Cselekmény, téma, tartalom: A történetben a fehér elitet jelentő Soho karakter egy öltönyös cégvezető, aki épp nagybeteg, eszméletlen. Elméjében mindennapos munkaeszközei mellett eljut elfojtott, feketéket érő erőszakos jelenetekig, majd amikor elgázol egy fehér embert, magához tér és folytatja a munkát. A film  a Félix száműzetésben után született, ihletője az akkor létrehozott dél-afrikai Igazság és Megbékélés Bizottság, amely személyes beszámolókat gyűjtve próbált segíteni az országnak szembenézni azzal, mit is jelentett az apartheid. Kentridge az animációt e két karakter, az érzékeny Félix és az uralkodó Soho köré szőtte. Ebben a filmben sincs igazán sztori, asszociációs játékot űz a rendező, de azért érzékelhető, hogy Soho egyre mélyebbre hatol a tudatában és végül megérti, hogy önmagának is ártott az apartheid közömbös szemlélőjeként.

Forma: Néhány jelkép könnyen értelmezhető, mások nem; az pl. egyértelmű, hogy Soho vizsgálgatja magát, Soho társadalmi státusza is egyértelmű az öltönyével, és még az is világos, hogy amikor megjelennek benne az irodai eszközök, azok a legkülsőbb identitására, a munkájára utalnak. Ott kezd kicsit homályosabbá válni, amikor röntgenképeket és az utat látjuk, ahol időnként feltűnik egy-egy ember is. Kentridge technikáját korábban már részleteztem, de itt van újra: "abból áll, hogy egy kezdőrajz részeit kiradírozza, átrajzolja és minden képet felvesz - ez hivatott a gondolatok, emlékek, érzelmek sokrétűségét ábrázolni, hiszen az új rajz alatt még ott a régi". Párbeszéd nincs, a zene újra klasszikus, amiről továbbra is az a véleményem, hogy a lehető legjobb választás a filmekhez.

Élmény: Nem egy könnyen befogadható darab, ismerni kell a kontextusát, amúgy mindig érdekes egy inkább képzőművészeti alkotást, mint filmet nézni. Azt hiszem a legjobb az lenne, ha az 1989-2003 között készült kilenc animációját egyben nézi meg az ember előre felkészülve abból, hogy mi a történelmi hátterük.

Érdekességek

• -