Cselekmény: Mollie-nak viszonya van főnökével (George Segal), aki azzal hitegeti, hogy rövidesen elválik. Amikor Mollie váratlanul teherbe esik, továbbra is hitelesen és kitartóan hitegeti, míg egy nap le nem bukik egy másik nővel. A stressztől a szülés beindul, James, a taxis (John Travolta) viszi kórházba, aki végig ott marad vele szülés alatt és később a pénztárcáját is visszajuttatja. A szülés után Mollie elhatározza, hogy szerez egy rendes apát a gyereknek, de az első kísérletek kudarcba fulladnak...

Téma: Könnyed rom-kom. Ha nagyon akarunk témát, akkor az a szülői szerep definíciója lehet, hiszen Albert valóban nem több spermadonornál, a valódi nevelői szerep James-é, aki idejét a gyerekkel tölti és ismeri.

Tartalom: A cselekmény gerince tehát az, ahogy Mollie teherbe esik szeretőként, kilép a kapcsolatból, majd megpróbál párt találni azzal a céllal, hogy legyen a gyereknek apja. Ehhez csapódik szinte mellékesként James szála, aki kényszerhelyzetében rosszul fizető munkákat vállal és Mikey-ra felügyel. Érdekes, hogy az ő történetszálát kidolgozatlanul és elvarratlanul hagyják, talán elkészült, csak kivágták, hiszen a hangsúly azon van, hogy hogyan válnak családdá (ez egyébként kétirányú, hiszen Mollie is belekeveredik James családi ügyeibe). Kicsit megbonyolítja a tisztánlátást, hogy gyakran Mikey szemszögéből látjuk a dolgokat, de ez is kell hozzá, hogy ne legyen egy unalmas és sablonos rom-kom. A legnagyobb problémám, hogy helyenként rendkívül hajmeresztő életszerűtlen események történnek, amiket épeszű emberek nem tennének meg (pl. James első napja bébiszitterként). Jellemfejlődés nem igazán érzékelek senkin azon kívül, hogy főszereplőink összemelegednek. Egyébként Albert érdekes figura, mert azt leszámítva, hogy alaposan kitol Mollie-val, valójában őszintének tűnik. A humor forrása sokszínű, vizuális gegektől a helyzetkomikumon át a kissé szürreálisig megy, amikor pl. Mollie fantáziáit láthatjuk. De persze a film arról ismert, ami ma kimerül cuki kisbabás netes videókban: Mikey egy, a világot még nem értő csecsemő szemszögéből narrál és cukiskodik.

Forma: A film formailag is sokszínű, persze csak konvencionális keretek közt. Vannak tehát vizuális gegjeink, így előfordulnak szokatlanabb kameraszögek vagy vágások. Az anyaméhben történő események animáltak, Mollie fantáziái/álmai pedig szürreális megoldásokat is megengednek (pl. felrobbanó fej). Nem kisebb szerepet játszanak a hangeffektek, ami nem csupán a narrációt jelenti, hanem pl. amikor Mollie szülés közben eltorzított hangon szólal meg Az ördögűzőt (1973) idézve, az jelzi, hogy ha csak csak enyhén is, de egy expresszionista filmet látunk, ahol beleférnek a valóságtól idegen elemek is a hatékonyabb önkifejezésért. Feltűnően sok volt az autós "üldözéses" akció, ami nyilvánvalóan az akció kedvéért került a filmbe, hogy minél sokszínűbb közönségigényt elégítsenek ki. A zene többnyire hangulatos slágerekből áll, de helyenként ezt is kreatívan alkalmazva integrálták a filmbe.

Élmény: Azt hiszem ez egy modernkori screwball, amibe beleférnek képtelenebb dolgok is és nem kíván életszerű lenni, de ehhez képest meg nem rugaszkodik el eléggé a valóságtól. Viccesebb, mint vártam, kevesebb benne a babanarráció, mint emlékeztem, és van egy-két szöveg, ami nem öregedett jól, de összességében jó szórakozás és dicséretes, hogy viszonylag eklektikus a stílusa. De azért mégiscsak egy egyszerű, felejthető rom-kom.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • John Travolta (Carrie, Grease, Ponyvaregény, Az őrület határán)
  • George Segal (Nem félünk a farkastól)
  • Joy Boushel (A légy)
  • Abe Vigoda (A keresztapa 1-2)
  • Bruce Willis (Drágán add az életed, Még drágább az életed, Ponyvaregény, 12 majom, Az ötödik elem, Armageddon, A hatodik érzék)
  • Joan Rivers (Shrek 2)
• .Kirstie Alley tavaly hunyt el 71 évesen.
• Az ötlet ihletője az volt, hogy a rendezőnő viszonyt folytatott az Albertet ihlető Harold Ramis-szal, amiből gyerek is lett, akit - meglepetés - Mollie-nak hívnak.
• Még két folytatása készült a filmnek, napjainkban rebooton dolgoznak.