Cselekmény: 1536-ban egy alkimista feltalálja az örök életet jelentő eszközt, a Cronos-t. Négyszáz évvel később balesetben meghal, holmijait elárverezik. Napjainkban egyik szobra Gris-hez (Federico Luppi), az idős régiségkereskedőhöz kerül, aki véletlenül megtalálja benne a Cronos-t. Ahogy próbálgatja és tenyerében felhúzza a bogárszerű játékot, az váratlanul megszúrja. Maga se érti miért, de később ellenállhatatlan vágyat érez, hogy újra megszúrassa magát vele, mintha csak drog lenne. Másnapra jobb lesz a kedve, fiatalabbnak érzi magát, ám üzletét feldúlva találja. Fura mód a betörő otthagyja névjegyét: de la Guardia, az idős rákbeteg (Claudio Brook) tudja, hogy a szoborban volt a Cronos, mert nála van a leírása. Gris persze hülye lenne odaadni...

Téma: Nem vagyok benne biztos, hogy van neki központi témája. Mármint van benne több dolog is, de mindegyik csak olyan mellékesen jelenik meg. Spoiler nélkül el lehet mondani, hogy a halhatatlanság árnyoldala talán ezek közül a legfontosabb, hiszen azzal kiírja magát az ember a társadalomból, magányossá válik, és az élet iránti görcsös ragaszkodás állati szintre sodorja.

Tartalom: Egy rövid történelmi felvezető gyakorlatilag leleplezi a rejtély nagyját, ennél többet már nem is nagyon fogunk megtudni, de nem is fontos. Viszonylag hamar egyértelművé válik, hogy két csoport fog küzdeni az örök életet jelentő eszközért, illetve hogy a fő érzelmi vonal Gris és unokája között lesz. Az egyik csoport a gyógyulásra vágyó de la Guardia és az örökségére pályázó, erőszakos, külsőségekre adó unokaöccse. A másik pedig Gris és unokája, akik között bensőséges a kapcsolat, de mindketten érzik, hogy Gris egyre inkább elveszíti emberségét. Elvileg ez egy horror, de csak annyira horror, amennyire A faun labirintusa (2006) történelmi film volt. A horrorelemek másodlagosak, ez is inkább a sötét tündermese kategória, amelyben van egy valamelyest ijesztő természetfeletti dolog, ám a lényeg a tanulság. Ebbe beletartozik a sötét humor is, ami egy kicsit megszakítja a történet hangulatát (a hullaházas jelenetre gondolok). Karaktereink szerencsére nem fekete-fehérek, majdnem mindenki motivációja indokoltnak tűnhet, gyengeségeik elfogadhatóak. Gris például egyszerűen csak örül, hogy újra fiatalosabb lehet. Az idő szerepét nem sikerült megfejtenem, pedig a cím is ugye erre utal. Vagyunk a múltban, a közelmúltban, a történet maga pedig 1996-1997-ben játszódik, miközben a film 1993-as, de a díszlet mintha pár évtizeddel meg korábbi lenne. Számtalan helyen feltűnik valamilyen óra is. Egyszerűen csak az elmúlást akarnák jelezni?

Forma: Furán "üres", kevés a helyszín és a szereplő, még statisztákból sincs sok. Ami a horrort illeti, minimális szörnyűség van benne, ez nem az a jump scare-es vagy trancsírozós típus. A Cronos-szerkezet maga picit érdekesebb, egyébként nem fedeztem fel különösebb izgalmakat. A zene fel sem tűnt, a színészek viszik el inkább hátukon a filmet, értelemszerűen főleg Gris, aki viszonylag jól megjeleníti belső vívódásait, kétségeit.

Élmény: Ez del Toro első filmje, érdekes volt látni, hogy már itt is mennyire megvan az a hangja, ami a későbbiekre is jellemző lett. A film maga számomra nem lett túl izgalmas; rejtély, kaland nem volt, de a drámát sem domborították ki eléggé, hogy az eladja a filmet. Azt hiszem, nem sikerült ráhangolódnom.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Federico Luppi (A faun labirintusa)
  • Claudio Brook (Viridiana, Az öldöklő angyal, Oszlopos Simeon, Alucarda, Frida)
  • Margarita Isabel (Szeress Mexikóban)
  • Daniel Gimenez Cacho (Csak a pároddal, Csodák utcája, Vérvörös, Anyádat is, Zama)
  • Jorge Martinez de Hoyos (Emelkedés az égbe)
• Margarita Isabel fia a szintén filmben szereplő Mario Ivan Martinez.
• Folytatás is készült 2010-ben, bár a cselekmény alapján nem látom, hogy kapcsolódik ehhez a filmhez.