Tartalom

1985. Marty ambíciózus kamasz, akinek családja alsó-középosztálybeli lúzerekből áll. Őrült tudóssal barátkozik (Christopher Llyod), aki épp elkészült időutazó gépének megépítésével. Megtámadják őket, Marty pedig menekülése során visszakerül 1955-be. Nem elég, hogy látszólag itt ragadt, de még az anyja is beleszeret, időparadoxont okozva ezzel és veszélybe sodorva Marty létét.

A vígjátékban a humor forrását a 30 év eltérései és hasonlóságai jelentik. Sajnos Az elveszett frigyláda fosztogatóihoz hasonlóan egy idő után már valószínűtlenül túlzó kalandokba keveredünk, és a lezárása kifejezetten rossz. Pozitívuma, hogy A nagy balhéhoz hasonlóan aprólékos pontossággal van felépítve a történet: minden, amit megtudunk 1985-ben, valamilyen formában visszaköszön 1955-ben.

Megvalósítás

Volt több ügyes megoldás is, ami elnyerte a tetszésemet (lásd pl. a képet alább, amelyen csak a szereplő kezének ökölbe szorításából utaltak arra, hogyan jut döntésre és hogy mi az), de szokás szerint nem volt uralkodó technika, ami végig jellemző lett volna a filmre és plusszt ad hozzá.

Nagy negatívum volt a színjáték, úgy érzem nagyon erőltetetten és túl gyakran próbáltak szélsőségesebb érzelmeket átadni.

Élmény

Élvezhetőbb filmre emlékeztem, de jó pár dolog egyáltalán nem maradt meg, ami felnőtt fejjel vicces volt, mint pl. Marty anyjának nyomulása saját fiára. Izgalmas és vicces, technikailag és érdekes egyes pontokon, de a történet még hagy kívánnivalót maga után.

Érdekességek

- Színészek, akikkel már alálkozhattunk korábban: Christopher Lloyd (Száll a kakukk fészkére)

Tartalom

A 29. századra a Földet ellepte a szemét, az emberiség elhagyta a bolygót. WALL-E típusú robotoknak kellene eltakarítani a szemetet, de mostanra már csak egy maradt. WALL-e neki tetsző tárgyakat ment meg a szemétből, pl. Rubik-kockát, növényt. Egy napon idegen robot érkezik a Földre, EVE, aki amint meglátja a növényt, az emberiséget szállító űrhajóra viszi a példányt, bizonyítandó, hogy a bolygó ismét lakható. Azonban nem mindenki akar visszatérni...

A történet alapvetése a szemétprobléma, ami már egyáltalán nem a jövő gondja. A másik fontos üzenet a fogyasztói lét kritikája, a túlzott függés a magunk teremtette világtól. A bibi ugyanott van ezzel, mint a Némó nyomában esetében: tök jó az üzenet, de csak felveti a problémát, nem mutat utat. A cselekményt WALL-E és EVE szerelme mozgatja, amitől egyrészt agybajt kapok, mert miért vannak egy robotnak emberi érzelmei (lásd még Csillagok háborúja), másrészt viszont a befejezés közel olyan meghatóra sikerült mint a Nagyvárosi fényekben.

Megvalósítás

A Némó nyomábanhoz hasonlóan látványos, csak itt nem a víz, hanem az űr a közeg (sajnos csak rövid ideig). Az elhagyatott Földön a rozsdaszínek dominálnak, az űrhajón az élénkebb színek letisztult stílusban, ezzel is érzékeltetve a kontrasztot. Nagyon kell figyelni, hogy az ember észrevegye a különlegesebb kameraszögeket, mert nem igazán vannak kihagsúlyozva, pedig több is van belőlük, csak túl gyorsan váltanak.

