Rendezte: Rocha, Glauber
Műfaj: -
Főbb szereplők: Yona Magalhaes, Othon Bastos, Mauricio Do Valle, Lidio Silva, Sonia Dos Humildes
Megjelenés: 1964, Brazília
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,4 pont
Előzetes: https://youtu.be/W4IAEu7yiwo
Ajánlott írás: https://itpworld.wordpress.com/2013/01/16/black-god-white-devil-deus-e-o-diabo-na-terra-do-sol-brazil-1964/
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/tv/isten-es-ordog-a-nap-foldjen-deus-e-o-diabo-na-terra-do-sol/movie-1169
Tartalom:
Az 1940-es évek Brazíliájának szárazságtól sújtott, amúgy is nyomorgó felvidékén Manoel marhapásztorként dolgozik. Nagy reményekkel várja a közelgő vásárt abban bízva, hogy a pénzből majd vehet egy kis földet feleségének és anyjának. A csorda tulaja azonban rá akarja hárítani a veszteségeket, és kisebb szóváltás után Manoel megöli őt és a ráküldött fejvadászokat is. Feleségével, Rosával elmenekülnek otthonról, és csatlakoznak Sebastiaohoz, a magát prófétának valló látnok követőihez. Sebastiao azt ígéri Manoel vágyaival egyezően, hogy hamarosan véget ér a nyomor, mert eljön a világvége, igazságot szolgáltatva a bűnösöknek, ők azonban addig egy szigeten biztonságban lesznek a csapások elől. Rosa próbálja észhez téríteni Manoelt, hogy ne reménykedjen feleslegesen ilyen mesékben, de a férfi megszállottan követi a prófétát. Az egyház azonban hatalmát megőrizendő, fejvadászt küld Sebastiaora és követőire...
Félművelt fehér emberként megvolt az az előítéletem, hogy a dél-amerikai irodalomhoz hasonlóan itt is majd a mágikus realizmust láthatom majd, és bejött: egyrészt a kor brazil filmes mozgalmába (cinema novo) illeszkedve realista módon ábrázolják Északkelet-Brazília nyomorgóit, másrészt Sebastiao és a később felbukkanó, szintén küldetéstudattal bíró bandita révén erős spirituális jelleget is kap a történet. Ők az isten és az ördög, de egyikük sem tud igazságot szolgáltatni a világ gonoszságai ellen, legalábbis nem e világon. Azt hiszem valami ilyesmire igyekszik kifutni a történet.
Megvalósítás:
A történet alapvetően Manoel szemén keresztül játszódik; előbb megismerjük nyomorúságát és vágyait (valamint Rosa állandó kételkedéseit), és amikor lecsap rá a marhatulajdonos aljassága révén a világ kegyetlensége, ami ellen fellázad, azonnal szembetalálja magát az állammal. (Ennek a történelmi kontextusára majd az Érdekességek rovatban bővebben kitérek.) Sebastiao mellett köt ki, aki igazságot és megváltást ígér a túlvilágon, az ő révén jelenhetnek meg a filmben erőteljes keresztény szimbólumok, mint pl. a gyerekáldozat - Rosa ekkor végez vele, elutasítva ezzel a túlvilágot a Földön. Közben az egyház és a hatóságok megelégelik a próféta tevékenységét (bevételkieséssel jár), fejvadászt küldenek a gyülekezetre, aki morális dilemmákkal küzd: gyilkolhat-e keresztényeket a kereszténység védelmében? Ezzel eljutunk az állam ellenségéig, a szegényeket (legalábbis elvben) képviselő Coriscoig, aki felszentelt harcosnak érezve magát, rendre megidézve elesett bajtársát még ezen a világon akar igazságot szolgáltatni. Szimbolikusan tönkre is vág egy esküvőt, illetve legyilkolja az éhezőket, hogy azok ne haljanak éhen, de a fejvadász vele is végez, így Rosa és Manoel egyedül rohannak tovább az ígéret földje felé. A történet és a karakterek is meglehetősen vázlatosak, nem igazán koherensek; fontosabb a kifejezésmód és a mondanivaló, mint hogy életszerű legyen a film.
