Artúr filmélményei

Thelma és Louise (1991)

2016. december 23. 23:12 - Liberális Artúr

Rendezte: Scott, Ridley
Műfaj: road
Főbb szereplők: Susan Sarandon, Geena Davies
Megjelenés: 1991, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,4 pont
Előzetes: https://youtu.be/OXT3k4PTmSw
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/thelma-es-louise-thelma-louise/movie-42674

Tartalom:

Thelma (Geena Davies) önbizalomhiányos háziasszony egy irritáló férj (Christopher McDonald) mellett, Louise (Susan Sarandon) elköteleződést nem vállaló, tapasztalt pincér. Mindketten középkorúak és elegük van párjukból, ezért csajos hétvégét terveznek egy nyaralóban, bár Thelma még szólni sem mer otthon róla, csak elszökik. Az első kocsmában az alkoholtól felbátorodó Thelma rögtön flörtölni is kezd a helyi menő csávóval (Timothy Carhart), de amint komolyabbra fordulna a dolog a parkolóban, visszakozik, amit a férfi nem tűr és kis híján megerőszakolja. Pont jókor kerül elő Louise, hogy pisztolyával leállítsa, ám a férfi egy szemtelen beszólásánál a helyzetben elszakad a cérna és lelövi. Bepánikolnak és menekülőre fogják attól tartva, hogy úgysem hinnének nekik...

A feminizmus mára már-már szitokszóvá vált, pedig bőven lenne még mit tenni e téren, amit ez a történet is jól mutat. Thelma és Louise életét a (rossz) férfiak keserítik meg, amíg ki nem szakítják magukat és fel nem szabadulnak. Sajnos amerikai a film, így ezt a felszabadulást csak erőből érik el, fegyver nélkül nem sokra mennének, mégha nem is a felszabadulás mikéntjén van a hangsúly, hanem magán a szabadságon.

Megvalósítás:

A történet Thelmával indít, az ő rossz házasságát vehetjük szemügyre, melyben férje mindenért lecseszi. Érdemes tudni róla, hogy 14 éves koruk óta együtt vannak, más férfival nem volt, férje pedig valószínűleg csalja. Thelma "óvatlanul" bátorítja a kocsmai pasit, aztán már nem tudja leállítani. Őt tehát kevésbé terheli a bűn, mégis Louise-szal tart, mert a párnapos szabadsága alatt rádöbben, hogy nem tudna visszamenni régi életébe. Ezért részben élete első orgazmusa (Brad Pitt) felel, másrészt a fegyver, amellyel hatalma lett az emberek felett. Louise túlzottan elzárkózik a komoly kapcsolatoktól, pedig jelenlegi pasijával (Michael Madsen) tök jól kijönnek. Csakhogy valami történt a múltjában, talán egy nemi erőszak, ami miatt nem kér többet a férfiakból és ami miatt valószínűleg érzékenyebben reagált a parkolóbeli erőszakra is. Louise kifejlettebb, megfontoltabb jellem, rajta kevésbé látszódik a változás, amit felszabadulása okoz, de annál hitelesebb. A történet sarokpontja tulajdonképpen az, hogy miért nem mennek a rendőrségre: szerintük nem hinnének nekik. Ha nincs is így, az már mindenképpen beszédes, hogy így gondolkoznak. A történet előrehaladtával egyre jobban belejönnek a bűnözői életmódba, de ezek erkölcsileg kevéssé kifogásolhatóak. Szerintem viszont több férfikarakter is bénán sikerült: a kocsmai erőszakoló pl. rutinos nőcsábász, mégis erőszakra vetemedik; a nyomozást irányító rendőr (Harvey Keitel) magyarázat nélkül is túlságosan érti őket; és akkor még nem említettem a teljesen oda nem illő jamaikai füvezőt vagy a beszólogató kamionost, akik mintha durván eltúlzott karikatúrák lennének. A megtett út természetesen jelképes, ahogy kalitkáikból szépen eljutnak a teljes szabadságba.