Érdemes még picit a hangokról beszélni, ugyanis emberi beszéd viszonylag kevés van a filmben, különösen az első felében, így a jobbfajta némafilmes filmeket idézi a történet. Egy pillanatra felcsendül még a 2001: űrodüsszeia zenéje is, illetve Auto a robotpilóta is egyértelmű utalás HAL-ra.

Élmény

A WALL-E animáció létére nnem követi a műfaj hagyományait, és nem olyan humoros, mint társai, de hasonlóan izgalmas. Ugyanakkor az ingerszegény első fele a filmnek WALL-E magánya miatt is inkább unalmas. Küllemben mindenképpen előrébb lépett, a témái azonban kibontatlanul maradtak.

Érdekességek

- Színészek, akikkel korábban már találkozhattunk más Pixar filmeken kívül: Ben Burtt (Csillagok háborúja, E. T., a földönkívüli), John Ratzenberger (Csillagok háborúja), Sigourney Weaver (A bolgyó neve: Halál)
- Stanton, a rendező itt is vállalt szerepet a Némó nyomábanhoz hasonlóan.

Tartalom

Hooker piti zsebes, azonban történetünk kezdetén társával együtt véletlenül egy nagyobb összeget lovasít meg a gengszter Lonnegan (Robert Shaw) emberétől. Társa másnapra halott, Hookert üldözi a gengszter is a rendőrség is. Bosszút akar állni, amihez a hírhedt csaló, Gondorff segítségét kéri. Nagyszabású átverésre készülnek, amivel sok pénzétől szabadítanák meg a gengsztert, de eközben az FBI is Gondorff nyomában van.

Fordulatos kalandfilm, de semmi több; az ügyesen összerakott átverés elterei a figyelmet is arról, hogy valójában csak egy szórakoztató történetet látunk.

Megvalósítás

Az 1970-es évek realisztikusabb alvilágot mutató filmjeihez képest ez egy inkább idilli képet fest az 1930-as évek szervezett bűnözéséről. A régies hangulatot erősíti az egyes részeket felvezető kis cím is, mintha némafilmes moziban ülnénk.

Ezen felül egyetlen érdekességet sem tudnék megemlíteni. Ami viszont mindenkinek be fog ugrani, az a főcímdal (The Entertainer), amely bár a maga korában is népszerű volt a 20. század fordulóján, a filmnek köszönhetően reneszánszát kezdte élni.

Élmény

A hetvenes évek Ocean's Elevenje jó szórakozás, a csalók minket nézőket is gyakran megvezetnek - ennél többet azonban ne várjunk tőle.

Érdekességek

- Színészek, akiket korábban már láthattunk: Robert Shaw (Cápa)
- Érdekes, de viszonylag új film létére ("csak" 40 éves) mára már szinte egy szereplője sem maradt életben.

Tartalom

Egy bohóchal-család női tagját és a gyerekekt felfalja egy barrakuda, emiatt az apa (Albert Brooks) túlságosan atyáskodik egyetlen életben maradt fia, Némó felett. Egy nap azonban Némót kifogják és egy akváriumba kerül. Az apa hosszú útra indul, hogy kiszabadítsa fiát.

A Pixar-filmek szokásos menete szerint az izgalmas és mulatságos kalandok mögött meghúzodik egy emberibb témakör is. A Toy Storyhoz hasonlóan itt is meg kell tanulni elengedni valamit, ami ezúttal az önállóság-bizalom-atyáskodás dinamikáján alapszik.

Megvalósítás

A Duna TV akváriumos műsora óta tudjuk, hogy halakat nézni jó. Ebben az esetben is egyfajta varázslatos világot nyújt az, hogy levegő helyett a nehezebb, vibráló vízi közegben játszódik a történet. A víz alatti világ pedig élén, színes, változatos, szinte földönkívülinek ható, főleg ha az ember szárazföldi patkány.

A karakterek szokás szerint egy-egy jellemző tulajdonsággal bírnak, ami gyakran megjelenik a külsejükben is.

