Artúr filmélményei

Vörös folyó (1948)

2016. december 19. 00:58 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Hawks, Howard
Műfaj: western
Főbb szereplők: John Wayne, Montgomery Clift
Megjelenés: 1948, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,8 pont
Előzetes: https://youtu.be/UA4O7EgCUlU
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/voros-folyo-red-river/movie-58077

Tartalom:

1851-ben az önfejű Dunson (John Wayne) pár marhájával egy karavánnal halad délre új csordát felnevelni. Egy ponton leválik a karavánról, mert elég jónak ítéli a földet, hogy nekifoghasson vállalkozásának. Néhány órával később füstöt lát: indiánok mészárolták le a karavánt hátrahagyott szerelmével együtt. A karavánból egyetlen túlélőként csatlakozik hozzá a szerencsével életben maradt kisfiú, Matt (Mickey Kuhn). Dunson önkényesen kisajátítja a Vörös folyó melletti föld egy darabját és végez mindenkivel, aki ezt az igényét kétségbe meri vonni. 14 évvel később a csordája már tízezer marhát számlál, a kis Matt pedig felnőtt férfi lett. Dunsonnak azonban hiába van marhája, pénze nincs, a polgárháborúban összeomlott déli gazdaságok pedig nem veszik fel a marháit, ezért mind a tízezerrel északra indul. Kíméletlenül hajtja embereit, és amikor két szökevényt, akik inkább elszöktek, semmint hogy tovább dolgozzanak neki, fel akar akasztatni, Matt szembefordul vele és a csordával elhajt, egyedül hagyva őt. Dunson bosszút esküszik...

A film több másik történettel rokonítható: Lázadás a Bountyn, Moby Dick, Tízparancsolat, tehát a téma ősi. A megalkuvást nem ismerő, irreálisan makacs, zsarnoki Dunson természete a gazdaság létrehozására alkalmas volt, de a változó körülmények hatására alkalmatlanná válik szerepére, amit rugalmasabb, demokratikusabb utódjának kell betöltenie, aki ezzel felnőtté válik.

Megvalósítás:

A történet szerkezete kissé széttagolt, epizodikus, amelyet könyvlapokkal illusztrálnak. Az idő nagy részét főleg a marhák terelése teszi ki, és mivel az elején egy pillanat alatt ugrunk 14 évet, ez az epizodikus jelleg hosszúnak érezteti a terelést. Az első negyed órában megismerhetjük Dunson természetét és motivációját, és ez nem változik a film végéig: erővel veszi el, ami kell neki, és bár a maga módján igazságos ebben, ez a fajta hozzáállás csak a mostoha körülmények között működik. Amikor már közösségben élve embereket is tudnia kéne kezelni, módszerei csődöt mondanak, keménysége zsarnokságnak tűnik és magára marad. Legjobban talán az a jelenet fejezi ezt ki, amikor egy balesetet okozó emberét Dunson meg akarja korbácsolni büntetésképpen, de az inkább meghalna, minthogy ezt a megaláztatást el kelljen viselnie. Matt "puhasága" jószívűség, empatikus igazságérzet, kompromisszumkészség. Ha a Harry Potter gyerekpornó volt, akkor ez férfipornó: a két férfi kölcsönösen tiszteli és szereti a másikat, és ezt verekedéssel tudják csak egymás tudtára hozni. Erre pedig nem a konkrét verekedésük a legjobb példa, hanem ahogy a Dunsonra fegyvert fogó, párbajhős Cherryt (John Ireland) az öreg szinte figyelemre se méltatva lövi le, míg Mattet elnyújtva veri. Mindemellett a történetnek van egyfajta mitikus monumentalitása, amit sok kritikus sokkal inkább a lényegének tart: a vadnyugat bemutatása, ahogy a végeláthatatlan csordát terelik a kovbojok hónapokon keresztül.

Technikai megvalósításához túl sok erényt nem tudok felsorolni, egyedüli látványeleme a rengeteg valódi marha (állítólag mintegy 6 000-et béreltek a forgatáshoz). Na nem mintha baj lenne bármivel is, de nem is találtam benne semmi számomra kiemelkedőt. Talán még az epizodikus vágást említhetem meg, amit ugye ahogy írtam, könyvlapokkal oldottak meg, amelyeken van írás, de ezeket nem látjuk teljes egészükben és hamar át is tűnnek, így gyakorlatilag csak az első mondatig jutunk, de nincs is jelentőségük.

