Cselekmény: A túlsúlyos Piroska egy kórházban dolgozik, nagyjából elégedett az életével, bár nem túl izgalmas. Férje állandóan fogyókúrára fogná és már inkább csak egymás mellett élnek, mintsem együtt. Egy alkalommal Pál Adrienn nevű beteget visznek a kórházba; Piroskát felzaklatja a név, mert bár a beteg nem az, akire gondolt, Pál Adrienn legkedvesebb barátja volt alsóban. Azóta teljesen megfeledkezett róla, így aztán nekiindul felkutatni, de egykori osztályfőnöke szerint Adrienn rossz kislány volt, egyáltalán nem olyan, mint amire Piroska emlékszik...

Téma: Én azt szűrtem le a történetből, hogy Piroska gyerekkori barátnője utáni kutakodása közben sikerül kimozdulnia a jelenlegi, üres holtpontjáról, ennél többet, egyetemesebbet nem. De most átadom a szót a rendezőnek:

Pál Adriennben az emlékezet relatív, szubjektív működése, illetve a mások általi elfogadás, hogy mások hogy látnak minket, mi hogy látjuk magunk. Piroska személyiségfejlődése, az hogy hogyan tanulja meg elfogadni önmagát, hogy a modern társadalmak mennyire nem képesek elfogadni a halál és a betegség létezését, s mindemellett az emlékezet szubjektivitásának és relativitásának kérdésköre is...

Tartalom: Eltelik talán fél óra is, mire Pál Adrienn szóba kerül; addig Piroska kiüresedett életét ismerjük meg: munkája lélekölő, hiszen egy elfekvőben dolgozik, élettársával elhidegültek egymástól, unottan nézi a mozifilmeket is. Egyetlen öröme és hobbija az evés. E testiség túlhangsúlyozása ellentétben áll a sivár lelkivilággal, amit a Pál Adrienn nevű beteg érkezése kavar fel, ami eszébe juttatja Piroskának a boldog(nak gondolt) gyerekkorát. Ez a történet második szakasza, amikor elkezdi körbejárni azokat az ismerőseit, akik tudhatnak valamit Adriennről, de ők vagy nem vagy máshogy emlékeznek Piroskára és Adriennre. Itt egy pillanatra megemlíthetjük, hogy a jellegzetesen kelet-európai megnyilvánulások (az eü. dolgozók, a felügyelő pedagógus, mi lett az osztálytársakból... stb.) valószínűleg kimaradnak a kívülállóknak. A harmadik szakaszra érik be a keresés eredménye, de ezt nem spoilerezhetem el; legyen elég annyi, hogy Piroska élete érdemben nem változik ugyan, de elindul egy pozitív folyamat. A történet érzelmi hangulata is egyhangú: drámaisága nem felkavaró, humora nem harsány.

Forma: És ilyen a külcsín is, a színek fakók, a díszlet minimalista és rideg, kevés az ember (Piroska általában egyedül van a térben), a fény tompított, zene nincs, vagy a van is, nagyon nem illik a hangulathoz. A film viszonylag lassú és hosszú, ezt nem szerették a kritikusok, de én nem éreztem problémának, 130 perc nálam viszonylag rövidnek számít :D A színészek rendben vannak, vagy amikor nem, az nem az ő hibájuk. Kiemelendő a főszereplő, aki teljesen amatőr. Igaz, pont kifejezéstele karaktert kell hoznia, de állítólag a valóságban ennek pont az ellentéte.

Élmény: A film célja az volt, hogy semmilyen legyen, és ez a célját közel tökéletesen meg is valósította néhány nem túl jól sikerült jelenettől eltekintve. Ebből a szempontból jó, csakhogy emiatt nem is lett katartikus sem tartalmilag, sem látványra. Az izgalomra vágyó nézőkkel szemben nekem nem volt unalmas, a maga nemében egynek jó, csak igazából nem adott semmi olyan extrát, ami miatt érdemes lenne megnézni azon kívül, hogy magyar.

Érdekességek

• Korábban láttuk: Horváth Ákos (Kontroll)