Cselekmény: ...avagy "a halál után". Az otthonülő Andrej halott anyját eszményíti, míg végül egy barátjának sikerül elrángatnia bálba. Itt persze megismeri a sápatag, igéző tekintetű Zoyát, akivel kölcsönösen elvarázsolják egymást. Zoya találkára hívja a férfit...

Téma: A Milics Klára c. Turgenyev-novella filmes feldolgozásában a hangsúly nem azon van, hogy Andrej nem tud mit kezdeni a hús-vér Zoyával, hanem Andrej pszichológiai állapotán. Lehet, hogy ennél többet is akart mondani Bauer, de ennyi jött át rendesen. Erről majd később.

Tartalom: Andrej bemutatásával kezdünk, aki a szellem embere, nem nagyon mozdul ki otthonról és halott anyját eszményíti, magyarul nincs sok köze a valósághoz. Ekkor lép színre Zoya, megtetszenek egymásnak, de Andrej túl nyomi a kezdeményezéshez, ezért Zoyára hárul a feladat. És ez lehetne nagyon beszédes is, hiszen Bauer többi filmjéhez hasonlóan egy modern nő benyomását keltené, de annyira jelentéktelenül teszi, hogy elsikkad. Kb. a sztori felénél jön egy fordulat, ami Turgenyevnél fontos dologra mutatott rá, azaz hogy Andrejnek Zoya csak egy idea és nem valódi nő, míg itt csak arra volt jó, hogy borzongasson. Bocs, hogy megint rébuszokban írok, de nem merek spoilerezni :)

Forma: Meglepő módon egy sekélyességet firtató kritikának Bauer igazat adott, de azzal védekezett, hogy elsősorban a film nyelve érdekelte és nem a történet. Ebben pedig szokás szerint nem kell csalódnunk, a kamera olyanokat csinál, amit még sokáig nem látunk. Gyönyörűen tud mozogni, a báli bemutatkozásokkor például hőseinkkel együtt lépked és tekint jobbra-balra. Nem fél egészen közeli arcképeket mutatni; az álomjelenetek megvilágítása teljesen elüt az addigiaktól, valóban földöntúli hatású... stb. Modernebb, komolyabb tartalom mellett egyes részek már durván expresszív, pszichológiai ábrázolások lehettek volna, amikor Andrej megszállottja lesz Zoyának és csak ő jár a fejében.  A színészek ugyanakkor még nagyon teátrálisak.

Élmény: Bauer minden filmjénél nagyjából ugyanaz az élménybeszámolóm: előremutató, izgalmas képi megoldásokat láthatunk, tartalmilag azonban nem hozza ugyanezt a szintet. Ez részben érthető, még mindig nagyon korán vagyunk, ráadásul nem a legszerencsésebb régióban.

Érdekességek

• Vitold Polonsky 1919-ben, 39 évesen hunyt el ételmérgezésben