Élmény:

Az mindenképpen pozitívum, hogy nem a szokásos jófiú-rosszfiú felállású westernt láthatunk, hanem valódi kovbojokat, akik életének ettől persze még része a lövöldözés és minden más, amit máshol már láthattunk. A történet nem mond újat, és ahogy mások szerint, szerintem is korrektebb vége lett volna, ha Dunson meghal, semmint hogy kibéküljön Mattel, de ez nem olyan zavaró. Talán egy amerikaira jobban hatnak a westernek, vagy csak Hawks-ot, a rendezőt nem bírom, mindenesetre engem ez a film nem hozott tűzbe.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: John Wayne (Babaarcú, Az üldözők, Rio Bravo, Aki lelőtte Liberty Valance-t, Csillagok háborúja), Walter Brennan (Frankenstein menyasszonya, Clementina kedvesem, Rio Bravo), John Ireland (Clementina kedvesem, Spartacus), Harry Carey Jr és Hank Worden (Az üldözők), Paul Fix (Ne bántsátok a feketerigót), Mickey Kuhn (Elfújta a szél, A vágy villamosa), Dan White (Érik a gyümölcs, A gonosz érintése, ne bántsátok a feketerigót), Tom Tyler (Elfújta a szél, Érik a gyümölcs), Harry Cording (Robin hood kalandjai), Richard Farnsworth (Elfújta a szél, Tízparancsolat, Spartacus, Fényes nyergek)
- Még életben vannak: Mickey Kuhn (84)
- Joanne Dru (Tess) és John Ireland házasok voltak
- Egy másik rokonság is képviseltette magát: Harry Carey Jr. (Latimer) és apja, Harry Carey (Melville) is szerepelt a filmben, valamint apósa, Paul Fix (Teeler) is.
- Richard Farnsworth (névtelen lovas) betegsége miatt 80 éves korában, 2000-ben öngyilkos lett.
- Aki látta a filmet, annak feltűnhetett Cherry fura szerepe, hiszen üvöltött róla, hogy Mattel párbajt fognak vívni. Hogy ez nem történt meg, prózai oka van: Ireland összeveszett a rendezővel, így a film második felére gyakorlatilag eltűnt a történetből.

Következik: Carrie

2 komment
Címkék: western 1948 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok 1940-es évek Észak-Amerika John Wayne Howard Hawks Montgomery Clift 2 órás IMDB 8

The Rocky Horror Picture Show (1975)

2016. december 18. 11:59 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Sharman, Jim
Műfaj: horror, vígjáték
Főbb szereplők: Tim Curry, Susan Sarandon, Barry Bostwick
Megjelenés: 1975, Egyesült Királyság
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,4 pont
Előzetes: https://youtu.be/4plqh6obZW4
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/rocky-horror-picture-show-the-rocky-horror-picture-show/movie-38660

Tartalom:

A mintafiatalok, Janet és Brad barátaik esküvőjén felbuzdulva eljegyzik egymást, majd egy ismerősükhöz indulnak, ám defektet kapnak. Esik és már este van, ezért bekopognak a legközelebbi kastélyba telefonálni. Ezt hamar megbánják, a kastély ugyanis tele van fura emberekkel, különösen a transzvesztita házigazda, Frank N. Furter révén, aki épp sikeres kísérletet hajtott végre: létrehozta és életre keltette a tökéletes testű Rocky Horrort saját kéjelgésére. Éjszakára az ifjú jegyeseket külön szobába zárják. Frank meglátogatja a még szűz Janetet és sikeresen elcsábítja, majd átmegy a szintén szűz Bradhez, és őt is...

Sokféle témát látnak bele az emberek a történetbe (nem alaptalanul), de szerintem kezeljük helyén a dolgokat, és a kevésbé hangsúlyos részekkel ne foglalkozzunk, ha van egy központi téma, ami esetünkben a céltalan élvezkedés annak előnyeivel és hátrányaival. Előnye maga az élvezet, hátránya pedig annak túlzásba vitele, amikor már nincs célja, csupán önmagáért hajszoljuk.

