Cselekmény, téma, tartalom: A melanéziai Trobriand-szigetekre a brit-ausztrál gyarmatosítók vitték el a krikettet, hogy ezzel is gátolják a törzsi villongásokat. A sport szabályait azonban néhány évtizeden belül teljesen saját képükre formálták a helyiek, és egy erősen rituális, tömeges, össznépi rendezvényt csináltak belőle. Ezt mutatja be a film, az alcím ("An Ingenious Response to Colonialism") szerint pedig ez egyfajta sikeres ellenállás a gyarmatosításnak, hiszen nem átvették a szokást, hanem beépítették a sajátjaik közé. Gyakorlatilag végig egy előadott meccset láthatunk némi magyarázattal kiegészítve, így a film nem igazán visz végig semmilyen gondolatmenetet, csupán az alcím fogalmaz meg üzenetet, ami egyébként még vitatható is, hiszen nem az ausztrálok vettek át trobriandi szokásokat.

Forma: Ez a bekezdés nem lesz túl hosszú, hiszen egy egyszerű dokumentumfilmet láthatunk, amely megmutat dolgokat, de nem fejez ki semmit. Izgalmasak persze a jelképes táncok, a testfestések és egyéb egzotikumok, de simán lehetett volna formailag is izgalmasabb, pl. a hagyományos és a trobriandi krikett folyamatos párhuzamba állításával (ez csak az első pár percben történik meg), látványos kameraszögekkel, dinamikusabb kameramozgással, plusz jelentésrétegek beemelésével. Na de mindegy, nem én vagyok a rendező :)

Élmény: Ez az egyetlen melanéziai filmünk, rajta kívül még a polinéziai O Le Tulafalet (2011) említhetjük a térségből. Nekem ebből egy óra sok volt, főleg hogy már az első pár percben elmondtak mindent, amit tudni kell.; ennek demonstrálása számomra már kevésbé volt izgalmas. Talán valakinek egy olyan országból érdekes lehet, ahol a krikett népszerű sport. De ahogy írtam, a téma sosem túl fontos, hiszen tartalmilag és formailag is elő lehet adni szinte bármit úgy, hogy magas szintű esztétikai élményt nyújtson, itt meg meg sem próbálták.

Érdekességek

• Hogy tovább rontsam olvasóim kedvét, állítólag ekkoriban egyáltalán nem volt népszerű a krikett, a film kizárólag a film kedvéért játszottak el egy meccset.
• A Trobriand-szigeteken egy francia hajó járt először 1793-ban, egyik tisztjükről kapta nevét, de tartósan európai telepesek csak az 1890-es években érkeztek. És persze nem kedves krikett-oktatással próbáltak hatni a helyiekre, hanem kemény törvényekkel. 1975 óta tartoznak Pápua Új-Guinea alá.