Élmény

Tulajdonképpen szórakoztató a film, megvan a tanulsága is a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, mégse tudom ugyanolyan jó szívvel ajánlani, mint pl. a Chihiro szellemországbant, mert a film üzenete nehezebben fordítható le a mindennapokra.

Érdekességek

- A film után természetesen jelentősen megnőtt a bohóchalak iránti kereslet, ami ironikusan épp ahhoz vezetett, hogy a történet hatására sokkal több bohóchal került akváriumba...
- Pixar-stáb lévén többen is szerepeltek hangként már a Toy Story-sorozatban; ezen felül az alábbi színészekkel találkozhattunk már: Albert Brooks (Taxisofőr), John Ratzenberger (Csillagok háborúja), Bruce Spence (A gyűrűk ura).
- Maga a rendező, Andrew Stanton is több filmnek kölcsönözte már a hangját, beleértve a Némó nyomábant is.

Tartalom

Margo élete csúcsún lévő, allűröktől sem mentes sztárszínésznő, de kiöregedőben van, és ezt rosszul viseli. Ekkor érkezik hozzá a fiatal Eve, aki csodálja őt; asszisztense majd beugrója lesz, mígnem egy nap kiderül, hogy Eve végig tudatosan Margo babérjaira tört mind szakmai, mind magánéleti téren.

A felszínen a a film a showbusiness kegyetlen világát mutatja be a törtető Eve-en, és a mellőzéstől joggal tartó Margón keresztül, azonban a film inkább szólt az élet természetes körforgásáról (Margo-Eve-Phoebe), illetve a méltóságteljes megöregedésről. Margo erre barátai segítségével képes volt, de talán Eve már nem lesz az, hiszen ő  barátain is átgázolt karrierje érdekében.

Megvalósítás

Túl sokat nem lehet elmodani a filmről; egyedül a narratíva lehetne érdekes, hiszen a történet során többször változik az elbeszélő, azonban ennek sok szerepe nincs. Pedig milyen jól mutatott volna, ha az aktuális elbeszélő szemszögéből kezdjük látni a filmet és ez megnyilvánul mondjuk a kamerakezelésben is...

Élmény

A filmet rekordszámú Oscarra jelölték, ebből egyedülállóan négyet a színészek miatt. A sors fintora, hogy ugyanekkor jelent meg az igen hasonló Alkony sugárút is, és kiütötték egymást a nyeregből. Ebből adódik a kettő film gyakori összehaosnlítása is, noha eléggé más stílusúak. Az alkony sugárút keserűen cinikus és jobb film; a Mindent Éváról viszont a hasonló humora ellenére is kedvesen, szeretettel bánik főszereplőivel, és előremutatóbb, hiszen megoldást kínál a felvetett problémára.

Érdekességek

- Bette Davis és Gary Merrill nemcsak a filmben terveztek esküvőt: nem sokkal utána, még 1950-ben összeházasodtak.
- Ronald és Nancy Reagen is esélyes volt szerepelni a filmben.
- Bár a filmben szereplő díj kitalált, a film hatására valóban létrehozták a Sarah Siddons díjat. Az alapítók között volt Nancy Reagen egykori first lady anyja, a díjazottak között pedig szerepelt Bette Davis, Celeste Holm, illetve később a film musical-változatának főszereplője is. (Siddons angol színésznő volt a 18. században, és Bette Davis egyszer eljátszhatta.)
- Anne Baxter nagyapja a híres építész, Wright volt.
- Az alábbi színészeket láthattuk korábban: Thelma Ritter (Hátsó ablak), George Sanders (Itáliai utazás)
- Marilyn Monroe is feltűnik kisebb szerepben még sztársága előtt; férjei voltak többek közt a baseball-játékos Joe DiMaggio és a drámaíró Arthur Miller.
- A szereplők közül hárman is öngyilkosok lettek (Bates, Monroe, Sanders).
- Igaz történet alapján készült a film.