Tartalom

Egy előítéleteinknek tökéletesen megfelelő, tipikusan bunkó amerikai producer az Odüsszeiát forgatja újra, rendezőnek Fritz Langot kérte fel, aki viszont a forgatókönyvet művészfilmként vizionálja. A producer ezért felkér - vagyis szinte pénzzel megveszteget - egy színműírót (Michel Piccoli), hogy írja át a film forgatókönyvét. Az ő hármasuk vitatkozik arról, hogyan is kéne értelmezni az Odüsszeiát. Eközben a producer nyomulni kezd az író gyönyörű feleségére. Részben talán emiatt, hamarosan összevesznek a házasok az újonnan hitelre vett, modern lakásukban. A férj próbálja kitalálni miért nem szereti már többé felesége, és miért veti meg.

A Kifulladásignál valamivel több kapaszkodót kínál a film, így részben inkább a Personához hasonlítanám, ami az érthetőségét illeti. Ugyanakkor ha lehet hinni a leírásoknak, erős a párhuzam Godard valós életével (viszonya feleségével, harcai a stúdiókkal); az ilyen belsős utalások számomra elfogadhatatlanok, hiszen csak egy nagyon kis csoportnak jelent bármit is. Ami nekünk is felfogható, azok a párhuzamok a már említett Odüsszeiával, Franciaországgal, a filmkészítéssel - és bizonyára találnánk még szimbólumokat bőven.

Megvalósítás

Inkább sok, kisebb technikai megoldást láthattuk, mintsem a filmen végigvonuló stílust: egy pillanatra felvillannak korábbi jelenetek; a kép a franciák trikolorjának egy-egy színére van színezve; a háttérben feltűnnek moziplakátok, többek közt a hasonló házastársi válságot bemutató Itáliai utazásé; híres jelenete a házastársi veszekedés, ahol a még üres lakásban szobáról-szobára járnak, a kamera pedig egyikükről másikukra siklik. A filmforgatás jelenléte egy filmben már eleve idézőjelbe tesz egy-egy filmet, de itt még mintha a zene is rátenne egy lapáttal, ami miatt inkább parodisztikus hatású lett a történet: rendre, szinte röhejesen sokszor csendül fel ugyanaz a szép, rövidke dallam, függetlenül attól, hogy épp milyen a film hangulata vagy hogy mikor hallottuk utoljára.

Tartalmi elemei hasonlóan gúnyosak: a producer csak erőszakos stílusával csak igent és nemet hajlandó válasznak elfogadni; több nyelven kommunikálnak a szereplők, és persze egyedül az amerikainak van szüksége tolmácsra, Lang pedig bölcs rendezőként minden nyelven beszél; a forgatás története néha belekeveredik a valós történetbe... stb.

Élmény

Újabb művészfilm, kicsit érthetőbb, de öncélúbb is, mint a Kifulladásig. A cselekmény mindössze egy házaspár kapcsolatát mutatja be, aminél a férjhez hasonlóan mi sem érthetjük igazán, miért változott meg a feleség hozzáállása hirtelen. Minden értelemszerű tipp ugyanis elhangzik a férj szájából, mindegyikért bocsánatot kér, de a feleség mindig csak legyint, mintha teljesen másról lenne szó. Láthatunk pár kreatívabb megoldást, de összességében nincs a filmnek magával ragadó stílusa. Azt hiszem ez a film afféle paródia vagy szatíra akar lenni, csak nem elég érthető, szórakoztató.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Michel Piccoli (A burzsoázia diszkrét bája)
- A filmben szerepel maga Godard, a rendező is, illetve egy másik legendás rendező, a magát alakító Fritz Lang, valamint az operatőr, Coutard is.
- Godard azért mutogatja teljesen meztelenül, de minden erotika nélkül Brigitte Bardot-t testét, mert a film producerei követelték, hogy a szexszimbólum ebben a minőségében is jelenjen meg.