A film műfaja road, ami sokat meghatároz kinézetében: kietlen vidéken autóznak szépen fényképezett tájakkal szegélyezett országutakon, nagyjából ennyiben ki is merülnek a látványosságok leszámítva pár szebb képet. Persze nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy ettől még profi munka, csak számomra nem volt benne semmi plusz az előbb említetteken kívül. Ahogy illik, az aláfestő zene hangulatos country, egyes felütései kifejezetten emlékeztettek Az idő múlására, de persze annyira nem jók. A színészeknél most nem a pozitívumokat, hanem a negatívumokat fogom kiemelni, a bunkó kamionos ugyanis borzalmasan eltúlzott játéka rettenetesen zavart.

Élmény:

Több írás is vígjátéki elemekről beszélt, de bennem egyszer sem okozott derűt, illetve ahol egyértelműen poénra vették a filmet, ott inkább értetlenkedtem, mert nem éreztem odaillőnek. Talán csak azért volt, mert tudtam hogy tragikusan fog véget érni, talán tényleg jól éreztem. A történet maga nem érintett meg különösebben, a képi világa pedig megfelelt a többi road filmének, így az se mutatott újat.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Susan Sarandon (The Rocky Horror Picture Show), Geena Davies (Aranyoskám, A légy), Harvey Keitel (Aljas utcák, Taxisofőr, Kutyaszorítóban, Ponyvaregény, Odüsszeusz tekintete), Michael Madsen (Kutyaszorítóban, Kill Bill), Christopher McDonald (Rekviem egy álomért), Stephen Tobolowsky (Idétlen időkig, Mementó), Brad Pitt (Hetedik, Harcosok klubja), Timothy Carhart (Szellemirtók)
- Egy kritikában olvastam a film kapcsán a Bechdel-tesztről, ami egy primitív, ám így is érdekes eredményt mutató teszt: ha egy filmben nincs két, egymással nem a férfiakról beszélő nő, akkor az nem megy át a teszten. A filmek közel fele ilyen, ami jól jelzi a férfi dominanciát.
- Davies és McDonald egy időben valóban egy pár voltak.

Következik: Tiehszi csü

Szólj hozzá!
Címkék: 1991 road 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok Ridley Scott Susan Sarandon Észak-Amerika 1990-es évek 2 órás IMDB 7 Geena Davies

Fekete a ház (1963)

2016. december 22. 23:33 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Farrokhzad, Forough
Műfaj: -
Főbb szereplők: -
Megjelenés: 1963, Irán
Hossz: kb. 15 perc
IMDB: 8,0 pont
Előzetes: https://youtu.be/-oOCObHFx28
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Tartalom:

A dokumentumfilm az iráni Bababaghi falu lepratelep életét mutatja be röviden. Egy nő a tükörben vizslatja arcát. Az iskolában gyerekek olvassák fel, mi mindenért lehetnek hálásak az életben. Az orvosok a betegeket kezelik. Az emberek sétálnak, játszanak, lézengenek, hajat fésülnek... stb.

A film azzal a megállapítással indít, hogy a világon sok rútság van, de ezek ellen tehetünk. Bár a lepratelep torz alakjait mutatja, érezhetően általánosítja e tételt és a világ valamennyi rútságára, nehézségére érti: tehetünk ellene, tennünk kell ellene. Ami nem tiszta, hogy mindezt Istennek alávetve vagy vele szemben lázadva mondja Farrokhzad, a rendező: a filmben elhangzó verseinek ugyanis két fordítását is olvastam, és az egyik az előbbi szózati hozzáállást mutatja, a másik inkább a madáchi luciferit.

Megvalósítás:

Tehát ahogy említettem, a film rögtön a tézisével indít, majd ezt alátámasztva a húszperces játékidő során a leprától kisebb-nagyobb mértékben eltorzult embereket láthatjuk mindennapos tevékenységeik közben, mintha nem is különböznének tőlünk igazán. Az életképek alatt szövegrészleteket hallhatunk a Bibliából, a Koránból és Farrokhzad verseiből, amit csak három alkalommal szakít meg prózaibb szöveg: a már említett tételmondattal, kb. a film közepén a lepra orvosi leírásával, valamint a film végén egy sokatmondó iskolai feleltetéssel:
- Miért jó dolog hogy van anyukád és apukád?
- Nem tudom, nincsenek szüleim.
- Mondj pár szép dolgot!
- Hold, nap, virág, játék.
- Mondj pár rút dolgot!
- Kezek, lábak, szemek.
Amitől általánossá válik a nyomor, az a film nagyobb részét narráló vers (Farrokhzad elsősorban költő volt), amely egyáltalán nem a betegségekről szól, hanem az élet nehézségeinek súlyáról. Állítólag erősen rendszer- és társadalomkritikus is a film, amiért a leprásokat elhanyagolják, de ebből nem sokat érzékeltem.

