Cselekmény: Kobajasi csellista, ám a klasszikus zene a kutyát sem érdekli, ezért a tulaj feloszlatja a társulatot. Kobajasi tudja, hogy nem elég tehetséges, ezért feleségével néhai anyja vidéki házába költözik, legalább a bérleti díjat megspórolják így. Az álláshirdetéseket böngészve egy csábítóan jó munkára lel, de lelkesedése csak addig tart, amíg ki nem derül, hogy temetkezési vállalkozásról van szó. A rámenős főnöke, Szaszaki (Jamazaki Cutomu) azonban pénzzel és erővel magánál tartja, pedig már az első esetben is egy oszlóban lévő testhez kell kimenni...

Téma: Élet és halál. A temetkezési vállalkozók hagyományos rituáléi segítenek a családnak méltóságteljes búcsút venni halottaiktól, lezárni megoldatlan ügyeiket. Innen nézve kevésbé hangsúlyos, de Japánban valóban megvetésnek örvend ez a feladat, a rendező pedig próbált ezen a megítélésen javítani.

Tartalom: Kobajasi csellós életét hamar lezárjuk, erre csak azért van szükség,  hogy egyrészt kapcsolódjon gyerekkorához vele (bár ettől még simán ki lehetett volna hagyni), másrészt, hogy legyen értelme a csellós zenei betéteknek. Egy véletlen folytán belecsöppen a temetések világába, de kellően érzékeny, hogy mesterétől eltanulja azokat a pszichológiai fogásokat, amelyek segítségével a gyászoló családtagok számára kellemes és felszabadító élmény lehet a búcsú. A halott ugyanis "őszinte", ezért a családtagok már csak azt látják, aki valóban előttük fekszik. Ennek kapcsán több epizodikus bepillantást kapunk különböző családi konfliktusokba, többek közt maga Kobajasi életébe is. Az ő nagy traumája, hogy anyját nem tudta eltemetni, apja pedig lelépett gyerekkorában, de munkája segítségével megtanulja elfogadni ezeket is. Számunkra kamukonfliktusnak tűnhet, de Japánban komolyabb dolog, hogy halottakkal foglalkozni tisztátalan, ezért barátai és önfeláldozó felesége is elfordul tőle, amíg nem tapasztalják meg személyesen, mennyire fontos a hivatása. Szerencsére van humor is, ami könnyedebbé, pozitívabbá teszi az amúgy komorabb témájú történetet.

Forma: Ahogy írtam, a cselló szolgáltatja a zenei betéteket, egy alkalommal kifejezetten oda nem illő, videóklipes formában, de egyébként sem sikerül megpendítenie érzelmi húrokat. Legnagyobb gondom a színészi játékkal volt, bántóan szappanoperásra sikerült több megnyilvánulás. Képben sem túl erős néhány jobban sikerült beállíást vagy vágóképet leszámítva. A legélvezhetőbbek a szertartások, amik mindig is a japán kultúra ékkövei voltak a maguk szigorú szabályaival, lassú meneteivel, precíz kimértségeivel.

Élmény: Őszintén szólva egyáltalán nem értem, miért vannak oda a filmért. Oké, "aranyos" a témája, de rossz értelemben véve hallmarkosan hatásvadász, feleslegesen és előkészítetlenül túldramatizált. Amikor mer lassú lenni, sokkal erősebb, mint amikor az arcunka akarja tolni, hogy mit kellene épp éreznünk. Nem rossz, csak nem illik erre a blogra a színvonala. Akkor már ezerszer inkább a Túlvilág.

Érdekességek

• Korábban láttuk: Jamazaki Cutomu (Menny és pokol, Rőtszakáll, Árnyéklovas)
• A temetkezési vállalkozók, a nokansik valójában már egyáltalán nem népszerűek, intézményesedett ez is és kórházakban oldják meg a halottak rendbetételét a család helyett.
• De hogy mennyire tisztátalan dolognak számít, jól mutatja, hogy a fimre forrásokat se volt könnyű találni, de még a terjesztése is csak azután indult be, hogy elkezdett díjakat nyerni.
• A film valójában a Kobajasit alakító színész szerelemgyereke.