Tartalom

Banks úr karótnyelt, komoly üzletember, felesége szétszórt szüfrazsett, és egyikük sem foglalkozik gyerekeik nevelésével. Egy nap Mary Poppins-t veszik fel nevelőnőnek a gyerekek mellé, aki ugyan kérlelhetetlenül szigorú, de jól ért a nyelvükön, és még varázsolni is tud.

Supercalifragilisticexpialidocious, azaz nem tudom mit mondjak. Cselekménye nem nagyon van a filmnek, és bár a jellemfejlődésről kéne szólnia, ezt sem tudjuk nagyon nyomon követni. Tulajdonképpen táncos és zenés jeleneteket látunk összefűzve.

Megvalósítás

Mondhatnánk, hogy ez egy ötvenéves film, és nézzük el a kivitelezést, de sokkal korábbról is van példa igényesebb megvalósításra. A láthatóan festett díszletek, a túlgesztikuláló színészek (a kissrácnak ez egyes helyekn jól állt), az egymásra vetített képek mind arra utalnak, hogy véletlenül sem szabad komolyan venni a filmet. És ekkor kezdett szöget ütni a fejembe, hogy ez esetleg egy szatirikus vagy az Ének az esőbenhez hasonlító film is lehet akár, és szándékosan fedi fel filmlétét. Kétségtelenül parodisztikusak a karakterek, de ezen kívül más sajnos nem igazolja ezt a felvetést.

De hogy említsek pár pozitíumot is, a kéményseprő-jelenet szuperül néz ki képileg és koreográfiailag is, a kisfiú a film elején nagyon jól játszik, és kreítvnak nem mondanám, de legalább tudott váratlan dolgokat kezdeni magával (pl. beszélő esernyő-nyél, elszabaduló körhintalovak.. stb.)

Élmény

Ez az eddigi első igazi musical, hiszen a film nagyobb részét végigénekelték. Így kevésbé kínos, ha oda nem illően fakadnak dalra, mint amikor egy nem annyira musicalben fakadnak dalra a szereplők. Voltak vicces jelenetek, gyerekeknek biztos tetszik is ez a pörgős, vadul csapkodó cselekmény, de felnőttként nem tudtam élvezni. A kritikusok ellenben szeretik, úgyhogy kíváncsian várom bárkinek a véleményét, aki el tudja mondani, miért nem rossz ez a film.

Érdekességek

- A kisfiút alakító színész sajnos egy ételmérgezésből eredő betegségben fiatalon, 21 évesen elhunyt.

Hírek

- Elkészült egy második részhez az előzetes.

Tartalom

Alexander nagy, előkelő családban kisfiú egy 1900-as évek eleji svéd városkában. A család sokszínű színészdinasztia, szabadszellemű, játékos. Miután Alexander apja váratlanul meghal, az özvegyen maradt anya a helyi püspökben véli megtalálni új szerelmét, támaszát, ő azonban egészen máshogy él: keményen erkölcsös, puritán, zsarnoki.

Az önéletrajzi ihletésű filmben keveredik a valóság és a képzelet(?) - ez utóbbit sokan mágiának mondják, de a címet és a témát figyelembe véve én inkább azt a felvetést tartom helyesebbnek, akik szerint Alexander (Bergman) homályos és hiányos emlékei egészülnek ki a természetfelettivel. Mindez a keveredés csak erősödik azzal, hogy az egész filmet átszövi a színjátszás. A végső következtetés érzésem szerint valami olyasmi, hogy az életről nem tudni, meddig terjed ki. Mellékesen több karakter élete is megjelenik egyéb szálakon, de ezek súlytalannak tűnnek.

Megvalósítás

A film szerkezete jól elkülönül és ellenpontozzák egymást: az első harmad karácsonykor játszódik, viszonylagos meleg boldogság jellemzi, ezzel szemben a második harmadban a püspök otthonába költözünk, ahol minden ridegen üres. Végül a szellem birodalmába jutunk, álomszerű jelenetekkel.

Több hasonlóságot figyeltem meg az Amadeus-szal: látványos, barokkosan túldíszített dekoráció, erős színek jellemzik a képeket, és a korhű klasszikus zenei aláfestés is erre hajaz. A korábban említett színpadias hatást erősítik egyes beállítások, mintha alulról a nézőtérből figyelnénk egy kétdimenziós színpad eseményeit.