Természetesen a film "leglátványosabb" elemei az eltorzult arcú, kezű, lábú leprások, akiket ha egy kevésbé edzett néző lát, akkor biztosan sokkolóak lehetnek, de azt hiszem már annyi megrázó filmet láttam, hogy nem tudtam valóságosnak látni őket, így nem is voltak rám különösebb hatással. Ezen kívül elsősorban a vágásokkal operál, amelyben egyrészt megfigyelhető az eisensteini montázselmélet a Patyomkin páncélosból, másrészt a természetes zajok adta ritmus (nyikorgó talicska, gyerekzsivaj... stb.) követése. Vannak érdekes kamerabeállítások és kompozíciók, de az egésznek az igazi, zenés költeményszerű hangulatát az elkeseredett költő verse adja a hosszabb-rövidebb vágásokkal.

Élmény:

Mindössze 12 nap alatt készült el a forgatás, és ha nem volt a rendező részéről semmi beavatkozás, akkor isteni szerencséje volt, hogy ilyen mondatokat tudott összeszedni (de szinte biztos vagyok benne, hogy instruálta a szereplőket). Persze az sem baj, ha részben megrendezett, ez úgysem az objektív valóság bemutatására törekedett, hanem egyfajta vizuális lírai eszét láthattunk. Lehetett volna tök jó, de valahogy nekem nem volt elég erős, pedig látszólag az volt mind "történetében", mind képeiben.

Érdekességek:

- Farrokhzadot az iráni újhullám előörsének, a huszadik század egyik legfontosabb iráni költőjének és a valaha volt legfontosabb költőnőnek tartják. Alapvetően költő is maradt, ez volt az egyetlen filmje.
- 32 évesen, 1967-ben hunyt el autóbalesetben.
- Ott töltött napjai alatt annyira megszerette a helyieket, hogy két gyereket is örökbe fogadott.
- A lepráról bővebben már írtam a Ben-Hur kapcsán, rövid ismétlésképpen: az emberiség 95%-a immunis rá; már Farrokhzad idejében is kezelhető volt, az 1980-as évektől kezdve pedig gyógyítható is. A ragályossága mellett egyedül az alultápláltság ismert, mint rizikófaktor, jelenleg kb. 200 ezer súlyos eset van világszerte.

Következik: Thelma és Louise

2 komment
Címkék: dokumentum rövid 1963 20. század Irán Ázsia 1960-as évek Dél-Ázsia IMDB 8 0 órás Forough Farrokhzad

Aranyoskám (1982)

2016. december 22. 11:48 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Pollack, Sydney
Műfaj: vígjáték
Főbb szereplők: Dustin Hoffamn, Jessica Lange, Teri Garr
Megjelenés: 1982, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,4 pont
Előzetes: https://youtu.be/ydJlzMzAl3A
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/aranyoskam-tootsie/movie-108

Tartalom:

Michael (Dustin Hoffman) jó színész, de sehol sem kap munkát, mert mindig okoskodik a szerepével kapcsolatban. Amikor ezt ügynöke (Sydney Pollack, a rendező) a szemébe mondja, őrült ötlete támad: ha már őt nem fogják sehol alkalmazni, majd alkalmazzák más emberként. Az aktuális meghallgatáson főnővért keresnek egy szappanoperába, így nőnek öltözik és Dorothynak adja ki magát sikerrel, elhappolva a szerepet alkalmi szeretője, Sandy (Teri Garr) elől. A forgatás meglehetősen szexista hangulatban telik, és amikor az egyik férfifőszereplő lesmárolná Dorothyt, az férfilétére természetesen kiakad, eltér a szövegtől, amivel nagy sikert arat a nézők körében is, mint nőkért kiálló karakter. Lassan megismeri a stábot, és egyre inkáb beleszeret a kurvás ápolónőt játszó Julie-ba, aki nőként könnyen megnyílik előtte, csakhogy egyrészt a rendezővel jár, másrészt Dorothy sem fedheti fel magát. Hogy bonyolultabb legyen a helyzet, elkezdi a szelet csapni neki egyik férfikollégája és még Julie apja (Charles Durning) is, miközben Sandy előtt is folyamatosan magyarázkodnia kell...

