Cselekmény: ...avagy kb. "a határok nélküli hely". Egy kiürülő kisváros bordélyházában vagyunk, ahol a transzvesztita Manuela (Roberto Cobo) megörülve "retteg" a fuvarból hazaérkező, vadállatias Panchotól, miután korábban elszakította a ruháját. Mivel Manuela nem nyit neki ajtót, Pancho valóban hazamegy a tisztes látszatra sokat adó sógorához, aki azon ügyködik, hogy Pancho vegyen saját házat feleségének (azaz az ő húgának), mert úgy illik. De Panchonak van még egy harmadik otthona is, ugyanis gyerekkora óta a kisváros oligarchája, Don Alejo (Fernando Soler) nevelte, csak a fiú semmire se vitte, már ha azt nem számítjuk erénynek, hogy hitelre vett furgonnak fuvarozik és minden városban van egy szeretője. Don Alejo eközben azon ügyködik, hogy felvásárolja a kisváros valamennyi ingatlanát...

Téma: Hogy milyen határok nélküli hely? Erre a felvezető versrészlet ad magyarázatot: "Nincsen határa vagy helyrajzi száma; Bennünk van a pokol, ahol vagyunk, S hol a pokol van, mi ott maradunk;". Magamtól nem jöttem volna rá, mi a történet nyitja, de a híres-hírhedt latin macsóságot kezdi ki azzal, hogy a negatív oldalait emeli ki, míg a nők a normálisak.

Tartalom: Ennek az első jele a nőkkel erőszakos Pancho megérkezése, persze már a bordélyház önmagában is erős helyszín, na meg a transz Manuela karaktere. Ehhez képest Panchoról hamar kiderül, hogy a) minimum biszex, b) férfiakkal szemben a legkevésbé sem macsó, teljesen gyámoltalan. A másik fő férfikarakter Don Alejo, aki látszólag atyáskodó polgármester, valójában a számító, aljas hatalom képviselője. A női karakterek ezzel szemben együttérzőek, összetartóak, jóindulatúak. Ha felszínesebbek akarunk maradni, akkor szólhat a szokásos helyi kiskirályokról Don Alejo révén, illetve a homoszexualitásról Manuela révén, az utóbbi egy 1978-as filmnél azért még elég merész. Most ecsetelhetném ezeket a témákat bővebben, de az a helyzet, hogy nem véletlenül nem esett le a macsó-kritika; nincs kiemelve a téma, a  történet kicsit szét van esve. Megpróbáltam a Vérvöröst (1996) észben tartva felidézni, hogy ez a történet mennyire volt komor humorú, de nem volt benne olyan nyilvánvaló irónia.

Forma: Eléggé minimalista, minden kopár, kopott, színtelen, a bordélyház is szinte csupasz, csak néhány fakó vörös szín jelzi, hogy ez egy érzéki hely. Talán csak az utolsó jelenetek voltak képileg izgalmasabbak, kezdve Manuela leskelődésétől a táncán át a meneküléséig, ahol nemcsak szokatlanabb kameraszögeket láthattunk, de játékot is a fényekkel. A fő színjáték itt Manuelának adatott meg, de nem tudom, mennyire volt ez rossz ripacskodás vagy valósághű előadás.

Élmény: Nem igazán fogtak meg a témák, nem volt bennük újdonság. A macsóságot lehetett volna több irányból támadni és egyértelműbben rámutatni a magamfajta gyengébb nézőknek, hogy most erről van szó - ez a Vérvörösben (1996) már ment. A maga idejében biztos erősebb volt, most már inkább csak történeti jelentősége lehet.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Roberto Cobo (Az elhagyottak, Emelkedés az égbe)
  • Fernando Soler (A kicsapongó apa)
  • Emma Roldan (El compadre Mendoza)
• Carmen Salinas két napja hunyt el 82 évesen; Emma Roldan a film bemutatásának évében hunyt el 85 évesen; Fernando Soler a film után egy évvel hunyt el 83 évesen.
• Ana Martin volt 1963 szépségkirálynője Mexikóban