Megvalósítás:

A történet a jófiúk és jókislányok világával nyit, egy vidéki, templomi esküvővel, ahol a szolidan öltözött, szinte már nyomi Janet és Brad eljegyzik egymást, miközben a háttérben ironikusan temető és koporsók vannak, no meg hangsúlyosan az Amerikai gótika. A pár tipikus, sótlan nyárspolgárrá válna, ha nem tévednének be az idegen bolygóról érkezett őrült tudóshoz, Frankhez, aki mindent figyelmen kívül hagyva csak a szexnek él, de fokozatosan feltárul előttünk ennek az életstílusnak az árnyoldala is, például Eddie személyében (Meat Loaf), aki Frank szeretője volt korábban, de több egy testnél, ezért Frank inkább hidegre tette (majd megölte és megette). E kulturális sokknak köszönhetően azonban főleg Janet előtt feltárul a szexualitás világának öröme és teljesebb emberekké válnak. A történetszál vezetését segíti egy narrátor, aki egyben tárgyilagos megfigyelője is az eseményeknek. Na de hogy jön ide a horror és a sci-fi? Richard O'Brien, a musical szerzője, egyben egyik főszereplője rajongott ezekért a B-kategóriás filmekért, ezeket szerette volna egybegyúrni. Így a film tele van filmes utalásokkal, amiből nekem csak azok szúrhattak szemet, amiket ismertem: RKO Pictures, Frankenstein, King Kong, Tiltott bolygó. Továbbiakért klikk ide.

A film az 1973-as musical filmváltozata nagyjából az eredeti szereplőgárdával, és ahogy Ebert írta, ez sokkal inkább egy felvett színházi előadás, semmint film, kevés a hozzáadott filmes eszköz. Jellemzően a kamera csak követi a szereplőket, hiányoznak a kreatívabb megoldások. Érdekesség, hogy rengeteg valódi horrorfilmes kelléket használtak fel korábbi filmekből a költségcsökkentés jegyében, de ugye ez a film egyik témája, így win-win helyzet áll fenn. Legendás a jelmez, amit a tervezője puszta képzeletére hagyatkozva teremtett meg, és amelyet később különböző zenei szubkultúrák átvettek. Ez Tim Curry életének egyik szerepe, tökéletes transzvesztita Mick Jaggerként, de amúgy vele együtt mindenki parodisztikusan, eltúlzóan játssza a szerepét. A zenéje O'Brien fiatalkorának rock n' roll stílusában készült, az első pár dal kifejezetten tetszett, kezdett magával ragadni a film, megdobogtatta a szívem, és kezdtem már megkedvelni a filmet, de váratlanul nagyon unalmassá váltak. Ja, és a veszőparipám: természetesen a dalok mindegyike teljesen indokolatlan, de itt valahogy nem éreztem ezt zavarónak. Annyira elborult a film, hogy a dalra fakadás egyáltalán nem üt el a film egészétől.

Élmény:

Igazából nem mondhatni sem viccesnek, sem horrorisztikusnak, inkább fura az egész, egy elborult történet, néhány jó dallal. Amitől annyira népszerűvé vált, hogy már kulturális jelenség lett belőle, az a Radírfejnél is említett éjjeli vetítéseknek köszönhető, ami miatt pár hónappal megjelenését követően már beöltözött emberek kígyóztak sorokban, hogy láthassák újra és újra, a vetítések maguk pedig közös éneklésbe és előadásokba torkollnak mindig. És ezt meg tudom érteni, a maga módján egyedi és vidám film, de némi amatőri bájjal.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Meat Loaf (Harcosok klubja)
- Ez az egyetlen film a világon, amit a mozik SOHA nem vettek le műsorról 1975-ös megjelenése óta.
- 1981-ben folytatás is készült a filmhez, jóval kisebb sikerrel.
- 2016-ban remake is készült, amelyben Tim Curry ezúttal a narrátor szerepét vállalta.