A történet a maga módján a genderrel foglalkozik, azaz a nemek kulturális szerepével, de nem társadalmi, hanem egyéni szinten. Dorothynak köszönhetően Michaelből eltűnnek ezek a mesterséges szerepek és intimebb kapcsolatot tud kiépíteni Julie-val, mintha mindig csak férfiként közeledett volna hozzá. De emiatt a férfiak is máshogy közelednek hozzá, ők is egy másik arcukat mutatják meg neki, ami szintén egy erősebb kapcsolat kiépítését teszi lehetővé.

Megvalósítás:

A történet Michael élethelyzetének felvázolásával kezdődik, de egyben remekül bemutatja, milyen lehet egy nem befutott színész élete ott, ahol nagy a túlkínálat, és később beláthatunk egy szappanopera felvételének kulisszái mögé is. Michael Dorothyvá alakulása teljesen váratlan, nincs neki előzménye. Innentől kezdve a történet Julie és Dorothy viszonyára koncentrál és ezzel női nézőpontba helyezkedünk, a férfiaknak is azt az oldalát látjuk csak, ahogy a nőkkel viselkednek, de ez igaz fordítva is, azaz a nők is máshogy bánnak a férfiakkal. A két legjobb példa szerintem az, amikor Michael ugyanazzal mentegetőzik a saját szemszögéből jogosan a megcsalással kapcsolatban, mint később a rendező Julie megcsalásával kapcsolatban (Dorothyként persze már undorítónak találja ezt). A másik amikor egy csajos beszélgetés során Julie elmondja, hogy milyen csajozós dumát vár konkrétan egy férfitól, majd amikor Michael ezt beveti nála, durva elutasításban részesül. Ahogy korábban írtam, végül létrejön Michael és Dorothy szintézise; Dorothy férfi-énje megütközik és fellázad a nőkkel szembeni bánásmód miatt, Michael női-énje pedig megértőbb lesz. Szerencsére a humor forrása nem csak abból adódik, hogy egy férfi nőnek öltözött, sőt, alig aknázzák ki az ebben rejlő lehetőségeket. De amúgy sem az a végighahotázós film (Hoffman nem is tekintette vígjátéknak), inkább könnyed dráma, szerelmi történet.

Vizuálisan és zeneileg számomra teljesen érdektelen volt, van benne kb. egy zenés montázs Dorothy karrierjének felíveléséről, de a film jelentős részében egyszerűen csak ott volt a kamera, ahol az események történtek. Persze ettől még profin van megcsinálva, jók az ütemek, a vágások, ugyanez a film egy rossz rendezővel biztosan teljesen gáz lenne (pl. Michael és Julioe apjának szembesítése is tök ügyesen kivitelezett, de nem látványos). A nővé lényegülős filmek sarokpontja hogy mennyire hiteles a nő, és hát nem az itt se. Illetve biztos nem jönnék rá én sem, hogy nem egy csúnyácska nőt látok, de ezekből mindig hiányzik a nőiesség.

Élmény:

Úgy érzem a film eleje kicsit belsős, és a szakmabeliek biztos sokkal jobban szórakoztak a színészek nehéz életének részletein, mint mi. A vártnál mélyebb témájú volt a története, ez mindenképpen pozitívum, lehet rajta nevetni is, szóval nekem ez kellemes egyszernézős film.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Dustin Hoffman (Diploma előtt, Az elnök emberei, Esőember), Bill Murray (Szellemirtók, Idétlen időkig), Teri Garr (Magánbeszélgetés, Ifjú Frankenstein, Harmadik típusú találkozások), Charles Durning (A sebhelyesarcú), Geena Davies (A légy), Willy Switkes (Francia kapcsolat), Tobin Bell (Nagymenők)
- Geogre Gaynes a Rendőrakadémia Lassard parancsnoka idén hunyt el 98 évesen.
- Hogy tesztelje magát, Hoffman Dorothyként ment el fia szülői értekezletére, és sikerült megtévesztenie az embereket :)

