Tartalom

Pinto (Tom Hulce) és Flounder friss főiskolásként diákegyeletet keresnének maguknak. Az elitista Omegáknak nem kellenek a nyomik, de a bulizásnak élő Delták szívesen látják őket. A két szövetség között életfelfogásuk miatt is nagy a harag, amin nem segít hogy ott rúgnak a másikba ahol lehet. A főiskola dékánjának is begyében vannak a házirendet folyamatosan megsértő Delták, akiknek a tanulmányi eredménye is meglehetősen rossz, ráadásul az öregdiákok közelgő felvonulási parádéja miatt a polgármester (Cesare Danove) is óva inti, hogy bármilyen botrány kerekedjen. Amikor egy dolgozaton újabb mélypontot érnek el a Delták, bánatukban óriási bulit rendeznek, ahol a szövetség vezetője lefekszik a dékán feleségével, Pinto pedig ájulásig itatja szexre készülvén újdönsült barátnőjét, akiről kiderül, hogy a polgármester lánya...

Egyesek próbálnak többet látni a történetbe valahogy úgy, mint A texasi láncfűrészes mészárlás esetében, hogy itt a fennálló társadalmi rend ellen küzdenek valójában a Delták, de nekem ehhez megint csak több utalásra lenne szükségem annál, amit a film nyújt. Ez egy ökörködős vígjáték, és kész.

Megvalósítás

Persze lehet azt mondani, hogy nem véletlen az 1962-es évszám, amely a szerzők szerint Amerika utolsó ártatlan éve volt a Kennedy-gyilkosság előtt (és a felvonulás tematikája is Jackie Kennedys), a felnőttek mind rossz arcok, az ellenséges Omegások pedig épp őrájuk hasonlítanak, de az ellenkultúra picit többet jelent a hedonizmusnál. A cselekmény laza, epizodikus, több jelenet simán felcserélhető lenne. Ezen a ponton szeretném megemlíteni az 1970-es évek amerikai humorának meghatározó gyülekezetét, a National Lampoon magazint, amely a filmet is jegyzi és tagjai/utódai között olyan ismerősökkel találkozhatunk, mint Dan Aykroyd, Bill Murray, Ramis vagy Reitman. A magazin jellegzetesen ötvözte az altesti humort az intelligensebb fajtával különböző formátumokban, rövidebb írások, képek formájában. Ez köszön vissza a történet epizodikus jellegében és a humorában is. A történet karakterei közül a felnőttek a rosz arcok akik minden jó útjában állnak, és az ő utódaik a hasonló Omegák. Persze a vezetőjükből rögtön egy meleg, impotens nyomorékot csinálnak, másik prominens tagjuk pedig a hadsereg megszállottja. Velük szemben állnak a "normális" fiatalok, köztük a félénk, az életet épp felfedező Pinto és Flounder, a partiállat Bluto, a Ferris Bueller-előd Otter és a hősszerelmes Boon.

Az alapvető humorforrás az, hogy a Delták hogyan törnek borsot ellenségeik orra alá, illetve hogy milyen egyéb diákcsínyekben vannak be és hogy ezek miatt milyen helyzetekbe keverednek. Ahogy a magazinnál említettem, ez a humor egyfelől a legprimitívebb fajta, azaz szex, alkohol, hányás, vizelet, ürülék és minden más van, ami szem-szájnak ingere. Ez alapvetően Bluto terepe, aki a börleszk-vonalat is hozza az igen kevés szövegével, de annál több gegjével. Másrészt megtalálhatóak a szatirikus, parodisztikus, intellektuálisabb elemek is, szóval ebből a szempontból sokszínű a film. A látványelemeket egyedül a vizuális poénok jelentik, mint pl. az ablakon váratlanul kirepülő tárgyak vagy Donald Sutherland segge. A zene korabeli slágerekből áll, de nem játszanak nagy szerepet.

Élmény

Ahogy az 1960-as évek végén kimúlt a Hays-kód, egyre bátrabban döntögették a tabukat a hollywoodi filmek. Ennek egy fontos állomása volt Brooks, és ezt a szintet "emelte" a National Lampoon és a filmjei, megteremtve ezzel az altesti alapú, mai vígjátékok alapját, ahogy tette ezt az Ez történt egy éjszaka a romantikus filmekkel. Karakterei és a története, hangulata, poénjai megtalálhatóak az Amerikai pitétől kezdve a Másnaposokig. Alapvetően mai szemmel is friss és vicces, bár pár rész erőltetett.

Érdekességek

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Tom Hulce (Amadeus), Donald Sutherland (MASH, Ne nézz vissza), Karen Allen (Az elveszett frigyláda fosztogatói), Cesare Danove (Aljas utcák)
- John Belushi nem szereplehetett sok filmben, mert 1982-ben, 33 éves túladagolta magát; Douglas Kenney ugyancsak 33 évesen halt meg 1980-ban, balesetben.
- A filmben feltűnő Otis and the Knights banda valójában fiktív, de A turné bandájához hasonlóan ők is tényleges koncerteket kezdtek adni egy ideig.
- A történet eseményei a szerzők főiskolás élményein alapulnak, azaz alapjaiban véve nem kitaláltak...

Következik: Cleo 5-től 7-ig