Cselekmény: Schneider feltörekvő, újgazdag üzletember, aki magán viseli alacsonyabb osztálya neveltetésbeli hiányosságait, Schneiderné azonban a vagyonnal együtt emelné társadalmi rangjukat is, ezért úri inast fogad, Hyppolitot. Ez alaposan felforgatja megszokott kispolgári életvitelüket, hiszen Hyppolit azonnal olyan arisztokratikus szokásokat hoz magával, mint a kiöltözés a vacsorához vagy a diéta. Eközben társasági és üzleti szempontból is jól jönne, ha lányuk, Terka hozzámenne a főtanácsos unokaöccséhez, Terka azonban egyáltalán nem kíváncsi a nyomi unokaöccsre, annál inkább a sármos üzletvezetőre, Benedekre, ő viszont rangon aluli, ezért Schneiderné legszívesebben megszabadulna tőle. Nem is sejtik, hogy Hyppolit már ismeri Benedeket magasabb körökből, hiszen valójában mérnök és egy gróf legjobb barátja...

Téma: Alapvetően könnyed vígjáték, de azért ha nem is kap nagy hangsúlyt, meghúzódik mögötte egy elég durva társadalomkritika korrupt és maradi politikával, erkölcstelen arisztokráciával, cserébe pozitívan állítja be a proliságot. Ha nagyon akarnám, ebbe a korabeli német filmekhez hasonlóan bele lehetne látni a fasizálódás jeleit, de inkább csak a nézői igények kielégítéséről lehet szó.

Tartalom: Alaposabban ki kellene elemeznem a cselekményt, de így "elsőre" kuszának, fókuszvesztettnek tűnik, ami nem tudja eldönteni, hogy mi legyen a középpontban: romantikus kicsit kifordított Hamupipőke-történetnek indul, ahol Terkát érdekházasságra adnák, míg ő a rangon aluli, ám valójában nagyon is méltó üzletvezetőbe szerelmes, hogy azért mégse legyen már itt átjárás a társadalmi osztályok között (bár egyébként szerintem ha ez hollywoodi film lenne, Schneiderné és Tóbiás közös falatozását simán szexuális utalásnak fordítanák az elemzők). Ezután azonban színre lép Hyppolit, az arisztokrácia kiszolgálója, az ő világa pedig ütközik Schneiderék ízig-vérig kispolgári világával, amely sokkal közelebb áll a cselédekéhez, ez adja a humorforrást. A szerelmi történet háttérbe szorul, néha előbukkan, még arra se jó, hogy vigye a cselekményt. Lehet, hogy teljesen rosszul látom, de ahogy írtam, így ránézésre teljesen úgy tűnik, hogy Schneider kalandjai kezdenek dominálni, még Hyppolit is csak időnként kerül elő. A humor egyébként egyszerű, kispolgárék mulatságait Hyppolit rendre elrontja azzal, hogy ezt jobb helyeken nem csinálják. Erre még rárakódik a tipikus kabaré, a félreértésekből adódó mulatságos helyzetek. A karakterek közül a két szerelmest leszámítva mindenki parodisztikus.

Forma: Ez azonban nem olyan sok, mégis a mai napig friss és vicces a film, a választ a titokra pedig azt hiszem a remake-kel való összevetésben kapjuk meg, amelybe itt-ott beletekertem, és elvileg az is lehetne vicces, mégsem ér a közelébe sem az eredetinek. Miért? Mert a karaktereik életidegenek az 1990-es évek (filmes) korszakától, a színészek nem hozzák az eredeti szintjét, a tempó nem elég feszes. Itt tökéletes az időzítés, Schneiderné, Schneider, Makács, Julcsa és Tóbiás tökéletesen reagálnak mindenre, Hyppolit a végén viszont teljesen karakteridegenné válik. Vizuálisan nem olyan izgalmas, egyedül az tűnt fel, hogy Hyppolitot kezdetben a többiekkel szemben alulnézetből mutatják, hogy súlyt adjanak neki, ami viszont a vizuális gegeket illeti, abból van bőven szerencsére, nem csupán verbálisan oldják meg. Nem csetlés-botlásokra kell gondolni, hanem olyan finomságokra, mint pl. amikor a kamera kicsit elmozdulva olyan dolgot emel be a képbe, amitől mulatságosabbá válik a jelenet (pl. a részeg barátok próbája). Még izgalmasabb az, ahogy a hanggal játszanak, főleg úgy, hogy ez az egyik első magyar hangosfilm, ennek ellenére sikerült kreatívan bánni helyenként a hanggal (pl. az új jelenet még az előző jelenet párbeszédének végével indul).

Élmény: Nyilván ti is ezerszer láttátok a filmet, én is. Ez abból a szempontból rossz, hogy nem hat az újdonság erejével, cserébe jobban oda tudtam figyelni a részletekre, illetve így közel hét év intenzív és tudatos filmezés során azért máshogy néz rá és ítél meg filmeket az ember. Látom a hibáit, itt-ott mesterkélt lett, természetesen nem egy esztétikailag kiemelkedő darab, ugyanakkor észrevettem olyan erényeit is, amelyeket eddig nem. Helyenként már fárasztó, de jól öregedett, még mindig élvezhető, sikere egy évtizedre meghatározta a magyar mozit és halhatatlanná tette Kabost és Jávort. Érdekes külföldi hozzászólásokat olvasni, nekik alig jön át a humora, nem értik, mennyire vicces Kabos.

Érdekességek

• Korábban láttuk: Makláry Zoltán (Talpalatnyi föld, Körhinta)
• Szenes Ernő (Tóbiás) és Gárdonyi Lajos (Schneider barátja) zsidóként 1945-ben hunytak el haláltáborban illetve munkaszolgálaton.
• Kasper Gizella (Benedek háziasszonya) és Pázmán Ferenc (Schneider barátja) házasok voltak
• A film alapja Moliere 1670-es vígjátéka, Az úrhatnám polgár.
• A poénok egy része állítólag rögtönzött, ami nem kis teljesítmény figyelembe véve, hogy többeknek ez volt az első (hangos) filmszerepük.
• Találtam egy kiszínezett változatot is.