Következik: Fekete a ház

Szólj hozzá!
Címkék: 1982 vígjáték 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok 1980-as évek Jessica Lange Dustin Hoffman Észak-Amerika Sydney Pollack Teri Garr 2 órás IMDB 7

Apu világa (1959)

2016. december 21. 18:36 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Ray, Satyajit
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Soumitra Chatterji, Sharmila Tagore, Aloke Chakravarty, Swapan Mukerji
Megjelenés: 1959, India
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,2 pont
Előzetes: https://youtu.be/kCnABec7Rsk
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/apu-vilaga-apur-sansar/movie-21701

Tartalom:

Az út énekének Apuja immár felnőtt, és bár tanára szerint tehetséges író, nincs pénze egyetemre menni. Albérletét nem bírja fizetni, de rendes munkát sem akar vállalni, mert korlátozva érezné magát. Részben önéletrajzi regényén dolgozik, amikor egy régi barátja elhívja egy családi esküvőre. Az előre elrendezett esküvőn váratlanul kiderül, hogy a vőlegény nem százas, ezért a lány családja lemondja az esküvőt, így viszont ha a lány nem megy férjhez még aznap, a helyi szokások szerint elátkozott lesz. Barátja megkéri Aput, hogy legyen ő a vőlegény. Az ötletet először természetesen őrültségnek tartja, de idővel úgy gondolja, hogy ez nemes cselekedet lenne, ezért belemegy. Kezdetben nagyon zavarja, hogy a jómódhoz szokott feleségének nem tudja biztosítani a megfelelő életkörülményeket, de hamar egymásba szeretnek a fiatalok és a többi ilyenkor nem számít. Apurna, a feleség hamar teherbe esik, hazautazik szülni, de belehal. Apu összeomlik és mindent hátrahagyva elindul világot járni és regényét befejezni...

A rendező, Satyajit Ray Apu-trilógiájának ez a harmadik, záró darabja. Bár a második rész kimaradt a listámról, nagyjából el tudom képzelni, hogy miről szólt, hiszen az első rész végén Apu még a külvilágot lassan felfogó gyerek volt, mostanra pedig művészlelkű, de még mindig gyakorlatiasság nélküli férfi. Ami eddig hiányzott az életéből, a szerelem, azt most megtapasztalhatta, és végül elengedte művészi, önmegvalósító ambícióit, hiszen rádöbbenhetett, hogy az élet nem csak őróla szól. (Gondolom ez párhuzamos a rendező életével is.)

Megvalósítás:

Ennek az önmegvalósításnak a jelképei végighúzódnak a történeten: Apu visszautasít minden alkalmazotti munkát, hogy regényével foglalkozhasson, amely gyakorlatilag a saját életéről szól, csak van benne szerelem is, ahogy ő mondja. Ekkor kényszerül bele egy házasságba, ami megismerteti vele ezt az érzést is, ráadásul látja, ahogy Apurna is feladja őérte életét. Apu is beadja a derekát, rendes munkát vállal és a regényét is hanyagolja, ahogy Apurna kedvesebbé válik számára. Apurna azonban a szó szoros értelmében is életét adja, amikor megszüli közös gyereküket, amire Apu azzal reagál, hogy hátrahagyva mindent vándorlásba kezd, de végül eldobja könyvét is, majd hazatér fiához, és hgy vele lehessen, lemond arról is, hogy apja legyen, mert a fiú nem hiszi el, hogy ő az. Aztán ott van még a vonat is, amely fontos eleme volt az első résznek, és itt is feltűnt többször: Apu a vasútállomás mellett lakott (sokatmondóan Apura nem bírta elviselni a hangját), felesége halála után vonat alá akarja vetni magát, majd fiának is vesz egy játék vasutat.

Kivitelezésében elsősorban a kompozíciók kapnak szerepet, pl. szívesen mutatják Aput szűk terekben (vagy ha a tér nem az, a kamerakép kerete lesz szűkösre véve). Van pár ilyen emlékezetes kép, mint pl. amikor Apu mögött lassan feltűnik fia, vagy ahogy a könyve lapjait szétszórja, de más tekintetben nem igyekezett látványos lenni. Az indiai zene általában bejön, itt most nem volt rám különösebb hatással, ahogy a színészek sem, bár az Apurnát alakító lány ekkor még csak 14 volt, és nem lehet rá panasz.

