Cselekmény: I. sz. 33, Jeruzsálem. A közbeszédnek két nagy tárgya van, egy Jézus (Kenneth Colley) nevű próféta ténykedése, illetve a római megszállás, miközben a többség csak próbálná élni a megkövezésekkel és gladiátorküzdelmekkel tarkított mindennapjait. Főhősünk az anyjával (Terry Jones) élő, zsidó Brian (Graham Chapman), aki szintén nagyon ellenzi a római megszállást. Amikor egy politikai csoportosulásnál meglátja és beleszeret Judith-ba, csatlakozik a szervezethez. Épp a helytartó feleségét tervezik elrabolni, ám az akció balul sül el és Brian római tömlöcbe kerül...

Téma: Alapvetően Jézussal állítják párhuzamba Briant, pedig sok közük nincs egymáshoz a bibliai körítésen kívül. Természetesen van benne egy erős valláskritikai felhang, de az a képmutatókra van kihegyezve. Talán még hangsúlyosabban van jelen a politikai vonal, amibe sokan szeretnek sok mindent belelátni, de ez csak azt igazolja, hogy a politika mindig és mindenhol hasonló volt; valójában a közvetlen ihlető az 1970-es évek brit politikája volt az ezernyi újbaloldali mozgalmak feltűnésével, de persze kapott a fennálló rend is.

Tartalom: Az alapszitu tehát Jézus és Brian párhuzamos élete, noha ez nagyjából kimerül az azonos téridőben. Brian egy átlagos férfi, és épp ez az egyik fő humorforrás, hiszen körülötte senki sem normális. Pontosabban de, nagyon is normálisak, csak anakronisztikusak: mindenki modern emberként, modern társadalomként viselkedik egy ókori környezetben. A legnagyobb játékidőt talán az ellenállási mozgalom kapja, akik modern újbaloldali mozgalomként viselkednek, csak látszattevékenységet végeznek, vitatkoznak és nyilatkozatokat tesznek, de a tettek elmaradnak. A másik főbb témakör a vallásosság, de nem feltétlenül kritikusan tekintve, inkább csak máshogy bemutatva. A Bibliában minden karakter funkcionális, e történetben viszont azokat látjuk, akik nem. Hosszan lehetne sorolni, melyik karakter miben képmutató, de ez előbbi két csoport a legjellemzőbb. A sztori igazából nem fut kis sehova; ahogy eddig is írtam, kapunk néhány kiforgatott bibliai jelenetet ráöntve a jelenkor társadalmát. Ez egy társadalmi szatíra, de bármennyire is sótlanul írtam róla, egyben vígjáték is sokszínű humorral, ami lehet gyermeteg, váratlan, de csak ritkán igazán abszurd.

Forma: Nagy szerencséje volt a stábnak, ugyanis épp abban az időben fejezett be Zeffirelli egy nagyobb költségvetésű Jézus-sorozatot, így a díszlet és a helyi statiszták szinte már készen álltak. Az anekdota szerint a helyiek rendszeresen a szemükre is vetették, hogy azért Zeffirelli ezt jobban csinálta volna :D De valljuk be, a Monty Python tagjai tényleg nem a filmkészítés mesterei, egy-egy helyen bosszantóan rossz a vágás vagy a világítás, a színjáték pedig még vígjátékhoz képest is rossz. Hogy ezt részben megcáfoljam, a röhögtetős katonás jelenet viszont hitchcockian tökéletesre sikerült, állítólag ebben nem kis szerepe volt annak, hogy pénzlevonást helyeztek kilátásba annak, aki elneveti magát, így a küzdelem tehát valódi volt. Vizuális gegek azért még akadtak bőven, és bár a negyedik fallal ezúttal már nem foglalkoztak annyit, mint a Gyalog galoppban (1975), egy Csillagok háborúja (1983) jelenet még belefért. A zenét talán mondanom sem kell, a végét jelző dal olyan ikonikussá vált, hogy a brit temetéseken ez hangzik el legtöbbször.

Élmény: Mondanom sem kell, annak idején rongyosra néztem ezt a filmet is, aminek az a hátránya, hogy ismertem minden poénját előre, így azok nem is voltak már annyira hatásosak, így pedig sokkal jobban kiütköztek a film hibái is. Valószínűleg "egy újszülöttnek minden vicc új" alapon ha ma látnám először, akkor imádnám a legendás poénokat, így viszont csak a szatirikus részeken hümmögök egyet, abból viszont volt bőven az 1970-es években máshol is. Biztos el leszek küldve az anyámba, de ez van, túl sokszor láttam sajnos.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Graham Chapman, Eric Idle, Carol Cleveland, Neil Innes, John Young és Charles Knode (Gyalog galopp)
  • John Cleese (Gyalog galopp, Harry Potter, Shrek 2)
  • Terry Gilliam és Michael Palin (Gyalog galopp, Brazil)
  • Terence Bayler (Brazil, Harry Potter)
  • Kenneth Colley (Csillagok háborúja)
• A film természetesen nagy port kavart, több zsidó és keresztény szervezet magára vette a dolgot, mintha Brian valóban Jézus kigúnyolása lenne, több országban ideiglenesen be is volt tiltva. Ami a poén, hogy a Judith-ot alakító színésznő 2008-ban egy olyan wales-i város polgármestere lett, ahol még be volt tiltva a film, így az intézkedései között volt az is, hogy ennek végével legyen egy bemutató.
• Statisztaként egy pillanatra feltűnik George Harrison is, aki a film finanszírozója volt.