Tartalom

1935, Kína. Indiana "Indy" Jones, a kalandor régész (Harrison Ford) egy bárban találkozik egy kínai üzletemberrel (Roy Csiao): fontos régészeti leletet hozott neki gyémántért cserébe A kínaiak azonban megpróbálják átejteni és mérget csempésznek az italába. Verekedés tör ki, az ellenméreg a kavarodásban egy amerikai bárénekesnőhöz, Willie-hez kerül, így Indy őt magával hurcolva pattan be autójába, amit 11 éves barátja és neveltje, a kis taplraesett kínai, Picur vezet. Menekülvén egy teherszállító repülőbe bújnak, de nem is sejtik, hogy épp azé az üzletemberé, aki elől menekülnek. Amint elalszanak a hosszú úton, a pilóták kiugranak a gépből, magukra hagyva őket. Főszereplőink szerencsésen földet érnek és egy indiai faluban kötnek ki, amelyet éhezés sújt, mióta elvitték gyerekeiket és a falut védelmező szent követ. A helyiek szerint ezért a kihaltnak hitt, gonosz varázserővel bíró Thuggee szekta felelős. Jóságból, kalandvágyból vagy talán a lehetőségek miatt Indyék nekivágnak a kő feltételezett helyének, egy maharadzsa palotájának...

Már az első pillanatban éreztem, hogy ez a film nem veszi komolyan magát, ezért hamar sikerült ráhangolódnom a meseszerűségére. Kicsivel később pedig az is megfogalmazódott bennem, hogy ez gyakorlatilag a James Bond egy kissé más helyzetbe átültetve, de épp annyira képtelen és egyedül az akcióra, romantikára, humorra, felszínes szórakoztatásra épül.

Megvalósítás

Ahogy a sorozat többi része, ez is rögtön a cselekmény közepébe vágva akciódús kezdéssel indít, egy pillanat alatt összehozza a három főszereplőt és lerakja őket Indiában. Itt következik egy nyugisabb időszak, ahogy megismerjük az alaphelyzetet és a helyszínre jutunk, majd elindul a bő egy órás, megállás nélküli akcióorgia. A történet mellőzi a logikát és a következetességet, Indyt irreálisan sok sérülés éri, amiből egy is halálos lenne és természetesen kimeríthetetlen az ereje. A 11 éves kissrác simán lekaratézza a felnőtteket (tudom hogy Kínában nincs karate, de a gyerek meg vietnámi, szóval nem kell beszólni, jó?), Willie és Indy szerelme alaptalan... stb. Szóval ahogy említettem, a történet teljesen képtelen, ezen túl kell tudni lépni, hogy élvezhető legyen, és csak a poénokra kell figyelni és hátradőlve élvezni a látványos akciót. Amiből szerintem speciel túl sok van, a történet kb. 70-80%-ában nem halad a cselekmény, csupán verekednek, menekülnek. A karakterek a történethez hasonlóan már-már parodisztikusak, különösen Willie-n figyelhető ez meg, akinek a szerepe kimerül a sikítozásban, de két másodperccel később már nyugodtan ül. Mint mondtam, ez nem feltétlenül baj, ezek kifejezetten viccesek tudnak lenni. A legviccesebbek persze mindig a visszautalások, pl. amikor Indy a karddal hadonászó ellenségei láttán pisztolytáskájához nyúl, hogy lelője őket, ám az előző filmmel (ami időben egyébként később játszódik) ellentétben most nincs ott semmi, vagy amikor a kínai klub neve Obi Wan.

A látványért nem a technikai megoldások felelnek, hanem a helyszínek, kellékek, díszletek. Bár az első jelenet rögtön egy nagyszabású tánccal indít, ami látványos, csak az Ének az esőben vagy a West Side Story után tartalmatlan. Messze a legjobb kép egyébként szintén itt született, a három nevető kínai fej együttmozgása tökéletes. Hasonlóan jók Picur és Indy azon együttes jelenetei, ahol Indy az előtérben, Picur pedig a háttérben csinálja ugyanazt, mintegy párhuzamot vonva köztük. Tömegjelenetek, lövöldözés, autósüldözés karambolokkal, repülőről zuhanás, csillékben hullámvasutazás... stb. A helyszínek egzotikusak, a Himalája havas hegyei, az indiai dzsungel, a falu, a palota a titkos járataival, csapdáival és persze a misztikus végzet templomával is jól néznek ki. Mivel az indiaiak érzékenyen reagáltuk kultúrájuk ábrázolására, nem engedték a forgatást, így nagyon nagy része a filmnek stúdiómunka, és nem tudom hogy dícséret jár most érte, amiért nem mindig vehető ez észre, vagy megrovás, amiért helyenként nagyon látható. A legjobb és leghírhedtebb részek a szándékosan gusztustalanra vett díszebéd és az ezernyi rovar, amelyek persze végigmásznak az embereken. Az állatok amúgy is kiemelt szerepet kapnak mindig, itt is volt elefánt, denevér, kígyó. Ahogy említtetem, a karakterek eltúlzottak, így a színészek is túlozva játszanak, szóval nem lehet kiemelni senkit igazán. A statisztákkal volt időnként baj, alkalmanként jól láthatóan nincsenek szerepben, és ilyenkor szerintem hiba őket közelről mutatni.

Élmény

A eredeti hármasból ezt a filmet tartják a leggyengébb darabnak, én viszont pont ezt élveztem a legjobban, mert itt volt már annyira képtelen, hogy el tudtam engedni a bosszankodásaimat és csak a szórakozásra figyelni. De talán csak arról van szó, hogy a másik két rész után már tudtam mire számíthatok. Most visszaolvastam a róluk írt bejegyzéseimet, és gyakorlatilag ugyanazokat írtam le, mint itt.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Harrison Ford (Magánbeszélgetés, Csillagok háborúja, Apokalipszis most, Az elveszett frigyláda fosztogatói, E. T. a földönkívüli, Szárnyas fejvadász, Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag), Philip Stone (Mechanikus narancs, Barry Lyndon, Ragyogás), Roy Csiao (Egy csipetnyi zen), Pat Roach (Mechanikus narancs, Barry Lyndon, Az elveszett frigyláda fosztogatói, Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag)
- Spielberg és Lucas is statisztálnak a reptéri jelenetben
- A Willie-t alakító Kate Capshaw ekkor imerkedett össze Spielbergel, és pár évvel később összeházasodtak.
- Nagy részben ennek a filmnek köszönhető a PG-13-as korhatárbesorolás, ugyanis Spielberg addig lobbizott, hogy ne a kereskedelmileg rosszabb kategóriában végezze filmje többek között a szívkitépős jelenet miatt, amíg inkább létre nem hoztak pár átmeneti kategóriát.
- A Thuggee szektát valóban az 1830-as években számolták fel, és valóban vallási alátámasztással gyilkoltak (kielégítve ezzel istenüket, aki különben nagyobb bajt hozott volna), de sokkal inkább voltak rablószervezet, mint spirituális szekta.

Következik: Vörös sivatag