Élmény:

Nagyjából azt a szintet hozta, mint Az út éneke, nem volt rossz film, de ahogy elődje, úgy ez sem varázsolt el különösebben. Lehet, hogy a trilógiát egyben nézve erősebb hatást vált ki a film, így önmagában azonban nem fog legkedvesebb filmélményeim közé tartozni, még ha volt is egy-egy jobb pillanata.

Érdekességek:

- Még életben vannak: Soumitra Chatterjee (81), Sharmila Tagore (72)
- Az Apurnát alakító Sharmila Tagore a neves Tagore-család egyik tagja, távoli rokona a Nobel-díjas költőnek.

Következik: Aranyoskám

3 komment
Címkék: dráma 1959 20. század Ázsia India 1950-es évek Dél-Ázsia Satyajit Ray 2 órás IMDB 8 Soumitra Chatterji Sharmila Tagore Aloke Chakravarty Swapan Mukerji

Carrie (1976)

2016. december 20. 12:16 - Liberális Artúr

 

Rendezte: De Palma, Brian
Műfaj: horror, természetfeletti
Főbb szereplők: Sissy Spacek
Megjelenés: 1976, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,4 pont
Előzetes: https://youtu.be/yJe0iVo8y3A
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/carrie-carrie/movie-28821

Tartalom:

A gimis lányöltözőben zuhanyozás közben Carrie (Sissy Spacek) először tapasztalja meg a menstruációt, aminek létezéséről anyja prűd nevelése miatt nem is tudott. A szégyenlős és csendes lány amúgy is céltáblája a többieknek, de amikor ettől kiborul, a többiek vérszagot kapnak és durván kigúnyolják érte, már a tanár közbelépése szükséges. A lányok büntetést kapnak; a tanárnő szíve szerint nem engedné el őket az érettségi bankettre, amire mindenki vágyik, de végül csak egyheti extra testnevelés órákon kell részt venniük. Carrie közben kezdi észrevenni, hogy nemcsak menstruációja lett, hanem telekinetikus képességei is, amivel gondolattal kárt tehet bármiben. Az egyik lány, Chris a büntetésért Carrie-t okolja és bosszút esküszik; egy másik azonban, Sue bűntudatból megkéri népszerű pasiját, hogy vigye el Carrie-t a bálba, hogy egy kicsit vegyüljön a többiekkel és nőjön az önbizalma. Ennek köszönhetően Carrie valóban kezd magabiztossá válni, szembeszáll anyjával, aki minden testiséget ördöginek gondol, és képes ellazulni és boldognak lenni végre. Ekkor azonban a pillanatra váró Chris lecsap: leönti disznóvérrel nyilvánosan a lányt a többiek mulatságára. Carrie-ben feltörnek az elfojtott sérelmek és beveti képességeit...

Számomra nem volt egyértelmű, hogy hova akar kilyukadni a történet: legnagyobb esélye talán a nemiségnek van, de ha Chris-re gondolunk, ennek megélését sem állítja be igazán pozitívan a film, sőt, az anyának tulajdonképpen igaza lesz minden úgy történik, ahogy megjósolja. Lehetne még egyfajta felnőtté válásos sztori, amelyben Carrie végre fel meri vállalni magát és megbízik a világban, csak éppen rosszul sül el a dolog. Esetleg egyszerűen a gyerekbántalmazásról szól, amit Carrie az iskolában és otthon is megkap, és amely végül visszaüt. Igen, azt hiszem ennél a harmadik változatnál maradok.