Élmény

Két változatban készült el a film: egy háromórás mozifilmként és egy ötórás tévéfilmként. Nem tudom ez utóbbi mennyire változtatott volna a megítélésén. Szerettem a ritmusát, ahogy eljut egy szinte absztrakt csúcspontba, hangulatos volt és drámai, de valahogy hiányzott az átütő erő belőle, amitől tökéletes film lehetne.

Érdekességek

- Bergman felesége, egyik lánya és egykori szeretője is feltűnik kisebb szerepben.

Tartalom

Tihamér, a tücsök egy fafaragó, Geppetto házában keres menedéket éjszakára, aki éppen végzett egy fiú bábu elkészítésével. Minden vágya, hogy igazi kisfia lehessen. Imái meghallgattatnak, egy tündér életre kelti a fabábut, Pinokkiót. A fából faragott fiú azonban még nem tud különbséget tenni jó és rossz között, ezért Tihamér feladatot kap: legyen az élő bábu lelki vezetője, és ha sikerrel jár, Pinokkió igazi kisfiúvá válhat.

A történetnek egy tanmesének kéne lennie, de épp ebben bukik el: a tücsök már a film elején sem tudja megmondani, mi a helyes és mi helytelen, Pinokkió ártatlanságában önhibáján kívül "rosszat tesz", és igazából nem tudjuk meg sosem, miért rossz pl. szivarozni. Így a film tulajdonképpen saját erkölcsi rendszerét akarja ránkerőltetni.

Megvalósítás

Három évvel korábban készült el a Hófehérke és a hét törpe, a Pinokkió a második egészestés rajzfilm, és a kettőt összehasonlítva óriási a különbség, noha a Hófehérke is megállja a helyét. A Pinokkió sokkal részletesebb, ötletesebb mind megvalósításban, mind történetben és karakterekben. "Feküdj vissza kisfiam, te már halott vagy", mondja Geppetto, és ha csak ennyit hallana valaki a szövegből, könnyen hihetné hogy egy Monty Python filmet idéztem. Modern a humora, modernek a mellékszereplők, pörgősebb a cselekmény.

A kreativitás leginkább Geppetto óráin figyelhető meg, de érdemes odafigyelni a bálna ábrázolására is: úgy érzékeltetik a méretét, hogy a bálna kitölti az egész képkockát, ráadásul csak egy része van benne.

Élmény

Szórakoztató, humoros, izgalmas, a szemnek tetsző, még egy-egy dal is berághatja magát az agyunkba, de az üzenete sajnos nem a legjobb. Erővel akarja lenyomni azt a gyerek torkán, amit a Biciklitolvajok annyira szomorúan, de erősen megmutatott. 

Érdekességek

- Bár ennek a Pinokkiónak sem kell szégyenkeznie gyerekijesztgetésben, természetesen az eredeti történet itt is sokkal durvább: Pinokkió agyonveri Tücsök Tihamért, Geppettót (tévedésből) lecsukják gyermekbántalmazásért, Pinokkiót pedig végül meglincselik. Ez lett volna az eredeti vége is, de rábeszélték az írót a happy endre.
- Tücsök Tihamér hangjának, Cliff Edwards-nak volt egy hres dala is: Singin' in the Rain (bár nem ő szerezte).
- Béla hangja az a Mel Blanc volt, aki a legtöbb Looney Tunes karakter hangját is kölcsönözte. Visszavonulása után fia vette át szerepeit.
- A Columbia Pictures logójában fáklyát tartó nőt a kék tündér hangjáról, Evelyn Venable-ről mintázták.
- Pinokkió hangja, Dickie Jones tavaly hunyt el 87 évesen.

Tartalom

Chihiro ("Ezer Kutatás") kiskamasz lány, szüleivel épp új városba költöznek új életet kezdeni Chihiro nagy bánatára, ő ugyanis ragaszkodott volna régi iskolájához. Eltévednek, és egy tönkrement vidámparkban kötnek ki, ahol csak egy működő étterem van, ám emberek sehol. A szülők vadul falni kezdik az ételeket, mire disznókká változnak. Ahogy esteledik, az üres vidámpark szellemek lakta fürdőházzá alakul. Chihiro kénytelen munkát vállalni és önerőből boldogulni ebben az idegen világban, ahol már csak Sennek ("Ezer") hívják, bízva abban hogy visszaváltoztathatja valahogy szüleit.

