Cselekmény: Grúzia, 18. század. I. Salamon király szigorú büntetés terhe mellett megtiltja az addig bevett szokást, hogy a grúz nemesek rabszolgának raboljanak el gyerekeket és felnőtteket egyaránt a törököknek. Ez azonban nem akadályozza meg azonnal a szokást, és a két falusi jóbarátot, előbb Gocsát majd Hvicsát is elrabolják, hogy eladják őket Isztambulba. Hvicsát ugyan ideiglenesen megmenti egy pap, akinél megismerkedik egy helyes, vele egykorú lánnyal, de az emberrablók nem hagyják annyiban és visszarabolják...

Téma: Nem igazán találtam leírást a filmről, noha megjelent Magyarországon is. A sztori nagyja ugye arról szól, hogy Hvicsa grúz, de egy idegen ország identitását kapja meg, az igazi értékei viszont mindig grúzok maradnak. Azt jó lenne tudni, hogy ez csak egy egyszerű kalandfilm vagy áthallásos, és Hvicsa konkrétan párhuzamba állítható valakivel (híres grúz pl. Sztálin) vagy esetleg Törökország = Szovjetunió?

Tartalom: A rövid történelmi felvezető után a történet fele-kétharmada Hvicsa gyerekkoráról szól, ami egy idilli Grúziát fest fel gyakran pátoszosan giccsesre: szép vidék, szegény, de tisztes falusiak, egyedül a nemesség és az emberrablók áskálódnak. Főhősünket természetesen elrabolják, és mivel erős kisfiú, harcosnak adják Egyiptomba. Kicsi spoiler: kiváló katona, hadvezér lesz, belenevelődik új szerepébe, de rendre elé kerül valami grúz. Ami grúz, az mindig rendkívül fontos lesz, azaz hiába felejti szinte el gyökereit, mégis azok bizonyulnak a legfontosabbnak. De ennél többet nem tudok róla írni, nem egy összetett sztori, inkább kalandfilm.

Forma: Hozzá vagyok szokva az avantgárd szovjethez és a Tarkovszkij-fémjelezte művészfilm-stílushoz, így fura volt látni egy ilyen hagyományos képi eszközökkel dolgozó filmet. Sokkal inkább hasonlított a korabeli, hollywoodi monumentális filmekhez, mint a szovjetekhez. Persze nincsenek óriásdíszletek és tízezernyi statiszta, de megfelelő keretezéssel jótékonyan el lehetett fedni egy-egy csatajelenetben a tömeg hiányát, a helyszínek pedig gyakran autentikusnak tűnnek, a jelmezek színesek. De a kamera és a vágások nem dinamikusak, a fénnyel, színekkel nem játszanak, szóval olyan semmilyen.

Élmény: Már csak a török-szál miatt is nagyon Egri csillagok hangulata volt, a történet hangulatos, de nem fedeztem fel benne túl nagy esztétikai értéket. Jó lenne tudni, hogy valójában miről akart szólni, volt-e benne aktuálpolitika vagy sem. Ha valaki egy klasszikus, történelmi filmre vágyik, annak kellemes kikapcsolódás lehet egy délutánra.

Érdekességek

• A film története valós történelmi keretek között játszódik, és ahogy alább is szerepel az "országinfó" rovatban, Grúzia ekkor részben török fennhatóság alatt állt. A film elején említett I. Salamon király (1735-1784) például a nemesség megregulázása végett valóban keményen fellépett a rabszolgakereskedelemmel szemben és sikeresen függetlenítette királyságát a törököktől.
• Szintén hosszan szerepel a filmben Ali bej (1728-1773), aki maga is grúz mamlúk volt, lassan felküzdötte magát  az egyiptomi bejségig, de ellenszegült a törököknek és orvgyilkosság áldozata lett.
• Napóleont nem kell bemutatni gondolom, ő 1798-ban próbálta megszállni Egyiptomot, de 1801-re a brit-török csapatok kiszorították.