Tartalom

1945 májusában Németország bombázásából hazafelé kilövik az egyik brit gépet. A gép zuhan, ejtőernyő nincs, de Peternek van még annyi ideje, hogy felvegye a kapcsolatot egy rádiót kezelő operátorral, hogy elbúcsúzzon szeretteitől. A rádiónál épp az amerikai June (Kim Hunter) ül, és a felfokozott érzelmi helyzetben szinte szerelembe esnek. Csodával határos módon másnap Peter a tengerpartra vetődve ébred. Találkozik June-nal, és már az első percben elcsattan a csók. Eközben a túlvilágon lelőtt bajtársa hiába vár Peterre. Az angyalok rájönnek, hogy a felelős 71-es kalauz (Marius Goring) a nagy köd miatt szem elől veszthetette Petert, aki így életben maradt. Utánaküldik a Földre, hogy látomásként megjelenjen Peternek és magával vigye. Csakhogy Peternek újdonsült szerelmesként esze ágában sincs már meghalni, ezért fellebbez a technikai hibára hivatkozva. Ügyében tárgyalás lesz az égiek előtt...

Röviden összefoglalva: a Földön a szerelem a legnagyobb erő. A Powell-Pressburger rendezőpáros másik filmjét, a Piros cipellőket is áthatotta egyfajta bájos meseszerűség (úgy látszik ez egy jellemző eszképizmus volt közvetlenül a második világháború után), de ott mégis sokkal valóságosabb problémát dolgozott fel a történet, míg itt a politikai fennhang ellenére is inkább naiv az egész, a végére pedig kedves helyett már a bugyuta jelzőt használnám.

Megvalósítás

Megvalósítása ötletes a történetben és képi világában is. Messziről indít a bevezető, a távoli világűr egy pontjáról, és szórakozottan beszél világok pusztulásáról, így jelentéktelenítve az emberek torzsalkodását. Ráadásul a történet épp pár nappal a világháború vége előtt kezdődik. És bár az előszó már ekkor figyelmeztet bennünket, hogy mindez Peter fejében játszódik le, a misztikusabb szál mellett fut egy racionálisan kialakított történet is, ami választ ad a csodákra. Ettől függetlenül nem lehetünk benne biztosak, hogy a túlvilág valós hely a filmben vagy sem.

Legérdekesebb természetesen a túlvilág ábrázolása, ami egy monumentális, futurisztikus hivatalként jelenik meg, valamint fekete-fehér, míg az evilág színes. A szellemvilágot jelző trükkök egyszerűek, de hatásosak: megáll a külvilág, átlépnek zárt ajtókon... stb. A színes világ azonban nem kevésbé izgalmas, itt is láthatunk pár látványos megoldást, mint pl. a saját szemhéjunk lecsukódását belülről, majd ahogy a kamera szépen továbbhalad a véráramunkban a tudatig. Sok nyúlfarknyi szerepet kapó mellékkarakter van, ők mind színesebbe teszik a filmet; lehettek volna többen.

Élmény

A film célja részben az ekkor megromló amerikai-brit viszony javítása lett volna, de túl sok idő jutott erre a tárgyalótermi jelenetben, és érzésem szerint feleslegesen mentek bele egészen apró részletekbe ahelyett, hogy egyetemesebbé emelték volna a témát. Ehhez képest pedig mintha egy hentesbárddal zárták volna  a filmet a "szerelem mindenek felett" szentenciával, miközben nem is láttuk igazán szerelmesnek June-t és Petert. Nagyon sajnáltam a film végét, hiszen addig humoros, kedves, humánus történet benyomását keltette.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Kim Hunter (A vágy villamosa), Kathleen Byron (Ryan közlegény megmentése), Richard Attenborough (Jurassic Park), Marius Goring (Piros cipellők)
- Bonar Colleano 34 évesen hunyt el 1958-ban autóbalesetben.
- Nemcsak Pressburger volt magyar, de a June-t és az orvost pingpongozni megtanító edző, Barna Viktor sokszoros világbajnok is.