Cselekmény: A városi jogász Luzardo hazaérkezik rég nem látott családi, vidéki birtokára rendbetenni azt, amire nagy szükség is van, mert korrupt felügyelője nem kevés birtokot és állatot játszott át a szomszédoknak. Az egyik szomszéd a hírhedt, gyilkosságtól sem visszariadó Dona Barbara (Maria Felix), aki férfialó és férfigyűlölő boszorkány hírében áll, ami érthető is, miután fiatalabb korában szerelmét szeme láttára ölték meg, majd megerőszakolták. Luzardo hazaérkezése után azonnal nekilát rendbetenni a dolgokat: felügyelőjét kirúgja, a birtokhatárokat bírósággal kijelölteti, de még a család egykori riválisának lányát, Mariselát (Maria Elena Marques) is oltalmába veszi, miután a lány alkoholista apja "eladná" a lányt egy rekesz whiskyért...

Téma: Az egyik legnépszerűbb latin regény filmfeldolgozása Venezuela modernizálásának állít emléket, ahogy a civilizációt jelképező Luzardo legyőzi a primitív vidéket jelképező Dona Barbarát. Erre magamtól nem jöttem volna rá, ennyire nem volt egyértelmű a jelképrendszer, én inkább társadalmi-hatalmi megszemélyesítéseket sejtettem a karakterekben.

Tartalom: Az alaphelyzetet azzal ágyazzák meg, hogy az érkező Luzardonak elmesélik Dona Barbara történetét. Barbara szegény vidéki lány volt a korábban leírt tragédiával, onnantól kezdve tudatosan használta testét és kihasználta a szeretőit, hogy nagyobb hatalma legyen. Ezzel szemben Luzardo kifinomult városi ember, aki a jog eszközeivel próbál érvényt szerezni az igazságnak/akaratának. Namármost ehhez képest nem primitív-civilizált összecsapást láthatunk, Dona Barbara semmiben sem marad el Luzardo intellektusától, csupán módszerei mások: erőszak, csalás, boszorkányság (ez utóbbi is elég felemásra sikerült, látszólag semmi jelentősége nincs, csak babona). De valódi konfliktus még így sincs köztük, mert Luzardo szerencséjére hasonlít Dona Barbara egykori szerelmére; szóval Luzardo semmilyen szempontból sem győzedelmeskedett, sőt, a történet épp azt bizonyította, hogy a jog az erő oldalán van. Nem mellesleg Dona Barbarából alig látunk valamit abból, ami megalapozta hírhedtségét, nem igazán tesz sem rosszat a játékidő során. Szintén némi probléma, hogy a párosuk nem mindig van fókuszban így kicsit többszereplős lesz, hiszen egyes mellékkarakterek hasonlóan sok figyelmet és játékidőt kapnak. Elsősorban Marisela kiemelendő, aki Dona Barbara alatt ösztönlényként nő fel, Luzardo kezei alatt azonban finom hölgy válik belőle. Különös alak Guillermo, az amerikai bajkeverő, aki pusztán csak gonosz, elvileg ő a venezuelaiakat lenéző külföldi megtestesítője.

Forma: Hát erről nem sok jót tudok elmondani, ha nem egy 80 éves film lenne, akkor bántóan amatőrnek nevezném a színészeket, annyira mesterséges az egész a színjátéktól a sminken át a díszletekig. Nem hibáztatom érte a vágót, inkább a forgatókönyv lehet a ludas abban, hogy szét van esve a történet, az egyik pillanatban még itt vagyunk, a másikban sokkal később teljesen máshol egy másik vagy új eseményszálban. Egyetlen pozitívuma, hogy helyenként vannak noiros árnyékolásai, amiben annyira jók voltak ebben az időben a latin filmek.

Élmény: A regény írója írta a forgatókönyvet is, mégis teljesen szétesettnek éreztem a narratívát, a logikáját, jelképrendszerét következetlennek, formailag pedig átlagos korabeli színvonal. Könyvben biztos jobb, valószínűleg több ideje van kifejteni olyanokat, amikre a filmnek nem volt ideje. Kíváncsi lennék egy mai, korrektebb feldolgozásra, ahol realistábban mutatják be az erőszakot és egyebeket.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Maria Felix (Enamorada, La diosa arrodillada)
  • Maria Elena Marques (A gyöngy)
  • Agustin Isunza (A vakond)
  • Miguel Inclan (Maria Candelaria, Enamorada, Salon Mexico, Az elhagyottak)
  • Antonio R. Frausto (Vamonos con Pancho Villa)
  • Arturo Soto Rangel (Maria Candelaria, Las Abandonadas, Enamorada, Sierra Madre kincse)
  • Manuel Donde (A másik, Enamorada, Sierra Madre kincse, Ő, Archibald de la Cruz bűnös élete, A szent hegy, Alucarda)
  • Alfonso Bedoya (Las Abandonadas, A gyöngy, Sierra Madre kincse)
• Julian (Luzardo) és Andres Soler (Barquero) testvérek, a teljes család egy nagy színészdinasztia Mexikóban.
• A regény 1929-es, szerzője, Romulo Gallegos (1884-1969) 1948-ban még az ország elnöke is lett, de persze megpuccsolták.