Cselekmény: Az árva, vad Alejandroval cudarul bántak gyerekkorában, kivéve szabad természetű "testvére", Catalina, akivel szenvedélyesen egymásba is szeretnek. Alejandronak azonban mennie kell, és bár a szerelem mindent elsöprő, Catalina nem számít Alejandro hazatérésére, így hozzámegy a finom, szomszéd birtokos Eduardohoz (Ernesto Alonso), aki húgával, Isabellel (Lilia Prado) él. Ezzel az alaphelyzettel nyitunk, amikor felbukkan a gyerekkorára bosszúszomjas, közben megtollasodott, de továbbra is ösztönlény Alejandro Eduardo nagy bánatára és Catalina nagy örömére. Bár Catalina hű marad, de minden idejét Alejandroval tölti, amit Eduardo persze nehezen visel, Alejandro meg azt, hogy Catalina nem akar elválni, hiszen terhes Eduardotól. Ha ez nem lenne elég bonyolult helyzet, még Isabel is beleszeret Alejandroba, aki nem átallná feleségül venni, hogy Catalina közelében lehessen...

Téma: Bunuel szerette az Üvöltő szeleket, annyira, hogy már 1931-ben kész volt a forgatókönyvvel. Az ő feldolgozásának központi eleme Catalina és Alejandro már-már abszurdan végletes szerelme, amely felrúg minden társadalmi szokást és azok nem tudnak vele mit kezdeni, mert nem ilyen helyzetekre vannak kitalálva.

Tartalom: A történet nem is lényeges, az alapszitut is képesek felvázolni pár mondattal egy párbeszéd keretein belül; inkább annak lehetünk tanúi, ahogy a szerelmesek tojnak mindenre és hogy ezzel sem a világ, de még ők sem tudnak mit kezdeni. Alejandro például megjelenésekor nemes egyszerűséggel betöri az ablakot és a férjjel mit sem törődve mindenki szeme láttára szerelmet vallanak egymásnak Catalinával. Eduardo pedig túlságosan jólnevelt és még ezt is elnézi, noha szenved tőle. A poén, hogy a nagy szerelem olyan erős, hogy annyira semmibe veszik a társadalmi játékszabályokat, hogy mégis betartják őket, hiszen mit számítanak azok? Vagy épp az, hogy a megcsalásaikat is elnézik egymásnak, hiszen csak az ő szerelmük igazi - noha beteljesületlen marad. Visszatérő motívum  az állatok leölése, ma ennyi állatkínzásért simán börtön járna; szépen haladnak a rovaroktól a hüllőkön és emlősökön át az emberig, így mintegy részeivé válnak egy nagyobb játszmának. A történet némileg eltér a reménytől, de mivel kb. húsz éve olvastam, ennek nincs nagy jelentősége.

Forma: Ez talán eddig a legvisszafogotabb Bunuel-filmem, semmilyen meghökkentő elem nincs benne, nagyon a szerelmi szálon van a hangsúly. Az egyetlen izgalmasabb megoldás, amikor Alejandro Catalinát átkozva áthalad egy árnyékos részen és teljesen elsötétül minden. A zene melodramatikus, a színészeket pedig még csak nem is erre a filmre válogatták össze, de ez lett belőle és végülis helyt álltak.

Élmény: Szóval ahogy írtam, ez nagyon visszafogott volt, felismerhetetlen rajta Bunuel keze. A célját teljesíti, a hőszerelmesek szenvedélye egyszerre nevetséges és magával ragadó, kár, hogy ezt képi eszközökkel kevéssé támasztotta alá. Bár nem láttam még másik adaptációt, ez valószínűleg az eltérései mellett is az egyik legjobban sikerült lehet, ami a regény szellemiségét illeti.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Lilia Prado (Emelkedés az égbe)
    
  • Ernesto Alonso (Az elhagyottak)
    
  • Luis Aceves Castaneda (Emelkedés az égbe, Nazarin)
• Jorge Mistral 1972-ben, 51 évesen öngyilkos lett gyógyíthatatlan betegsége miatt.