Cselekmény: Cayetano tehetős férfi, teljes boldogságához már csak felesége, Dolores (Sofia Alvarez) öröksége hiányzik, amit a nő eltűnt bátyja miatt nem tud megkaparintani.Cayetano azonban féltékeny is, nem is alaptalanul: Dolores exe feltűnik, amint a férj elmegy otthonról, de nem szerelmeskedni van ott, hanem megzsarolni a feleséget régi, dátumozatlan szerelmeslevelekkel, amelyekről a férj azt hihetné, hogy aktuálisak. Eközben a munkakerülő Cantinflas épp a ház cselédjének csapja a szelet és merészségében egészen bemerészkedik a házba, amikor a férj váratlanul otthon terem rendőrökkel: csak tettette, hogy elmegy, csapdát akart állítani hűtlennek vélt feleségének. A cseléd előbb Cantinflas-t bújtatja el, a zsarolót pedig gyorsan kiengedi a házból. A feleség, hogy mentse magát, azt hazudja, hogy Cantinflas az eltűnt báty, Cantinflas pedig jobb híján belemegy a játékba...

Téma: Kellően bugyuta vígjáték, hogy az embernek meg se forduljon a fejében témát keresni, pedig semmibe se került volna kicsit jobban kihangsúlyozni azt a társadalmi környezetet, amit ábrázol (családon belüli erőszak, szegénység, korrupció - ezek mind megjelennek elhülyéskedve).

Tartalom: Klasszikus kabaréformátum, szépen megágyaznak a félreértéseknek, majd kis híján végig egy helyszínen maradunk. A helyzet a fenn vázoltak szerint az, hogy a férj előtt mindenkinek tettetnie kell magát, és ez megy is, amíg mindenkinek van belőle előnye, de közben meg nem úgy viselkednek, ahogy illene, és ez nemcsak a rokoni kapcsolatot jelenti, de Cantinflas karaktere eleve a naplopó proli, míg Doloroes-ék ugye tehetősek. Az egész mozgatórugója Cantinflas, aki egy mexikói intézmény lett idővel; karaktere a semmirekellő csavargó, aki állandóan beszél, és ezért nem a külsőségekben (Chaplinhez szeretik hasonlítani), hanem Hacsek és Sajós nyelvi félreértésekben utazik. Ez pedig egy spanyolul nem tudónak eléggé problémás, a poénok egy része valószínűleg nem jön át, a minőségük pedig biztosan rosszabb. A végét meg egyszerűen nagyon összedobták, tök értelmetlen. A hitelességen ront az is, hogy a karakterek láthatóan alávetik magukat a dramaturgiának, míg Cantinflas a poénok kedvéért szinte a nézővel egyenrangúként folyamatosan kiszólhat vagy hangosan gondolkodhat, aminek látványosan alájátszanak a többiek.

Forma: Erről sem tudok sok jót elmondani, képileg tök érdektelen, a színészi játék a műfajnak megfelelően itt-ott túltoltan teátrális, de többnyire meggyőző. Nincs nagy fordulatszám, vígjátékhoz képest elég hosszúak a snittek, zene nincs. Ha van egy jó vizuális poén, akkor azok a kisgyerekek, akiket mind alacsony vagy törpe felnőttekkel játszattak el, de mind idősebbek Cantinflas-nál.

Élmény: A leírás alapján kicsit negatívnak tűnhetek, de végülis szórakoztató volt, egyszer meg lehet nézni. Remélem nincsenek mexikói olvasóim, mert ők most valószínűleg meglincselnének, mivel ez az egyik legnépszerűbb filmjük a mai napig.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Cantinflas (80 nap alatt a Föld körül)
  • Sofia Alvarez (Santa)
• Cantinflas karaktere 1937-1955 között szerepelt, ebben tartják a legjobbnak. Nyelvi poénjai szállóigékké váltak, de azért is volt annyira kedvelt, mert a köznép nyelvjárását beszélte.