 

Következik: Vörös folyó

Szólj hozzá!
Címkék: horror vígjáték zenés 1975 20. század Európa Egyesült Királyság Észak-Európa 1970-es évek Susan Sarandon Tim Curry 2 órás IMDB 7 Barry Bostwick Jim Sharman

Clementina, kedvesem (1946)

2016. december 17. 00:04 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Ford, John
Műfaj: western
Főbb szereplők: Henry Fonda, Linda Darnell, Victor Mature
Megjelenés: 1946, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,8 pont
Előzetes: https://youtu.be/9K8aLxXSyVY
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/my-darling-clementine/movie-45592

Tartalom:

1882, vadnuygat. A négy Earp-fivér Kalifornia felé terel eladásra szánt marhacsordájukat. Tombstone városához érve legfiatalabb öccsüket a prérin hagyják vigyázni a marhákra, míg ők belovagolnak a városba megpihenni. Mire visszatérnek, a csordának nyoma veszett, öccsük pedig halott. Wyatt Earp (Henry Fonda) sejti, hogy a tettes az öreg Clanton (Walter Brennan), akivel korábban összefutottak, ezért elvállalja a városban az épp megüresedő seriff posztját, hogy nyomozhasson. A város lakói közé tartozik a titokzatos, keménykötésű orvos is, Doc Holliday, aki egy helyi mexikói prostituálttal, Chihuahuával kavar, de hamarosan megérkezik utána egy finom városi hölgy, Clementina is. Hollidayt valami nagyon emészti, dühből feleségül venné Chihuahuát és elhajtja Clementinát, Wyatt pedig kap az alkalmon, mert neki is megtetszett a lány. Váratlanul Wyatt megtalálja Chihuahuánál meggyilkolt kisöccse nyakláncát. A nő elmondása szerint Hollidaytől kapta...

A címszereplőhöz nincs sok köze a történetnek, amely valós eseményen, az OK corrali lövöldözésen alapul meglehetősen szabadon, de ez nem fontos. Feltűnik benne a szokásos modernizációs téma, azonban ezt nem éreztem annyira hangsúlyosnak, mint más westernekben. A filmet költőinek szokták mondani, és valóban, számomra is néhány szereplő érzelmi élete tűnt lényegesnek az eseményekkel szemben, főleg Holliday világfájdalma.

Megvalósítás:

A történet eleje gyorsan felvezeti az Earpék és Clantonok közötti konfliktust, a végén pedig elintézi röviden, a valódi események azonban nem tartoznak a cselekményhez, hanem a kisváros életét mutatják be: borbély, színházi előadás, táncmulatság. Ahogy említettem a keretet itt is a vadnyugat civilizálódása jelenti: a vadnyugati kisvárost indiánok, törvénytelenség, marhatolvajok, erőpolitika, prostituáltak jellemzik, de már jelen van a borbély, vándorszínész hozza el a kultúrát, templom épül, úri kisasszony érkezik, Wyatt Earp pedig már a családi bosszút is törvényes keretek között oldaná meg. Ő az, aki a vadnyugati szintről lassan civilizálódva részévé válik a közösség életnek, míg az amúgy városi értelmiségi, Holliday épp a civilizációból menekül önpusztító életmódba, visszafejlesztve magát az egyszerű emberek közé. Holliday két szerelme egyértelmű ellentétpárja egymásnak, ahogy az Earpök és és a Clantonok is. És hogy mitől lesz ez költői? Elsősorban attól, hogy az eseményeket a karakterek érzelmi szempontjából figyeljük: többen is szenvedélyesek, és nem az akción van a hangsúly, hanem egy félénk mozdulaton, egy aggódó arcon, egy visszafojtott indulaton. Ez különösen Hollidaynél jelentkezik, akinek a karaktere teljesen kiszorítja Wyattét a film nagyobb részében, hiszen ez utóbbi viszonylag statikus, míg az előbbinél érezzük, hogy valami nagy vihar dúl a lelkében.

A képi világ meglepő módon nem westernes volt, noha ez is az ikonikus Monument Valleyben játszódott, ami lassan már kötelező eleme minden westernnek a végtelen sík prérijéből kiemelkedő fura hegyeivel, amelyben az emberek eltörpülnek. Inkább a film noirokra emlékeztetett a sok árnyékolással, amelyben gyakran elvesztek az arcok. Még látványosabb és a költőiséghez is hozzájárul az ún. amerikai éjszaka technika, amikor nappal forgatják le az éjszakai jeleneteket, és ezt különböző eszközökkel igyekeznek éjszakának láttatni (erről már volt szó az Amerikai éjszaka c. film kapcsán). Ebben az esetben viszont hagyták, hogy érvényesüljön a napfény kontrasztja, és ettől szinte expresszionista, túlvilági képeket kapunk (ld. az első képet). A zenét az hiszem nem kell bemutatni, Foxi Maxi révén mindenki ismeri az Ó te drága Klementina c. amerikai népdalt, amelynek különböző variációit hallhatjuk többnyire.