A történet a Száll a kakukk fészkére c. filmhez hasonlóan elsősorban a felnőtté válásról szól, nyomokban pedig tartalmazza a modern világ kritikáját is. A szellemlények különféle szimbólumok, akikkel Chihirónak meg kell tanulnia bánni, mindemellett el kell engednie gyerekkorát - de nem elfelednie -, és ezáltal megtalálni önmagát.

Megvalósítás

Ami kiemelendő, hogy a Csillagok háborújához hasonlóan az alkotó képes volt egy új világot teremteni tele groteszk lényekkel.

Külön öröm, hogy Chihiro nem egy kamasz fiú a maga agressziv, szexuális frusztráltságával, hanem lány (vagy uniszex), így nem egy pornóakciófilmbe bújtatott kamaszfilmet látunk, hanem egy szelídebb mesét.

Élmény

Szerencsére - vagy nem - én valamennyire ismerem a japán animációkat, de egy kevésbé tapasztalt nézőnek sokkoló, misztikusan lírai lehet az a világ, amivel itt szembesül.

 Az animék előnye, hogy rengeteg készül különböző korosztályoknak, és nálunk mintha hiányozna ugyanez a tizenéveseknek szóló kultúra, ami már nem gyerek, de még nem felnőttesen letaglózó. Bátran ajánlom a Biciklitolvajok és a 12 dühös ember mellé harmadiknak.

Tartalom

Holly (Joseph Cotten) barátja meghívására a második világháborúból épp újjáépülőben lévő, virágzó feketekereskedelemtől fertőzött Bécsbe látogat, de mire megérkezik, Harryt (Orson Welles) már eltemették, ugyanis baleset érte. Holly azonban gyanút fog, amikor két, egymástól eltérő tanúvallomást hall a baleset körülményeiről. Nyomozni kezd, megismeri és viszonzatlanul beleszeret Harry barátnőjébe, és az is kiderül, hogy Harry korántsem volt jófiú...

A történet kicsit a társadalom leképezése, Harry a háborútól érzéketlenné vált, romlott alak lett, Holly (holy?) az igaz erkölcsű amerikai, a rendőrség kemény, de igazságos (kivéve persze a szovjeteket...), az áldozat osztrákok nem tesznek semmit magukért, Anna a barátnő pedig talán maga a megsebzett Európa. Vagy nem. De nem is ez a fontos igazán, hanem a karakterek egymáshoz való viszonya.

Megvalósítás

A zenét sokan dícsérik, mert a film hangulatától elütően vidám, de nekem ez nem feszültséget keltő, hanem kellemetlenül disszonáns. Nagyon elrontja a hangulatot. Mintha nem tudnának dönetni, hogy komédia vagy szomorú krimi legyen a film. Ami viszont erősití a hangulatot, az a félig romokban álló Bécs városképe.

Erre a kissé romos hangulatra tett rá még egy lapáttal a sötét éjszakában világító lámpák fénye, amitől a film noir nagyon "dark noir" lett. Rengeteg a döntött kamerás felvétel; próbáltam rájönni, mikor dől a kamera jobbra, mikor balra és mikor egyenes, de nem találtam összefüggést. Ha tényleg nincs, akkor egyszerűen a nyugtalanságot hivatott kifejezni vagy a nem normális világot.

A karakterek többnyire tetszettek, a nő a maga irracionalitásában teljesen valósághű volt, Harry a maga embertelenségével is sajnos könnyen elképzelhető és az átlag osztrákok is tetszettek, igazán életközeliek voltak. Sajnos pont a főszereplő nem a legjobb, a regénybeli cinikusabb alakját szívesebben láttam volna.

Élmény

A zene. Hiába Oscar-díjas, hiába volt épp ez a cél, nekem tönkretette a filmet. Amúgy értelmes, fordulatos a történet, és nagyon érdekes látni az 1940-es évek bécsi városképét, mindennapi életét.

Érdekességek

- A filmet ünneplendő, Bécsben múzeum is nyílt tiszteletére.
- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Joseph Cotten és Orson Welles (Aranypolgár)
- Paul Hörbiger, a portás osztrák ugyan, de Budapesten született.
- A túl sok döntött szögű felvétel miatt a rendező a forgatás után a stábtól kapott egy vízmértéket :D (És még ennél is viccesebb, hogy a német megalkotóik után a Deutsch Angle-nek elnevezett technikát a hasonló hangzás miatt mára Dutch Angle-nek hívják).