Cselekmény: 1943. A zsidó Jób és felesége, Róza (Temessy Hédi) gyermektelenek, de érzik közelgő vesztüket és nem akarnak meghalni örökös nélkül, ezért az árvaházat lefizetve örökbefogadnak egy keresztény kisfiút, Lackót. Lackó kezdetben problémás, de egyre jobban megkedvelik egymást idővel. A háztartáshoz tartozik még Ilka és Jani, Jani pedig halálosan szerelmes Ilkába. Egy nap cirkusz érkezik a faluba...

Téma: A cím már kb. mindent elárul, a bibliai Jób alakjával von párhuzamot a történet, aki kiváló zsidó volt jólétben, ezért próbaképpen a világ minden nyomora rászabadult, de ő elviselte ezen csapásokat is. A filmbéli Jób azonban nem, és sorsával szembeszáll. Eddig tiszta, de mégsem teljesen világos számomra, hova akar  kifutni a történet, ha egyáltalán...

Tartalom: Pedig egészen sűrű a tartalom, ami az epizodikus szerkezetnek köszönhető. Tulajdonképpen párperces, egymástól javarészt független jelenetekből áll, mindegyiknek van egy rövid, központi témája, gondolata, de egyik sem igazán kiemelkedő. Vagy ha igen, az Isten "megtalálása", aki ott van mindenütt, viszont ahogy előbb jeleztem, nem sikerült megértenem, mit akart mondani ezzel a költő. Szóval mindegyik jelenetnek van egy-egy gondolata, jelképesek, így aztán felsorolni és hosszú lenne mindet, de a sok bába közt elvész a gyermek. A már említett vallási filozofálgatáson kívül szó esik a szerelemről, metakommunikatívan a filmről, na és persze a zsidóságról, a korabeli antiszemitizmusról, a korabeli mindennapokról. A jelképek Bibliaiak, több történetével rokoníthatóak. A gondolatokhoz hasonlóan a hangulat is töredezett, hol melegen emberséges, hol humoros, de többnyire gyerekszeműen kíváncsi, tárgyilagos.

Forma: A képi világa nappal fakó, este melegebb, de sötét fényben úszik. Középpontjában jellemzően a nézelődő és túl energikus Lackó van, aki tök életszerűen még egy friss hullát is megtapogat ahelyett, hogy taknya-nyála egybefolyva, sokkolódva bőgjön. Rendre ajtókon, ablakokon néz be, kicsit az ő impulzív, információhiányos látásmódját kapjuk meg. Hozzá hasonlóan a kamera sokat mozog és az ő szintjén van. A színészek közül Zenthét és Rudolfot nehéz nem maguknak látni, Temessy jó mint mindig, a gyerekszínészt pedig nem fair kritizálni, de vadócnak végülis jó volt.

Élmény: Annyi vallomással tartozom, hogy egyrészt kb. két hónapig néztem a filmet, mert valahogy lusta voltam filmezni és ez nyilván nem segíti az élményszerzést. Szintén csúnya dolog tőlem, hogy az ezredfordulós borzalmaik miatt eleve negatívan álltam hozzá a rendezőpároshoz. Szóval ezeket figyelembe véve talán nem meglepő, hogy nem igazán fogott meg a film pedig kivitelezésre nem rossz, tartalmilag pedig van bőven mondanivalója, csak nem állt össze egységes élménnyé. Valamiért a kommunizmus sem szeretett beszélni a holokausztról, így ez a film az egyik elsőnek tekinthető, még ha itt is csak közvetetten jelent meg - akkor már konkrétabbak voltak Szabó filmjeinek szuggesztív elbeszélései.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Temessy Hédi (Tűzoltó utca 25, Csontváry, Mephisto, Őszi almanach, Kárhozat, Édes Emma drága Böbe)
  • Verebes István (Fényes szelek)
  • Gálffi László (Fehér isten)
  • Ambrus András (Bakaruhában, Zöldár, Szerelem, Még kér a nép, A ménesgazda, Martinovics)
  • Oszter Sándor (Napló gyermekeimnek)
  • Blaskó Péter (Fényes szelek, Roncsfilm)
  • Kádár Flóra (Körhinta, Szerelmesfilm, Örökbefogadás, Angi Vera)
• Színészdinasztiák: Temessy Hédi életársa Gobbi Hilda; Rudolf Péter felesége Nagy-Kálózy Eszter; Görbe Nóra apja Görbe János;
• A moziban levetített film egy 1920-as évekbeli Balogh Béla-film.
• A filmet Oscarra jelölték, de alulmaradt a Fanny és Alexanderrel szemben.