Cselekmény: 1950. Marci (Tóth Benedek) elindul vidéki parasztházából Budapestre orvosnak tanulni. Meglepetésére az állam jobbnak látja őt a nemzet érdekében magyar-francia szakra átirányítani. Pontosabban nem az állam, hanem a nagyon határozott Laci, harmadéves fejes, Marci szomszédjának férje kérte, mert Marci makulátlan előéletű a "polgáriakkal" szemben. Rögtön segítséget is kér tőle egyetemi kérelmek erkölcsi ellenőrzésére. Az egyetemen Marci megismerkedik többek közt a szintén paraszt Borival, akibe beleszeret, az érzés pedig kölcsönös. Laci azonban rendre feltűnik és titokzatoskodik vele, ezért Marci féltékeny lesz, ez pedig konfliktust szül köztük az iskolai életben is...

Téma: De a sztori csak itt indul be igazán, erről majd kénytelen leszek spoileresebben írni a tartalomban. Általánosságban a lényeg Marci fejlődéstörténete, ahogy az országgal együtt elszakad paraszti gyökereitől, ami részben fejlődés, részben viszont az új, kommunista világ korántsem olyan problémamentes, hogy finoman fogalmazzak, és 1965-ben ezt még nem igazán illett megmutatni.

Tartalom: A viszonylag idilli első szakaszban Marci vidéki életét ismerjük meg röviden, nagy reményekkel indul Budapestre orvosnak, de már az úton megmutatkozik, mi vár rá, amikor egy ismeretlen felmondja az életét neki, azaz figyelik. A második hidegzuhany, hogy nem engedik az orvosira menni, hanem francia szakra küldik. Mindkettő Laci, az agilis KISZ-es műve, aki megbízható embert akar maga mellé. És akkor mostantól spoiler: Laci rossz emberbe köt bele és elviszi az ÁVÓ, ami elveszi Marci bizalmát a rendszerben. Nem az igazság számít, hanem hogy ki a rendszer nagyobb barátja. Ugyanakkor mindenki megkapja a lehetőséget egy jobb életre, már-már propagandaszerű, hogy Marci az anyját a Gundelbe viszi ebédelni. Eközben Marci magánélete is zajlik, megismerkedik ugyanis Borival, egymásba szeretnek, de Bori félig-meddig benne van még egy másik viszonyban, ami csak később derül ki, emiatt pedig összevesznek. A harmadik téma az elszakadás az otthontól, éles a kontraszt mindig, amikor a már városiasabb Marci hazautazik, ahol egyes szokásokat még megtartanak, de közben már zajlik a téeszesítés és van olyan szokás, amit már el kell játszani, mert már nem tart(hat)ják meg. A történeten végighúzódó motívum a víz, amely Marci anyja szerint tisztít és táplál, ezért főhősünk rendre beleáll az esőbe egy-egy fontosabb esemény során vagy pl. érkezésekor az összes csapot megnyitva "elmossa" múltját. A cím is efféle jelentéssel bír, a zöldár tavaszi áradást jelent. A karakterekről nem tudok hosszabban beszélni vannak sablonos kommunisták, rettegő együttműködők, egyszerű parasztok, és persze akik több játékidőt kapnak, azok természetesebbek.

Forma: Többnyire egyhangú, azt mutatják, amit látni kell, pedig vannak benne tök expresszív részek, mint a fazekak kattogása vagy Marci árnyéka. Gyanítom, hogy a színészek egy része amatőr, másik része még túl fiatal, nagyon természetellenesen kamerábabámulós monológok vannak benne ugyanis. A zene zaklatott, önmagában tök jó lenne, de nem ilyen filmhez való.

Élmény: Kicsit talán sokat markolt a film. A politikai szál a leghangsúlyosabb, ami 1965-ben elég ütős lehetett, mai szemmel azonban nem elég bátor és így kevésbé érthető. A változás témája túlságosan hangsúlytalan, így kissé feleslegesnek érzem benne, ebből lehetett volna egy külön filmet csinálni. Mai nézőnek a legjobban a teljesen egyetemes szerelmi szál jöhet át a legjobban, az első szerelmi bánat mindig fájdalmas. Összességében nem rossz, de még nincs meg benne az 1960-as évek frissessége (ld. Szabó filmjeit) vagy elvontsága (ld. Jancsó filmjeit).

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Tóth Benedek (Fényes szelek)
  • Meszléry Judit (Sorstalanság)
• Színészdinaszták: Darab Virág férjei Huszti Péter és Makk Károly;
• Még életben vannak: Koncz Gábor (82), Darab Virág (79), Meszléry Judit (79)
• Tóth Benedek elsősorban nem színész volt, hanem mikrobiológus, egyetemi tanár.
• Meszléry Judit férje Horváth Balázs belügymniszter volt.
• A filmvégi kisze egy télűző szokás