Élmény:

Azt hiszem eddig ez volt a legjobb amerikai western, amit láttam, köszönhetően a látványos képi világának és a történetének, ami összességében sablonosnak tűnik, de kivitelezése miatt mégsem az.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Henry Fonda (Érik a gyümölcs, Lady Éva, 12 dühös ember, Volt egyszer egy vadnyugat), Walter Brennan (Frankenstein menyasszonya, Rio Bravo), Tim Holt (Az Ambersonok tündöklése és bukása, Sierra Madre kincse), Ward Bond (Ez történt egy éjszaka, Párducbébi, Elfújta a szél, Érik a gyümölcs, A máltai sólyom, Az élet csodaszép, Az üldözők, Rio Bravo), John Ireland (Spartacus), Jane Darwell (Elfújta a szél, Érik a gyümölcs, Mary Poppins), J. Farrell MacDonald (Az élet csodaszép), Russel Simpson (Érik a gyümölcs)
- Linda Darnell (Chihuahua) 1965-ben, 41 évesen lakástűzben vesztette életét. Grant Withers (az egyik Clanton-fiú) 1959-ben, 54 évesen öngyilkos lett romló egészségi állapota miatt.
- A tényleges eset messze nem úgy történt ahogy a filmben, de már belinkeltem, akit érdekel bővebben, elolvashatja ott.
- Wyatt Earp (1848-1929) idővel a törvény emberének megtestesítője lett, de igazán népszerű már csak halála után lett egy fiktív regénynek köszönhetően. Állítólag Forddal is ismerték egymást, életéről több népszerű film készült. Az OK corrali lövöldözésért bosszút állva egy évvel később lelőtték Virgil és Morgan Earpöt is, de közülük Virgil életben maradt.
- Doc Holliday valójában fogorvos volt, és a filmhez képest kevésbé hősiesen, betegségben halt meg 36 évesen.
- Az öreg Clanton megúszta a lövöldözést, de továbbra is erőszakos marhalopásból tartotta el magát, amiért később egy károsult bosszút állt rajta. Fiai közül csak az egyik halt meg a lövöldözésben, a többiek később kaptak golyót más konfliktus során.
- Chihuahua alapja Holliday felesége, Nagyorrú Kate (1850-1940) aki - tessék megkapaszkodni -  nem mexikói prosti volt valójában, hanem magyar. Horony Katalin Pesten született, szülei tízéves korában vándoroltak ki az Egyesült Államokba, de öt évvel később mindketten meghaltak. Elszökött nevelőitől és tizenkilenc éves korában már prostituáltként tartották nyilván. Huszonhét évesen ismerkedett meg Hollidayjel.

Következik: The Rocky Horror Picture Show

2 komment
Címkék: western 20. század 1946 Amerika Amerikai Egyesült Államok 1940-es évek Észak-Amerika John Ford Henry Fonda Victor Mature 2 órás IMDB 8 Linda Darnell

Susi és Tekergő (1955)

2016. december 14. 21:26 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Geronimi, Clyde - Luske, Hamilton - Jackson, Wilfred
Műfaj: romantikus, vígjáték
Főbb szereplők: Peggy Lee, Barbara Luddy, Larry Roberts
Megjelenés: 1955, Egyesült Államok
Hossz: kb. 1 óra
IMDB: 7,3 pont
Előzetes: https://youtu.be/SAoLpLXvGN0
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/susi-es-tekergo-lady-and-the-tramp/movie-2250

Tartalom:

