milyen volt viszonya néhai férjével (nem tökéletes, az biztos). Azért költözik épp ebbe a városba, mert férje szülővársa, míg a rendező szándéka csak egy átlagos város volt (azaz egyetemes a szitu). Másik fő karakterünk, Dzsongcsan az autószerelő, aki azonnal sokat kezd segíteni a nőnek és látszik, hogy bejön neki, ezért állandóan nyomul. Érdekes, a legtöbb írás őt inkább egy angyalnak látja, nálam viszont kifejezetten zaklatóan nyomuló pasiként csapódott le és emiatt felvetődött bennem az is, hogy a történet a patriarchális elnyomásról is szólhat. Nem jártam messze az igazságtól, több írás arról értekezik, hogy a kisváros mikrotársadalma eléggé zárt és Sinae-nek muszáj beilleszkednie, változnia, átlényegülnie hozzájuk hasonlatossá és nincs menekvés. A második szakaszban megtörténik a tragédia, de a bűnügy maga teljesen mellékesként jelenik meg, Sinae összeomlik és váratlanul a kereszténységben talál megnyugvást, bár a hirtelen átalakulás nem tűnik túl meggyőzőnek. Nem is az, ahogy egy végtelenül ironikus jelenetben kiderül, de ezt nem spoilerezhetem el. Innentől kezdve Sinae dacolni kezd Istennel, de persze rendre ő marad alul, ezért jogosan sokan Jóbbal azonosítják. A kezdetektől fontos jelkép a napfény, ami ugye benne van a város nevében is, később pedig Istent jelenti, ennek megfelelően különböző formákban jelenik meg.

Forma: Az első harmad idilli hangulatához gyönyőrűen napos képek tartoznak, és ahogy fentebb írtam, a napfény később (vagy annak hiánya), valamint az árnyékok rendszeres visszatérői a kompozícióknak. Illetve Dzsongcsan is ott van szinte mindig a háttérben valahol, ami nekem ijesztő. Egyébként kevésbé érdekes vizuálisan sajnos. Legfőbb ereje a Sinae-t alakító színésznőben van, hiszen neki kell megjelenítenie egy traumatizált, fájdalomtól szélsőségesen kilengő embert és ezt többnyire jól is csinálja.

Élmény: Érdekes, megint úgy alakult véletlenül, hogy egy hasonló filmet láttam előtte, az Egy fantasztikus nőt, ami szintén a gyásszal foglalkozik, így könyebb észrevenni, hogy a chilei film sokkal társadalmibb jellegű, mint ez. A Jób-analógia teljesen jogos, ebból a szempontból akár vígjátékként is tekinthetnénk rá, amit erősítene Dzsongcsan karaktere is. Nem volt rossz, de valahogy nem fogott meg igazán.

Érdekességek

• Mirjang egy 100 ezres város, a Wikipedia szerint a neve egyáltalán nem az, mint amit Sinae próbál eladni a filmben.
• A rendező 2002-2003 között kulturális miniszter volt.