Cselekmény: Orlando ötvenes férfi, jóval fiatalabb barátnője van a pincér-énekes Marina személyében, aztán váratlanul egy átmulatott éjszaka után hirtelen rosszul lesz és meghal. Mivel előtte leesett a lépcsőn is, a rendőrség próbálja felderíteni, volt-e bántalmazás, illetve az is gyanús körülmény, hogy Marina sokkal fiatalabb, hiszen ez nem egy megszokott szerelem. Emaitt a család sem sokkal kíméletesebb, a feleséget nyilván aggasztja, hogy Marina Orlando lakásában él, a fia pedig láthatóan gyűlöli ismeretlenül is...

Téma: Propagandisztikusan feministának hat, mert életszerűtlen, hogy ennyire utálják Marinát a családtagok és hogy a rendőrség is ennyire érzéketlen legyen vele szemben. Persze előfordul biztos gyakran, csak nem egy szélsőséges helyzettel kéne illusztrálni a nők társadalmi helyzetét. ...gondoltam magamban, aztán jött egy nagy fordulat, amit nem akarok ellőni, de érthetőbbé tette a Marinával szembeni ellenszenvet, mi pedig rádöbbenhettünk, hogy az, hogy a fordulat előtt Marina mellett álltunk, utána meg megértettük, mi a baja vele másoknak, a Szemet szemérthez hasonlóan rámutat a képmutatásunkra, hiszen Marina ugyanaz az ember előtte és utána is.

A továbbiakban nem tudok spoilermentesen írni róla, úgyhogy aki mondjuk látta a Hatodik érzéket és nem akarná a nagy fordulatot ismerni, az most se olvasson tovább.

Tartalom: Marina és Orlando szerelme valódinak tűnik, de azért kicsit felhúzzuk a szemöldökünk, hiszen láthatóan nagy a korkülönbség. Kezdetben nem értjük, mire fel az orvosok habozása és a rendőrök vegzálása, aztán megtudjuk, hogy Orlandonak van családja, szóval Marina nemcsak fiatalabb, de szerető is, igaz, nem titkolt. Az ő durva ellenszenvünk is életszerűtlenül erős, de Marina tűr... aztán kiderül, hogy transz. Innentől kezdve válik világossá, miért vannak iránta ekkora megvetéssel, hiszen jóval fiatalabb szeretőnek lenni még csak-csak belefér, na de a buzulás (ráadásul szerelemből) már sok. Az említett és általam sokszor hivatkozott Szemet szemért a végére tette, amit itt a történet közepén ellőttek, hogy bár nem történt semmi változás, mégis más szemmel nézünk Marinára és jobban megértjük gyűlölőit - ez pedig szépen szembesít minket saját álszentségünkkel. A lényeg nagyjából ennyi, az már nem olyan érdekes, hogy Marina hogyan viseli a támadásokat és a gyászt, az viszont nagyon jó húzás volt, hogy alapvetően nem Marina belső küzdelmét láthatjuk nővé válásáról, ami egy alap filmben lenne, hanem egy kész személyiséget, aki simán lehetne "normális" nő is. és ez a belső küzdelem hiányzik, mert a történet végén, a csúcsponton, amikro Marina kiteljesedik énekesként, niincs meg a nagy katarzis.

Forma: Hmm... Nem tudom. Úgy mondanám semmilyennek, hogy közben nagyon is vannak jelképesen expresszív jelenetek (legfeltűnőbben a szeles), vizuálisan erős elemek, de valahogy mégsem lesz vizuálisan izgalmas. Jelentése van a környezetnek és biztos még sok minden másnak is (pl. a ragasztó), de nem működnek együtt, nem állnak össze egységgé és nem hangsúlyozzák ki a megmutatottat. Ami igen, az a főszereplő, akinek annyira nehéz dolga azért nem vot, révén hogy eleve sokat merített belőle az író, és hát ő maga is transznemű. Ha történetileg nem is, formailg működik az utolsó jelenet, ahol erőteljesen megjelenve énekel egy erőteljes dalt. A zene alapvetően jó, mert klasszikusokat használnak, illetve ami nem klasszikus, az is klasszikusabb hangzású és talán még jobb is, mint felmenői.

Élmény: Büszke lehetek újfent magamra, hogy zavart az eleje, mert nem állt össze a kép, szóval kiszúrtam, hogy valami baj van, aztán szerencsére kiderült, hogy mi zavart, és innentől kezdve mindjárt élvezetesebb volt a film. Az mindenképpen az előnyére válik, hogy képes szembesíteni önmagunkkal ahelyett, hogy bekénk tuszkolná az üzenetét, ugyanakko formailag meg nem állt valahogy össze sajnos és a cselekméyn sem volt eléggé kielégítő. Egynek mindenképpen ajánlott.

Érdekességek

• Korábban láttuk: Luis Gnecco, Amparo Noguera, Antonia Zegers, Nestor Cantillana és Alejandro Goic (No)
• Kétes öröm, de ez a film nyerte el az Oscart a Testről és lélekről elől.