A Jim szívemnek szólított férfi karácsonyra egy spániel kiskutyát, Susit (Barbara Luddy) adja feleségének, a csak drágámnak szólított nőnek. Susi lesz szemük fénye, mindent megkap az amúgy is jómódú környéken, és a két idősödő, szomszéd kutya is jó barátaivá válnak. Egészen másfajta életet él Tekergő, akit kidobtak otthonról, de már nem is vágyik haza, élvezi a szabad élettel járó kötetlenséget, noha gyakran életveszéllyel jár. Egy nap  beüt a baj Susiéknál: a nő teherbe esik és Susit kissé elhanyagolják, amit a kutya nem tud mire vélni, de idővel megszereti a gyereket. Amikor azonban a szülők pár napra elutaznak és a házat és a gyereket a macskás nagynénire (Verna Felton) bízzák, az inkább megkötné Susit, aki elmenekül előle. Kóbor kutyák támadnak rá, de Tekergő épp ekkor tűnik fel, hogy megmentse...

Nem egy túl bonyolult történet - bár benne van a későbbi Toy Storyk "már nem kell", illetve szabadság vs valahova tartozás témái - , alapvetően a tipikus romantikus filmek sémáját követi: a két külön világban élő fél a kényszerű helyzet hatására összecsiszolódik és egymásba szeret.

Megvalósítás:

Elsősorban Susi szemszögéből követhetjük az eseményeket: az ő kölyökkorával indulunk, láthatjuk jómódú mindennapjait és az első nagy traumáját, amikor a gyerek kerül az első helyre, majd váltunk és Tekergő mindennapjai következnek jóval rövidebben. Pedig az ő élete érdekesebb, hiszen az utcán élve próbál boldogulni. Kettejük szála először akkor fonódik össze, amikor az épp környéken járó Tekergő meghallja Susiék beszélgetését a babákról, amiről Tekergőnek is megvannak a maga rossz tapasztalatai (egy baba miatt rakták ki). Másodjára akkor találkoznak, amikor Susi elszökik otthonról a nagynéni póráza elől. A következő percekben Tekergő bemutathatja neki mivel jár a szabad élet, Susi mégis családja mellett dönt, mert kötelességének érzi megvédeni őket, amire sor is kerül hamarosan egy patkány támadásakor. Susiért Tekergő feláldozza szabadságát, belátja ő is, hogy jobb egy otthon melege a magányos kötetlenségnél. (Persze előtte még picit összevesznek, hogy nagyobb legyen az önfeláldozás áldozata.) A történt tehát sablonos; ami valamennyire élvezhetővé teszi, hogy rengeteg féle karakter fordul meg,mindegyiküknek van egy csak rá jellemző sajátossága, míg a sziámi ikermacskák is könnyen megkülönböztethetőek személyiségük alapján. Peg pl. leharcolt kurvás, Borisz filozofikus, Tekergő csirkeforgó... stb.

Még jobb, hogy ez megjelenik a külsejükben és hangjukban is. Szinte mindegyik szereplő egy-egy népcsoportot jelképez, amihez megfelelő akcentus is társul (előítéletesen azt feltételezem, hogy a magyar szinkronnal ez teljesen el is veszett), ez egyben a humor forrása is. Olasz, orosz, mexikói, angol, skót, sziámi... stb. A kutyák viselkedése és mozgása realisztikus (leszámítva hogy okosabbak az embernél...), de egyébként képileg meglehetősen unalmas. Ha egy pozitívumát ki kéne emelnem, akkor az az, hogy a későbbi ceruzarajzszerű Disney-rajzfilmeknél szebben vannak megrajzolva a képek. A zene többnyire egy főtéma variációja, de a sziámi macskák dalát szerettem távol-keleties hangzása és játékos szövege miatt.

Élmény:

Nagyon limonádé különösebb üzenet vagy képi stílus nélkül. Gyerekeknek, romantikázni vágyóknak, kutyásoknak biztos szórakoztató, és egyszer nekem is elviselhető, mert lehet rajta picit nevetni és izgulni, de ez olyan film, amit biztos nem fogok másodjára is megnézni. Ez is inkább az a film, ami hatalmas sikere miatt került a legjobbak közé, semmint értékeinek köszönhetően.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Barbara Luddy (101 kiskutya), Verna Felton (A dzsungel könyve), Stan Freberg (Bolond, bolond világ), Thurl Ravenscroft (Pinokkió, 101 kiskutya, Mary Poppins, A dzsungel könyve, Butch Cassidy és a Sundance kölyök), Dallas McKennon (101 kiskutya, Mary Poppins), Bill Lee (101 kiskutya, Mary Poppins, A muzsika hangja, A dzsungel könyve)
- Tekergő élő modellje valójában szuka volt, akit hasonlóan kóbor volt és nehezen lehetett befogni. Disney végül örökbefogadta az állatot.
- Susi és Tekergő is cameóznak egyet a 101 kiskutyában.
- 2001-ben egy második rész is készült főhőseink gyerekeinek főszereplésével.
- A nagynéni hangját kölcsönző Verna Felton az életben is rokona volt Jim szívemnek, konkrétan az anyja.