Megvalósítás:

Bármi is legyen a jó megoldás, egyik sem az igazán. A szex igazán adott lenne, hiszen rögtön egy férfi vágyálommal kezdődik, gimis lányokat láthatunk meztelenül az öltözőben, Carrie pedig számomra egyértelműen a kelleténél jobban élvezi a zuhanyt (ha értitek mire gondolok), amire azonnal meg is kapja a büntetését: vérezni kezd. Otthon az anyja mindent megtesz, hogy ezt kioltsa belőle, folyamatosan ájtatoskodásra kényszeríti, bűnnek tünteti fel még a testi vágy gondolatát is, nemhogy magát a tettet. Jó oka van erre, ugyanis ő is csak egyszer élvezte a szexet, az is gyakorlatilag nemi erőszak volt, így Carrie-re úgy tekinti, mint bűnben fogant gyermekre. Azonnal látja, hogy mi váltotta ki a menstruációt, és megjósolja, hogy Carrie pasik iránti vágyódása is rosszul fog elsülni. És hogy még kevésbé gondoljuk a szexet jó dolognak, még bejön a képbe Chris is, akinek kapcsolata érzelemmentes és csak érdekből szopja le pasiját (John Travolta). Carrie személyisége kétségtelenül fejlődik, önállósul, felfedezi testét (bár itt elsősorban ez a telekinézist jelenti), szembeszáll anyjával és mindazzal, aminek szellemében eddig nevelkedett, részévé válik a közösségének, de arra még nem készült fel, hogy annak árnyoldalait is elviselje, és ekkor jön képbe a bosszú, amit a hozzám hasonló nyomik biztosan tökéletesen meg tudnak érteni az iskolai lövöldözésekkel egyetemben. A horrorisztikusságát a történet felépítésnek a kivárásra játszása adja, szándékosan késleltetik és lassítják, de közben az arcunkba nyomják, hogy jó előre tudjuk, mi fog történni. Nem jó módszer. Tudom hogy a meglepetésszerű ijesztgetésre játszani olcsó trükk, de sokkal hatásosabb. Igazából az anya tette számomra horrorisztikussá a filmet azzal, hogy mintha ő is természetfeletti erőkkel lett volna megáldva, és mintha a film azt akarta volna mondani, hogy látnoki erejű és igaza van.

A technikai kivitelezésével pont úgy voltam, mint a Volt egyszer egy Amerikával: tökéletesen értettem minden mozzanatát, minden elem szerepét. Tele volt látványelemekkel, mint a lassítás, dőlt kameraszög, tudatosan és egyértelműen megkomponált képek, osztott képernyő, a karakterekkel együtt mozgó kamera... stb., ezek azonban hiába voltak ott és hiába voltak kifejezőek, mégsem működtek, pont úgy mint a Rekviem egy álomért esetében. A zene szintén ilyen volt, teljesen horrorklisészerűen használták, a lassabb részeknél pedig negédesen szólt. Egyszóval kiszámítható volt túlságosan, és ettől nekem unalmas lett a végeredmény. Ja, és valaki magyarázza már el nekem, hogy miért nem vágja haza a film hitelességét sok rendező szerit, ha 25 évesekkel játszatnak el tizenéveseket?

Élmény:

Pauline Kael használt egy számomra megvilágosító erejű szót De Palma rendezővel kapcsolatban írásában, ami tökéletesen illik A sebhelyesarcú c. filmére is: barokk. Utóbbiban a kokainhegy, itt az eltúlzott karakterek és élethelyzetek jelentették ezt. Ahogy írtam, az volt a legnagyobb bajom, hogy nem volt egyértelmű üzenete a néző felé a filmnek, miközben minden túlságosan kiszámítható volt és egyáltalán nem nyomasztó ahhoz, hogy horrorfilmnek lehessen nevezni.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Sissy Spacek (Sivár vidék), John Travolta (Ponyvaregény, Az őrület határán), Sydney Lassick (Száll a kakukk fészkére), Priscilla Pointer (Kék bársony), Edie McClurg (Meglógtam a Ferrarival)
- Amy Irving (Sue) filmbéli anyját valódi anyja,  Prsicilla Pointer játszotta. Irving később Spielberghez ment feleségül.
- Nancy Allen (Chris) később hozzáment De Palmához.
- Ez volt Stephen King első regénye, és óriási sikere volt. A filmhez később készült folytatás, 2013-ban pedig remake.

Következik: Apu világa

Szólj hozzá!
Címkék: horror 1976 természetfeletti 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok 1970-es évek Sissy Spacek Észak-Amerika Brian De Palma 2 órás IMDB 7
süti beállítások módosítása
Mobil