Cselekmény: ...avagy kb. "a 24-es domb nem jelentkezik"... mert főhőseink meghaltak a dombért vívott harcban az 1948-as arab-izraeli háborúban. De a történet nagyja nem erről szól, hanem az idevezető útról: 1946-ban vagyunk, amikor zsidók tömegesen érkeztek illegálisan a még brit fennhatóság alatt álló Palesztinába. A rendőrségnek dolgozó Finnegan ott van az egyik rajtaütésen, ám megszánja az egyik párt és futni hagyja őket. Később a brit uralom ellen harcoló zsidó ellenállás után nyomozva botlik újra a kettősbe; felismeri a csinos nőt, Miriamot (Haya Harareet), és persze beleszeret. Mivel azonban ellenkező oldalon állnak, inkább nem hosszabbít szerződést a rendőrséggel. Amikor visszatérhet, már zajlik a háború, ő pedig csatlakozik az izraeli sereghez Miriam után kutatva...

Téma: A modern Izrael születésének állít afféle keletkezéstörténetet három eltérő, de ugyanoda kifutó élet révén az 1946-1948-as időszakot felvázolva. Bár más a három férfi háttere és motivációja, mindhármuk hajlandó hősi halált halni Izraelért. És ha ez a lényege, akkor meglehetősen rosszul tálalták, hiszen nem nagyon esik szó róla, miért is kell harcolni.

Tartalom: Rövid keretet ad a történetnek a 24. dombot érintő akció, illetve az első percben tanárbácsisan még elmondják azt is a nézőnek, hogy Izrael 1948-ban született a brit fennhatóság alatt álló Palesztinából, mondjuk ez talán még 1955-ben lehet, hogy indokolt volt. négy főhős összegyűlik az akcióra, na de miért emlegettem akkor korábban három férfit? Hát mert van egy negyedik csapattag is, de ő "csak" egy nő, így ő nem kap történetet. Az első és leghosszabb történet az ír keresztény Finnegané, aki a brit uralmat képviselő rendőrként a háború előtti korszakot mutatja be nekünk valamennyire, azaz ahogy a zsidók illegálisan betelepültek és földalatti mozgalmakba szerveződve már a britek ellen is harcoltak. Beleszeret egy ilyen lányba és innentől kezdve szimpatizálni kezd annyira az izraeli üggyel, hogy harcoljon is érte. Itt bizonyára fennáll egy párhuzam az írekkel, hiszen ők is ekkortájt függetlenedtek a britektől. A második, valamivel rövidebb történet az amerikai zsidó Allané, aki romantikus elképzelésekkel, de szinte véletlenül keveredik bele a harcokba Jeruzsálem 1947-1948-as ostroma során. Ez a legértelmesebb szakasz, hiszen egyrészt felvázolja a helyzetet, miszerint a zsidóknak ez otthon, de az araboknak is, másrészt megpróbálja megragadni a zsidó vallásos gyökereket is, amikor a világias Allan újra rátalál zsidó hitére. A harmadik, utolsó szakasz a legrövidebb, a helyi zsidó Davidé, aki hat nyelven beszél, utalva ezzel a változatos eredetű zsidóságra; ő véletlenül pont egy német náciba akad bele egy harc során, akivel lerendezik a második világháborús sérelmeiket. Szerkezetileg tehát adott a három, társadalom egészére kivetíthető történet, de ezek csak részben vázolják fel a zsidók és Izrael hátterét. A vége főcím didaktikusan nem "vége", hanem "kezdet".

Forma: Az első történet kicsit noiros-romantikus, kevés a fény és megvan a végzet asszonyába beleszerető nyomozó (aki nem mellesleg a fiatal Devon a Knight Riderből :). A második és harmadik részek háborúsak, de nagyon magán viseli a korát, pl. az emberek a szívükhöz kapva, teátrálisan halnak meg; ennél az 1920-as évek háborús filmjei mérföldekkel jobbak voltak. Mindkét részben van viszont egy zaklatott lelkitusa, amelyek a főhős nézőpontját felvevő kameranézetnek, a gyors vágásoknak, a kifejező beállításoknak köszönhetően már egész élvezetes lett. Ld. a hordágyon cipelt Allant, aki felfelé nézve látja a fölémagasodó arabokat vagy a náci tisztet megvető csenddel elítélő Davidet, akinek hatására a német katona összeomlik önmagától. A zene zsidó (hazafias?) dalokból áll, amivel gondolom a Casablanca (1942) Marseillaise-ének hatását akarták reprodukálni. Kár, hogy kevés van belőlük, mert ha nagyobb hangsúlyt és több játékidőt kapnak a dalok, akkor lehetett volna belőle egy Távoli hangok, csendélet (1988) féle zenés film. A színészek nem nyűgöztek le, de hát kezdő ismeretlenekről van szó.

Élmény: Végre elérkeztem az első izraeli filmemhez, már régóta esedékes volt egy, és ez ráadásul épp az első jelentős izraeli film. Az első rész messze a leggyengébb, a másik kettőben voltak egész jó részek, amikért megéri megnézni, de összességében jó lett volna okosabban összerakni, jobban letisztázni a motívumokat. Ha esetleg van izraeli olvasóm, kíváncsi lennék, ez mennyire alapfilm.

Érdekességek

• Korábban láttuk: Haya Harareet (Ben-Hur)
• Haya Harareet tavaly hunyt el 89 évesen
• Még életben vannak: Margalit Oved (88)
• Az illegális zsidó bevándorlás, az Aliyah Bet 1934-1948 között történt és mintegy 100 ezer európai zsidó jutott így Izraelbe hajókon, főleg a második világháború alatt.