Cselekmény: A hat történetből álló film első részében egy repülőgépen két utas beszélgetni kezd, véletlenül kiderül, hogy van egy közös ismerősük, akinek a nevét meghallva bekapcsolódik egy harmadik utas is, hiszen ő is ismerte az illetőt...

A második történetben az útmenti étterembe pont az a férfi tér be, aki miatt a pincérnő (Julieta Zylberberg) apja öngyilkos lett. A szakács magától értetődő természetességgel veti fel, hogy tegyenek patkánymérget az ételébe...

A harmadik történetben a menő üzletember durván beszól az autópályán az előtte kacsázó autósnak, ahogy ilyenkor az lenni szokott. Aztán persze lerobban és a megsértett autós beéri...

A negyedik történetben az épületrobbantó mérnök autóját szerinte jogtalanul elszállítják tilos parkolás miatt, emiatt lekési lánya születésnapját, feleségénél ez az utolsó csepp és válni akar, és még ki is rúgják, amikor dühében botrányt csinál a paroklási cégnél...

Az ötödik történetben a tehetős család gyermeke cserbenhagyásosan halálra gázol valakit. Az apa a kertészét venné rá busás jutalom fejében, hogy az vállalja át a tettet és a börtönbüntetést...

A hatodik történetben a tökéletes esküvő rémálommá válik a menyasszony számára, amikor rájön, hogy újdonsült férje megcsalta...

Téma: Próbáltak ráhúzni a történetekre valamilyen társadalmi narratívát, de nem látom igazoltnak. Biztosan jellemző mindegyik embertípus és eset az argentin társadalomra (egyesek a magyarra is), szóval ez szerintem inkább egy válogatás, korrajz, de nem egyetemes és általános érvényű, mégha a rendező ezt is állítja.

Tartalom: Hat, kb. 20 perces epizódokból áll a film, ebből az első a legrövidebb, tartalmában talán el is üt a többitől, de egyben össze is foglalja azokat. Gyors, rövid, csattanós jelenet. Mindegyikben elege lesz a főszereplőnek, "eszüket vesztik" egy szélsőséges helyzet hatására, ahol egy-egy igazságtalanság kiborítja őket. Míg részenként egy-egy nagyobb igazságtalanságot látunk, az első epizódban csak úgy záporoznak. A sérelmeket felsoroltam a cselekménynél, nem ismétlem meg őket. Ez egy vígjáték, de sötét, helyenként abszurdba hajló humorú. Kiemelik egységes színvonalát és eltérű műfajukat az egyes részeknek, ugyanakkor a végkicsengés és a hangulat más tud lenni. Az első könnyedebb, a második cinikus és jószívű, a harmadik csattanója a legjobb a maga gúnyjával, a negyedik kivételesen happy enddel zárul, az ötödik a legkeserűbb, a hatodik pedig... azt hiszem szubjektív, hogy pozitív vagy cinikus. Jó, hogy több csavar is van a történetekben, kevésbé jó, hogy sokszor így is kiszámíthatóak tudnak lenni. Hiányoltam, hogy nincs valamilyen konkrétabb kapocs köztük, mint a második és a harmadik történet között, ahol a háttérben elhajtó autóra fordult rá a kamera.

Forma: Mindegyik epizód kicsit más a színeket, fényeket tekintve, ahogy látszik a képeken is, de annyira nem eltérőek, hogy ez markánsan megfigyelhető legyen. Ez annyiban lehet jó, hogy egységes marad a kinézet, ugyanakkor nyugodtan lehetett volna benne több látványelem, mint pl. amilyen a hatodik részben az ajtóra szerelt kamera volt. A színészek rendben voltak, a zenére csak ott kaptam fel a fejem, amikor kivételesen egy valódi korabeli sláger hangzott fel, ez azért nem olyan gyakori dolog.

Élmény: Nagyjából már leírtam korábban: fordulataival és humorával szórakoztató, persze a fekete humor nem mindenkinek jön be és nem is mindig könnyed. Egynek jó, de nem váltja meg a világot.

Érdekességek

• Korábban láttuk: Julieta Zylberberg (La nina santa)