Cselekmény, téma, tartalom: A rövidfilm első felében temetéseket, sírokat, halállal kapcsolatos jelképeket láthatunk, a másodikban a második világháború képeit, főleg holttesteket. Az üzenet egyértelmű, de szerencsére van rendezői nyilatkozat:

Egy háború okozta totális halál-látvánnyal szeretnék rádöbbenteni, hogy ezzel nem lehet játszani. Mint a primitív népek a ráolvasó énekükkel, úgy próbálom én ezzel a filmmel kivédeni azt, hogy meghalok, meghalunk. Egy meghosszabbított élet lehetőségét akarom szuggerálni a nézőbe is... A halált szeretném kivédeni azzal, hogy megértetem. A tényt, hogy meghalunk, egyetemes összefüggésekbe kell helyeznünk. A személyes lét és a történelem kapcsolatát, kis és nagy sorsok egybefonódását, életek és tragédiák találkozását a végtelen vetületében kell vizsgálnunk.

Ami hiányzik javarészt a filmből, az a végtelen, az egyetemesség; pontosabban ott van az utolsó képekben (a záróképek a tengert mutatják), de ez nem elég hangsúlyos. A film első fele még egyáltalán nem a háborúra utal, hanem egy groteszken túlzásba vitt temetést láthatunk, majd sírfeliratokat, előre megváltott sírhelyeket. Ez akkor válik némileg aktuálpolitikaivá, amikor a román Vidám Temető szocialista fejfáit láthatjuk. Ha nem lett volna elég komor a gyász, a második rész már konkrét holttesteket mutat a második világháborúból ráerősítve az erőszakos halál gonosz tragikumára. Az "a piacere" egyébként olasz zenei kifejezés, a zene tetszés szerinti előadását jelenti.

Forma: Már a főcím is egy gyászjelentés formátumát ölti. Avantgárd montázs stílusú, párbeszéd nincs is, néha zene sem, bár van egy hatásosan előadott kesergő dal. A jelenetek egy része nyilván megrendezett, mint amilyen az extázisig fajult temetés, de többnyire sírok közt bóklászunk kiemelve egyes feliratokat, szobrokat. A második felében már a világháborús dokumentumfilmrészletek uralkodnak, de mindkettő félre jellemzőek az asszociációs bevágások, mint amiket Huszárik többi filmjében láthattunk. A komor hangulat ellenére van némi humor is, de nem akar lelőni a poént.

Élmény: A húszperces hossz ellenére kissé hosszúnak tartom, mert egyes gondolatai nagyobb súlyt kapnak, mások meg túl keveset. Egyetemes halál helyett túlságosan a jelenkorban ragadt, vizuálisan meg kissé túl gyors az elmélyüléshez. Na nem mintha nem lenne hatásos, de tíz-húsz évvel későbbi, zenei videóklipként jobb lett volna.

Érdekességek

• A már említett Vidám Temető a romániai Szaploncán található. Stan Ioan Patras fafaragó 1935-ben kezdett humoros, színes fejfákat készíteni, mintegy 700-at az 1970-es években bekövetkezett haláláig.