Ez jobban érződik a képi világon, ami gyakran teátrális, nem igyekeznek hitelesnek tűnni, elegendőnek érzik érzékeltetni az eseményeket. Pl. Sebastiao gyülekezetének lemészárlásánál szinte halljuk, ahogy a rendező vezérli a statisztákat, hogy most feküdjenek le, mintha meghaltak volna. Nincsenek lőtt sebek, fájdalmas arcok, görcsbe rándult testek, csak puskalövések hangjai és a földre fekvő halottak. Emiatt kicsit A gránátalma színére emlékeztetett. A színészek gyakran a kamerába beszélnek vagy csak magukban, mit sem törődve a párbeszédek szabályaival. A vágások nagyban hasonlítanak a Kifulladásig ugrásszerű vágásaira, de gyakoriak a montázsok is, ez állítólag a szovjet filmművészet hatása. Gyakoriak az arcközeliek, ami a barázdás brazil fejek miatt jól mutat, kifejezetten Leonés hatásuk van (sőt, maga a film is kicsit olyan, mint egy western). A legszembetűnőbb azonban a túlexponált színvilág, azaz ebben a fekete-fehér filmben a fehér vakító, ami egész jól átadja, mennyire kietlen és üres e vidék. A zene latinos hangzású népdalokból áll, balladisztikusan narrálja az eseményeket, kicsit népmesei jelleget kölcsönözve. Ebben a Máté evangéliumára emlékeztetett.
Élmény:
Egyedi hangulatú film, leginkább olyan, mintha a Máté evangéliumát ötvözték volna a Marketa Lazarovával. Persze ez nem véletlen, hiszen kortársak, sőt, minden megemlített példám csak néhány év különbséggel készült el. Nem próbál a történet illúziójába ringatni, ezért nehéz átélni és hiányzik a katarzis, kívülállóként pedig nem könnyű átérezni a brazilos dolgait sem, ugyanakkor a zenei és a képi világ elég kifejező, sokkal érdekesebb a hagyományos filmeknél.
Érdekességek:
- Még életben vannak: Othon Bastos (83)
- Több konkrét név elhangzott a filmben, amit máshol nem magyaráztak meg, de volt elég lélekjelenlétem azonnal rájuk keresni, és ez sokat segített az értelmezésben. Köszönjük újra néked internet, hogy vagy nekünk. Szóval:
- Történetünk az úgynevezett "sertao" vidékein játszódik, Brazília északkeleti részein, de messze az óceántól (konkrétan és többször elhangzik a filmben, tehát fontos). Ez a rész meglehetősen száraz a trópusi éghajlat ellenére, ezért mindig nagy volt a szegénység.
- Ugyancsak megemlítik Sebastiao kapcsán Canudos-t, párhuzamot vonva a kettő között. 1889-ben megpuccsolták a császárt és köztársaságot kiáltottak ki, de a szegények sora nem lett jobb és az ő emlékeikben a császár pozitív figuraként élt. Az 1890-es években több tízezer telepes emiatt a sertaón önálló államot hozott létre Canudos néven egy magát prófétának valló ember, Conselheiro vezetésével. Ő többek között azzal hitegette az embereket, hogy vissza fog térni a mitikussá nőtt I. Sebestyén király, amit a kormány restaurációs kísérletnek vett, az egyház pedig már amúgy is utálta az ellenük prédikáló prófétát. Így aztán 1897-ben a hadsereg lerohanta Canudos-t és majdnem minden lakosát megölték, ami ezzel Brazília legvéresebb polgárháborújává vált.
- I. Sebestyén 16. századi portugál király volt, fanatikus katolikusként (kevesellte a Szent Bertalan éjszakán történt mészárlást...) amint alkalom nyílt, keresztes háborút indított Marokkó ellen, és oda is veszett. Azonban elterjedt a pletyka, hogy nem halt meg a csatában (pedig később a holttestét is megtalálták), és mivel az ő uralkodását követően kezdett leáldozni Portugália nagyhatalomként, a későbbi korok szemében nagyszerű uralkodóvá vált, aki bármikor visszatérhet, mint a briteknél Artúr.
- A film western jellegét Corisco és bandája adja, akik úgynevezett cangaceirók voltak, ami kb. megfeleltethető a betyároknak, egyfajta népi hősöknek. Szimplán divatból bőrszerkókban jártak, ami ezen a éghajlaton erős testszagot okoz, ezért előszeretettel raboltak parfümöket a gazdagoktól. Közülük a leghíresebb Lampiao volt, akire Corisco is hivatkozik a filmben. Vele 1938-ban sikerült végezni, és ettől kezdve hamar felszámolták a cangaceirók világát.
Következik: Sophie választása
