Cselekmény: Kubai cukornádültetvény, 1790-es évek, húsvét. A kegyetlen munkafelügyelő épp alaposan elbánik egy szökevény rabszolgával,  amikor megérkezik az ültetvény tulaja, a gróf. A helyhez tartoznak még a pap és a mérnök, akik alapvetően nem rosszindulatúak, de mégis a rendszer kiszolgálói. Az ünnep miatt a gróf igencsak keresztényi hangulatban van, ezért kiválasztat tizenkét rabszolgát, akiknek megmossa a lábát és meghívja őket vacsorára. A gróf átszellemülten megpróbálja átélni az utolsó vacsorát, de a rabszolgák kissé nehézkes felfogásúak...

Téma: A történet központi jelképe az utolsó vacsora, ahol ironikusan kibuknak a keresztényi értékekre hivatkozó gróf álszentségei, hogy mennyire is gondolja mindezt komolyan. Ezt a rabszolgaságot támogató rendszer bemutatásának kerettörténete előzi és követi. És bár nincs erre utaló jel a helyszínen kívül, mégis nehéz nem a kubai diktatúrára gondolni közben, amely magasztos és szükséges eszmékre hivatkozva nyomja el az embereket.

Tartalom: Egy rabszolgaültetvény szokásos jelenteivel indítunk, ebben nincs semmi érdekes, tudjuk, hogy nem egy leányálom. A munkafelügyelő kegyetlen, a pap prédikálna a keresztényi egyenlőségről, de mindig észbe kap, hogy ezt azért mégsem kellene, a mérnök a haiti forradalom árnyékában tart a rabszolgáktól, majd megérkezik a gróf, aki naiv pojácának tűnik. Kitalálja ugyanis, hogy húsvét alkalmából átlényegül Jézussá, azaz megmossa a rabszolgák lábát és eljátssza az utolsó vacsorát velük. Ez adja ki a történet teljes középső harmadát, és két motívumot láttam kiemelkedni: az első szatíra, ahogy a folyamatosan vert rabszolgáknak prédikál arról, mennyire szenved ő maga és ezt ők sosem érthetik meg. A második motívum annak rasszista és vallási megindoklása, hogy miért jó így a rendszer. Érdekes, hogy a film a világi hatalom szájába adja ezeket a szavakat, az egyházat képviselő papot lelkiismeretével küzdő, csendben asszisztáló résztvevőnek mutatja, ahogy a mérnököt is. A vacsora egy másik izgalmasabb eleme, hogy röviden megismerünk néhány rabszolgát, akik más-más háttérrel kerültek az ültetvényre. Különösebb spoiler nélkül leírhatom, hogy ami a vacsora után történik, az persze szöges ellentéte, sőt, kigúnyolása mindannak, amiről a gróf beszélt.

Forma: Egy elég rossz minőségű felvételt láttam, a maga idejében vagy most felújítva valószínűleg elég szépek lennének a színei, egyébként nem voltak látványosabb filmes eszközök néhány jól megkomponált képet leszámítva. A zenére és a színészere nem tudok mit mondani, voltak, de nem kiemelkedően jók vagy rosszak.

Élmény: Ma már talán kevésbé hatásos, de ne felejtsük, nagyjából ebben az időben kezdtek kijönni az első, a rabszolgasággal komolyabban foglalkozó filmek. A keresztény áthallások jópofák, de annyira nem komplex a jelképrendszer, hogy komolyabb szellemi örömöt nyújtsanak. Formailag szintén semmi izgi. Az ötlet jó, csak picit hosszú neki a két óra.

Érdekességek

• Kubát Kolumbuszék fedezték fel az első útjukon 1492-ben, az 1550-es évekre sikerült is kiirtani az őslakos tainókat, így innentől kezdve rabszolgákkal kellett dolgoztatni. Mintegy egymillió afrikai rabszolgát szállítottak a következő bő 300 évben Kubába, aminek intézményét hivatalosan 1886-ban törölték el.