Következik: Clementina, kedvesem

Szólj hozzá!
Címkék: animáció vígjáték romantikus zenés 1955 20. század Amerika Amerikai Egyesült Államok 1950-es évek Peggy Lee Észak-Amerika Wilfred Jackson IMDB 7 1 órás Barbara Luddy Larry Roberts Hamilton Luske Clyde Geronimi

Dr. Mabuse végrendelete (1933)

2016. december 14. 11:58 - Liberális Artúr

 

Rendezte: Lang, Fritz
Műfaj: krimi
Főbb szereplők: Rudolf Klein-Logge, Otto Wernicke, Karl Meixner
Megjelenés: 1933, Németország
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,9 pont
Előzetes: https://youtu.be/9bLMRPpSToI
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/dr-mabuse-vegrendelete-das-testament-des-dr-mabuse/movie-41312

Tartalom:

A kenőpénz miatt kirúgott nyomozó hogy jóvá tegye bűnét, egyedül próbálja meg kideríteni, hogy ki áll egy pénzhamisítási ügy mögött. Lebukik, rátámadnak, menekülés közben még épp annyi ideje van, hogy felhívja egykori felettesét, Lohmannt (Otto Wernicke), de már nem tudja elmondani ki áll a bűnszervezet mögött, mert lövések dördülnek el. Lohmann a helyszínre siet, de nem találja egykori kollégáját, csak az írását: Mabuse. A lángész Mabuse (Rudolf Klein-Logge) tíz évvel korábban szerencsejátékban és pénzhamisításban utazott, de gyilkolt is ténykedése során, amibe később beleőrült. Jelenleg egy elmegyógyintézetben kezelik Dr. Baum felügyeletével; az őrült Mabuse egész nap csak ír, önkívületi állapotban. Az egyik orvos (Theodor Loos) megdöbbenve tapasztalja, hogy egyik írása tökéletes leírása egy aznapi bűnténynek. Azonnal jelzi Baumnak és a rendőrségre indul, de útközben lelövik. Időközben előkerül az eltűnt nyomozó is, aki nem halt meg, de megőrült. A nyomon elindulva Lohmann felkeresné Mabusét, de már halott Dr. Baum nagy bánatára...

A német expresszionista filmeknél kötelezőnek tűnik elmondani, hogy a fasizálódó Németország képe húzódik meg mögöttük, amivel nem mindig értettem egyet, de erről a történetről már igazán üvölt a dolog. Mabuse, az őrült, karizmatikus bűnöző szellem(iség)e megfertőz másokat is elborult nézeteivel és terrorizálni akarja a civil lakosságot, hogy a szerinte amúgy is pusztulásra ítélt emberiség gyorsuló haláltáncba kezdjen. A filmben a józan rend még győz, de a valóságban a forgatás végére már a fasizmus hatalomra jutott.

Megvalósítás:

Dr. Mabuse karaktere a tipikus gonosz lángelme, amely 1921-ben jelent meg először és 1922-ben Lang, a rendező máris készített hozzá egy nagysikerű filmet. Tíz évvel később már az íróval együtt dolgozták ki a folytatást, így van némi átfedés a két film között pl. karaktererek terén. Érdekesség, hogy az M karaktere, Lohmann itt is főszerepet kap, így gyakorlatilag a három film egy világban játszódik. A történet beindítója a bukott zsaru, aki leleplezné Mabuse óvatosan felépített bűnözői birodalmát, így érkezik a képbe az M kismebert megtestesítő, józan nyomozója, Lohmann. Ha nem lenne ilyen a karaktere, tulajdonképpen felesleges is lenne, hiszen a néző már hamarabb be lesz avatva a titkokba, mint ő, így a nyomozása során nem tudunk meg új dolgokat. Egy másik szálon bepillantást nyerhetünk Mabuse bandájának életébe, akik egyszerűen csak a pénzért csinálják, amit tesznek, különösebb erkölcsi megfontolás nélkül. Ez alatt nem azt értem, hogy gonoszak, hanem hogy nyugtalanítja ugyan őket, hogy nem ismerik főnökük célját, sőt, őt magát sem látták sosem, de amíg megfizetik őket, addig nem kérdezősködnek. Kivéve Kentet, a történet harmadik szálát, aki nem akar gyilkosságokban is részt venni, munkanélkülisége miatt csatlakozott, és újdonsült szerelme miatt inkább kiszállna (avagy a szerelem nagyobb erő Mabuse ideológiájánál), de élve nem teheti meg. Végül a negyedik szál Mabuséé, aki aktívan már nem is vesz részt a filmben, hiszen őrült, valóban megőrült, bezárva veti papírra gondolatait, aminek szellemisége kezelőorvosát, Baumot megfertőzi, hipnotizálja, gyakorlatilag Mabuse testet vált. Hiába hal meg, jegyzeteit követve tovább él. Ezek a karakterek képezik le valamennyire azt a német társadalmat, amely végül hatalomba segítette Mabusét, noha itt még a józan és szerelmes kisemberek, Lohmann és Kent képesek őt megállítani.

A film képi világa idézi az M-et, de jóval kevésbé látványos sajnos. A fényekkel és a vágásokkal alig játszik el a rendező, de kompozíciókból van több jó is (pl. az egyik bandatag öngyilkosságát csak közvetve látjuk egy kézben tartott pisztoly képében, ami egy bárány(?)szőnyegre hullik, amit Lohmann keze felvesz). Nyomokban tartalmaz expresszionista elemeket, Mabuse szelleme pl. tök jó, kifejezetten horrorisztikus, ahogy a filmvégi üldözéses jelenetben az éjszakai fák is, az őrültek háza pedig egy az egyben Dr. Caligari. Érdekes, de hangban sokkal inkább emlékeztetett az M kísérletezéseire, ami akkor még érthetőbb volt, hiszen egy új tulajdonsága volt a filmeknek, de nekem 1933-ban már kicsit darabosnak tűnt, noha még ekkor sem mondható el igazán a korabeli filmekről, hogy olyan tökéletesen bántak volna a hangokkal. Szóval Lang itt is kísérletezett, a film első pár percében pl. gyári zakatolást hallhattunk végig, mintha egy némafilmben lennénk. Átkötő elemként is használta a hangot, amikor pl. az időzített bomba ketyegése átváltott főtt tojás kocogtatásába (rossz ütemben, de a szándék így is átjött). A színészi játék gyakran a némafilmeket idézte eltúlzott gesztikulálásával, felgyorsított mozgásával, ami 1933-ban megint csak elavult nekem.

Élmény:

Nem volt rossz film, kétségtelenül voltak benne jó részek hangban és képben is, a története erős, sajnos manapság is kezd aktuálissá válni újra. Csakhogy az egész erőltetettnek hatott számomra, az M-mel ellentétben pedig a csúcspontot nem a film végére tették, hanem valahova  közepére, ami miatt nem volt igazán erős az élmény.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Rudolf Klein-Rogge (Dr. Caligari, Metropolis), Otto Wernicke és Theo Lingen (M), Theodor Loos (Metropolis, M), Rudolf Schundler (Az ördögűző, Az idő múlása), Georg John (Az utolsó ember, Metropolis, M)
- Dr. Baumot a magyar Beregi Oszkár alakítja, akinek fia még szintén Budapesten született, és játszhatott a My Fair Ladyben és Az ifjú Frankensteinben is.
- Természetesen a filmet betiltották Németországban még megjelenése előtt, így a premierre végül Budapesten került sor.
- Mabuse és Lang egy film erejéig 1960-ban még visszatértek újra.

Következik: Susi és Tekergő

Szólj hozzá!
Címkék: krimi 1933 20. század Európa Németország 1930-as évek Nyugat-Európa Fritz Lang 2 órás IMDB 8 Otto Wernicke Rudolf Klein-Rogge Karl Meixner
süti beállítások módosítása
Mobil