Cselekmény: ...avagy "a kikötő nője". Rosario szerényen, de boldogan él apjával, udvarlója pedig tervezi megkérni tőle a lánya kezét. Amikor a nem túl jó állapotban lévő apa lebetegedik, Rosario megpróbál kölcsönkérni gyógyszerre pénzt előbb az apa főnökétől, aki viszont cserébe tisztességtelenül közeledne a lányhoz; ezután udvarlójához szalad, ám őt egy másik nővel találja. Kétségbeesésében elrohan a gyógyszerészhez, hátha megesik rajta a szíve. Közben azonban az apa szemtanúja volt az udvarló lebukásának és elégtételt venne rajta, ám dulakodás közben szerencsétlenül esik és meghal. Ha ez nem lenne elég az árván és nincstelenül maradt lánynak, még a gyászmenetet is ünnepi menetnek vélik a a karnevált ülő utcabálozók és üdvrivalgás közepette veszik körbe a kocsit és a zokogó Rosariot..

Téma: Ez azonban csak a történet egyik fele, a második fele már az örömlánykodásra kényszerülő Rosarioról szól. A kettő azonban nem igazán áll össze egésszé, így számomra inkább a nyomorpornó kategória, ahol csapás csapást követ, még ha valamennyire rá is húzható esetleg egy feminista olvasat.

Tartalom: Maradjunk a feminista olvasatnál, hiszen a másik úgyis értelmetlen. A történet eléggé elkülöníthetően két részre oszlik: az elsőben Rosario életének összeomlását láthatjuk, amelyben pasija átveri, apja főnöke visszaélne kiszolgáltatott helyzetével, az apa pedig erőszakkal venne elégtételt, miközben Rosario lehetőségei kizárólag a passzív ellenállásra korlátozódnak. Beszédes, hogy a farsangozók teljesen figyelmen kívül hagyják a könyörgő lányt, csupán egy másik férfitekintély hatására állnak le. Ezek ellenére a feminista nézőpont mégse passzol annyira, mert pl. a gyógyszerész kifejezetten jó fej vele a feleségével szemben, illetve a három pletykás, erkölcscsősz szomszédasszony sem túl pozitív figura. A második részre Rosario szinte eltűnik és a tengerészek mulatozásai veszik át a főszerepet, de ennek nem igazán sikerült felfedeznem az értelmét - talán csak nézőpontot akartak váltani. Rosairo itt már kiégett utcalány, akinek minden férfi egyforma - ezzel jön vissza a feminizmus, ha elfogadjuk azt az olvasatot. A végét meg nem mondhatom el, de mégsem egyforma minden férfi, hiába kényszeríti ebbe a szerepbe a világ...

Forma: A rendező Oroszországban született, a kommunizmus elől menekült Nyugatra, végül Mexikóban kötött ki, így érezhető a formaiságon a korabeli szovjet és német, esetleg még a francia hatás is. Elsősorban a német: a díszlet, az árnyékok, az áttűnések mind az expresszionizmust idézik, de ez már egy visszafogottabb expresszionizmus, ami nem megy át szürreálisba, de a valóságnál hangsúlyosabb. A kamera is viszonylag dinamikus és bár szokatlan szögek nincsenek, érdekes kísérletezésnek lehetünk tanúi, amikor a rendező hagyja, hogy pl. Rosario egészen közel sétáljon a kamerához és csak a szoknyája egy része töltse ki a kép nagy részét. A matrózok hosszas bemutatása miatt úgy éreztem, hogy ez még a kissé kezdetleges típusú, egzotikumokra utazó műfaj akart lenni részben. Ami a hangot illeti, még a hangos- és a némafilm határán vagyunk, mintha spóroltak volna a párbeszédekkel és a képek még beszédesebbek voltak. Ugyanakkor zeneileg meglepően jól sikerült, hatásosak a klasszikus betétek, pedig az talán nem olyan jellemző még ebben a korszakban, és szerepet kaptak a kor mulatós zenéi is. De igazán az volt a jó, amikor a történet szokatlanul folytatódott és ekkor teljes csend volt kihangsúlyozva a helyzet ciki valóságát (ébredés szex után). Ja, és az arcunkba toltak két cicit is, ami azért szintén szokatlan. A Rosariot alakító színésznő nekem helyenként túl teátrális, de voltak jobb pillanatai is.

Élmény: Meglepően jó film volt néhány megoldásában, ha ezekből több van, akkor akár kedvenc is lehetne. A történetet viszont nagyon túltolták, felesleges volt benne ennyi tragédia és hiányoltam a központi témát is. Mindenképpen megéri megnézni, méltó párja a jobb korabeli latin filmeknek.

Érdekességek

• Andrea Palma unokatestvére volt Dolores del Rio