Előzmények: Dániában is egy Lumiere-kinematográffal indult a történet 1896-ban, majd a kis ország azzal tudott mégis naggyá nőni, hogy exportra gyártottak filmeket. 1910 környékén, tehát korán elkezdtek átállni az egészestés hosszúságú filmekre, a többit pedig már ismerjük Dreyer révén. Urban Gad (1879-1947) anyja író volt, nagybátyja Gauguin, de arról nem találtam infót, hogy ő hogyan került a filmezésbe.

A film: A történet rímel a kor többi hasonló filmjére (pl. a rendező másik filmje, A züllés útján), amelyben naiv nőknek, esetünkben az alsóközéposztálybeli (?) Jennynek (Asta Nielsen) udvarolni kezd egy tapasztaltabb férfi, aminek a lány nem tud ellenállni annak ellenére, hogy tudja, hogy társadalmilag nem elfogadott dolgot tesz, így aztán a szülei ki is tagadják. És persze, ahogy lenni szokott, az udvarlónak csak addig kell Jenny, amíg megfekteti, innentől pedig egyenes az út a társadalmi züllésig. Az erkölcsi tanmese nincs túlságosan kidolgozva, hiszen Jenny véletlenek miatt süllyed a végletekig. Többnyire középtávolaikból állnak a jelenetek, így - bár nincsenek széles, teátrális mozdulatok - nem sokat látunk a színészi játékból. Kameramozgás vagy egyéb látványosságok nincsenek. Az utolsó kép fekete-fehér, egyén és tágas tér ellentétei lehetnének kifejezőbbek, ha hosszabb időt hagynak neki, de hát még csak 1912 van.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Asta Nielsen (A züllés útján)