Cselekmény: Egy kevésbé jó környék fodrászüzletének öt fodrászlánya és vendége a főszereplőnk; Layale (Nadine Labaki) nős pasija mindig spontán keresi fel és csak egy autóban elbújva lehetnek együtt, de titokban epekedik érte a környék rendőre is; Nisrine vőlegényének családja a lány ízlésének konzervatívabb, főleg mivel már nem szűz; Rimának hiába udvarol az izompólós futár, valójában leszbikus és egy véletlenül betévedő vendégbe szeret bele; az idősödő, elvált, egykor színész Jamale meghallgatásokra jár, de nehezen veszi fel a versenyt a fiatalokkal. És végül ott van még az idős varrónő, Layale nagynénje, Rose, akihez egy idős amerikai kezd járni az indokoltnál gyakrabban a megigazítani való ruháival, de nem hagyhatja magára egy pillanatra sem félig bolond, papírszemetet gyűjtő nővérét, Lilit...

Téma: Keresztmetszet kora Bejrútjáról a nőkkel a középpontban. Nincs egy központi gondolata, hanem különféle társadalmi státuszú és sorsú nőket mutat be párkapcsolataikon keresztül. Nagyban hozzájárul elismertségéhez, hogy abban a pár idilli évben készült a 2000-es évek első felében, amikor viszonylag hosszabb ideig nem voltak harcok, így a történetben sem jelent meg a háború.

Tartalom: A központ a fodrászüzlet, ide jönnek-mennek az emberek, szóval lehetne akár sokkal epizodikusabb és sokszínűbb is, de öt főbb cselekményszálunk lesz. Layale nős férfi szeretője, és mint ilyen, mindig igazodnia kell a feleséghez, csak másodhegedűs lehet. Marad a kapcsolatban vagy kilép? Nisrine házasodni készül, az ő nagy baja, hogy már nem szűz, ami ugye sok helyen probléma, de elmondani nem meri. Véget ér emiatt a kapcsolata vagy nem? Rima leszbikus, ez azért már csak jelzésértékkel jelenik meg. Viszonyt kezdenek vagy sem? Jamale az öregedéssel küzd - el tudja fogadni vagy nem? Az idős Rose életébe beköszönt a szerelem, de ápolandó nővére miatt eddig nem ment hozzá senkihez. Most boldog lehet végre? Annyit spoilerezek, hogy valamelyik kérdés happy enddel zárul, mások nem. Eközben valamennyire bejárjuk a várost és kapcsolatba kerülünk rendőrökkel, szállodákkal, orvosokkal és egyéb emberekkel - ők mind a város részei. Ami pozitívum, hogy a komolyabb, drámai témák ellenére is viszonylag humoros, meleg, derűs film, pedig be lehetett volna állítani ugyanezeket az eseményeket tragikusan is. Emlékeztetett az Amelie csodálatos életére (2001).

Forma: Nem csak a hangulata és sokszálú cselekménye miatt emlékeztet rá, de a képi világa is igen hasonló tud lenni időnként. Gyakori ugyanis a meleg arany színű kép, illetve a beállítások is többször szokatlanok vagy mesterkélten szimmetrikusak. A vágások üteme nem tökéletes még, nem emeli ki a poénokat, de volt benne legalább némi vizuális humor (áramszünet, vallási körmenet). A képi világ általában igazodott a jelenethez, ezért aztán bár többnyire aranyszínű volt, máshol kifakulhatott. Videóklipes fílingje volt, és mint utólag kiderült, nem véletlenül éreztem így, a rendező zenés videókkal kezdett. Ennek megfelelően a tökéletesen passzoló zene is időnként felerősödött. A színészek állítólag félig-meddig amatőrök voltak és szövegkönyv helyett saját szavaikkal kellett megfogalmazniuk a párbeszédeket. Ennek ellenére a színészi játékkal nem volt kifogásom, különösen a két idős hölgy működött jól. A párbeszédek viszont már nem mindig voltak jók, a leggyengébb pont szerintem a nem megfelelő hangsúlyozása volt az érzelmi tetőpontoknak.

Élmény: Ez volt Labaki első filmje, és kellemes, szórakoztató, szerethető darab lett mind tartalmában, mind küllemében. Sokkal több is lehetett volna persze, de ezen a limonádé szinten szerintem teljesen korrekt. Művészfilmesek ne várjanak tőle megváltást, mozizóknak elmegy.

Érdekességek

• Korábban láttuk: Nadine Labaki (Kafarnaum)
• A film félig-meddig családi vállalkozás lett, ugyanis nem csak a rendező a főszereplő, de testvére a jelmeztervező és férje a zeneszerző.
• Az eredeti cím nem egészen karamell; az ún. perzsa gyantázás egy ókori szőrtelenítő módszer, csak akkor még nem gyantát használtak, hanem cukorból és egyéb (ehető) összetevőkből álló ragacsot.