Artúr filmélményei

Föld, kenyér nélkül (1933)

2022. május 07. 23:48 - Liberális Artúr

Rendezte: Luis Bunuel
Műfaj: áldokumentum
Főbb szereplők: -
Megjelenés: 1933, Spanyolország
Hossz: kb. 0,5 óra
IMDB: 7,4
Ajánlott írás: http://film.sapientia.ro/uploads/Bunuel-Fold%20kenyer%20nelkul.pdf
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/fold-kenyer-nelkul-las-hurdes/movie-3352

Cselekmény, téma, tartalom: A dokumentumfilm a nyugat-spanyolországi Caceres régió Hurdes nevű vidékét mutatja be, amely rendkívül szegény, még kenyerük sincs a lakosoknak, csak úgy hullanak emberek és állatok egyaránt, rossz körülmények között élnek, éheznek, minden tevékenységük nagy küzdelem az utazástól a termelésen át a munkáig. Igazi nyomorpornó. Vagy nem. A film ugyanis kamu. Annyiban valós, hogy ez a vidék valóban elmaradott és a felvételek ott készültek, ám a narráció valószínűleg minimum erősen túloz, ha egyáltalán igaz, egyes jelenetek megrendezettek, a képek pedig úgy vannak összeválogatva, hogy rossz benyomást tegyenek a környékről. A megoldás a kontextusban keresendő, Bunuel kora népszerű dokumentumfilmjeit akarta parodizálni, amelyek túlzóan felnagyították egy-egy utazó kalandor nehézségeit. A film egy szomszédos, tehetős város ünnepségével nyit ellenpontozandó a nyomort, de azért a nyomor képeiből kimagaslik a helyi templom luxusa - a bunueli egyházellenesség letudva, már csak a lábfétise hiányzott a teljes szetthez. A végére még jut egy politikai üzenet, egyes írások szerint valójában ez a fő téma: hagyni és segíteni a baloldali kormányt dolgozni a jobboldali erőkkel szemben, hogy az ehhez hasonló szegénység megszűnjön. A tartalom azonban az valóságtartalma miatt lett mára megosztó: Mennyi igaz a filmből? Mennyire árt a valóságnak a túlzó, hiperrealisztikus bemutatás? Igazolhatja-e ezt a célt az eszköz? Elgondolkodásra sarkall-e minket a valóság és az érzékelése viszonya?

Forma: Dokumentumfilmes forma, nem rejteget sok meglepetést. Még azért erősen az átmeneti korszakban vagyunk a hangot tekintve, így környezeti hang nincs, csupán narráció és egy Brahms-szimfónia aláfestésnek, bár egy orosz írás hosszasan értekezik felhasználásának tudatosságáról - csak sajnos én nem tudok oroszul :D A képeknek még megvan az a jó kis pre-code (jó, tudom, ez nem amerikai film, de akkor is...) tulajdonságuk, hogy kevés írott-íratlan szabály gátolja, miket mutathatnak meg, így aztán simán beleférnek pl. a ma már büntetőjogi kategóriába tartozó állatkínzások is akár.

Élmény: Ha ezt Bunuel valóban paródiának vagy politikai üzenetnek szánta, akkor vagy nagyon rosszul csinálta vagy teljesen hiányzik már itt 2022-ben a kontextus, hogy értsük, márpedig egyes írások szerint ez a helyzet. Ez utóbbi esetben hiányzik az egyetemesség. De a legnagyobb gond, hogy nem lép túl önmagán, holott van ilyenre is példa bőven, ld. Ember a felvevőgéppel (1929). Több, utána nem olvasó kritika még ma is bedől a dokumentumfilmnek, szerintem a fentiek miatt én is valódinak gondolnám. Ez nem gond, nem várom el a teljes valódiságot, hiszen a Nanuk (1922) is hasonlóan készült.

Érdekességek

  • Állítólag Bunuel egy ismerőse ajánlotta fel, hogy ha nyer a lottón, abból finanszírozni fogja a filmet. Szerencsére nyert, nem is keveset.
  • A helyiek utálják, hogy ilyen rossz hírüket keltették, egy ezredfordulón film után nyomozó filmest kis túlzással meg akartak lincselni, mert attól tartottak, Bunuel  nyomdokaiba lép.
  • A filmet persze betiltották, pedig ekkor még nem is volt Franco hatalmon, de egy ilyen film kellemetlen minden kormányzatnak.
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr1817824071

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása