Cselekmény: A polgárháború sújtotta Libanonban egy kis falu hídja is áldozatul esik a harcoknak, így a közösség nagyjából elzáródik a külvilágtól. Mivel magukra vannak utalva, hosszasan keresve a jelet, beüzemelnek egy régi tévét a magaslaton, így mindjárt megvan az esti mozi. Eközben a nők mindent megtesznek, hogy a forrófejűbbeket ne tüzeljék fel a keresztény-muszlim konfliktusok hírei, ám egy véletlen incidens során így is egymásnak esnek...

Téma: Nem rejtegeti mondanivalóját: a libanoni polgárháború beszivárog a kis közösségekbe is és mesterséges ellentéteket szül vallási törésvonal mentén. Sajnos ezt rendkívül naiv idealizmussal teszi, így hatástalan marad.

Tartalom: A háború árnyoldalaival indulunk, egy temetéssel és aknazárral, hogy érezzük a veszélyt. Szerencsére ez gyorsan komikus fordulatot vesz, megismerhetjük a szeretetreméltó, gyakran esetlen városlakókat néhány központi karakterrel. A város Libanon kicsiben, azaz fele keresztény, fele muszlim, de amúgy semmi különbség köztük, még a vallási vezetőik is együtt dolgoznak. Rövidesen kiderül az is, hogy ők és a nők mindent elkövetnek, hogy a polgárháború hírei ne jussanak be a városkába, nehogy feltüzeljék a forrófejű férfiakat. És ez a történet első nagy problémája, ugyanis a férfiakat néhány kivétellel agresszív ösztönlénynek állítja be, akiket a magasabbrendű nőknek kell gyengéden irányítani. Ez pedig ma már nem működik, ehhez egy békebeli Capra kellett volna, nem pedig egy aktivistább szemléletű, modern Labaki. A történet nagyja arról szól, ahogy a nők próbálják elsimítani a csetepatékat, és amíg az előbbi humorosabb jellegű, a csetepaték már véresen komolyak; ez pedig a történet másik nagy hibája. Mert míg a nők trükkjei abszurdan gyermetegek (eljátszott Mária-jelenés, ukrán prostik, bedrogozott sütik, átöltözés), a polgárháború valós halállal jár, és ezt az ellentétet nem sikerült egységesebb hangulatba terelni. Tovább ront a helyzeten, hogy a drámaiság részben emiatt, részben magától nem igazán átélhető.

Forma: A megosztottság megjelenik időnként képekben is, elsősorban a sokatmondóan egymás mellé épült temetőkön és templomokon keresztül, de egyébként nem tudnánk megmondani, ki keresztény és ki muszlim. Amúgy labakisan profi a kinézet, csak az örök hibája is megvan: vizuálisan nem támogatja meg igazán a mondanivalóját. Ami érdekessége a filmnek, hogy majdnem musical. Három-négy zenés-táncos betét van, ezekből a temetésre igyekvő, gyászoló nők indítójelenete mutatja a legjobb látványt, a többi már kicsit egyhangú.

Élmény: Talán kissé negatívnak hangozhat a leírásom, pedig nem rossz az alapötlet, nincs baj a kivitelezéssel, csak nem sikerült összepasszintani mindent. A túl vegyesre sikerült hangulat elrontja az élményt.

Érdekességek

• Korábban láttuk: Nadine Labaki (Karamell, Kafarnum)
• A film városkája Taybeh, ahol sikerült találni egymás mellett álló templomot és mecsetet.