Cselekmény: Blaumlich, a "vakond" egy elmegyógyintézeti ápolt, aki nevéhez méltón kiássa magát és kiszabadul Tel-Avivba. Mivel ez a mániája, az első légkalapácsot megpillantva magához veszi azt és nekiáll fúrni épp az Allenby utcán, a város legforgalmasabb részén. A rendőrség fejében meg sem fordul, hogy nem egy hivatalos útjavításról van szó, ezért azonnal asszisztálni kezdenek hozzá, pedig sem a helyiek nem örülnek a zajnak, sem az áthaladó forgalom nincs oda az óriási dugókért, a közelgő választások miatt pedig a politikusok sem szeretnek kellemetlenségeket okozni a választóknak. És mivel utóbbiak közül mindegyik a másik ármánykodásának tekinti, hogy épp a választások előtt indul egy nagyszabású "útfelújítás", lefoglalja őket, hogy egymással hadakozzanak ahelyett, hogy utánanézzenek, mi is történik...

Téma: E rövid bevezető is azt hiszem bőven elegendő a téma megértéséhez: a politika abszurditását mutatja be szatirikusan. Ha esetleg van benne más olvasat is, azt nem sikerült innen a 21. század Kelet-Európájából észrevennem.

Tartalom: A lényeget már felvázoltam a cselekmény bevezetésében: adódik egy hétköznapi, de nem tervezett helyzet, de akkora a közöny, hogy a hivatalok továbbra is csak magukkal vannak elfoglalva, az másodlagos, hogy mi történik. És őszintén, ha valaki egy légkalapáccsal elkezdene dolgozni a Hungária körúton, feltételeznéd, hogy nem illetékes végzi a munkáját? Vajon mennyi idő alatt szúrna szemet valamely szervnek? A csomópont pedig ahogy mindig, ezúttal is kiváló alkalmat nyújt különböző társadalmi rétegek bemutatására, rövid történetek elmesélésére. Az esetleges történetek mellett a fő gyűjtőpont a munkálatok melletti társasház és annak lakói, illetve a hivatalok. Ezeket a főépítész asszisztense, Ziegler köti össze, aki egyben az egyik lakó lányának jegyese. Ő az, aki egyfelől találkozik a helyiekkel és ezzel átköti a fő szálat a mellékszálakra, illetve aki ugye ott van a döntéshozók mellett. Mivel politikai szatíráról van szó, az utóbbiak nagyobb teret kapnak: adott a választásra készülő polgármester, a semmit sem csináló, titkárnővel hetyegő főépítész, az asszisztensének alárendelt fejlesztési miniszter és persze a rendőrség, akik minden apróságot büntetnek, csak az ordító szabálytalanságokkal nem foglalkoznak. Számtalan színes apróság van még az alkalmatlan portásoktól a verekedő autósokon át az országot hátán cipelő jómunkásemberig, amelyek nekünk is ismerősök lehetnek - nem véletlenül, de erről majd az "Érdekességek" rovatban. A vígjáték humora az előbb említett politikai és hétköznapi szatíra mellett abszurd, "lökött" elemekkel is tarkított, simán lehetne 1970-1980-as évekbeli amerikai vígjáték is. Olyan, mint Egy bürokrata halála (1966) vagy A tanú (1969), csak könnyed, mint a Party zóna (1978).

Forma: Nem számítottam semmi jóra, ehhez képest meglepően kreatív volt hangban és vizuális gegekben is. Előszeretettel alkalmazta a montázstechnikát gyors bevágások formájában, de hangulatfokozás érdekében is. Vannak csetlős-botlós poénok, ezek a legkevésbé viccesek, ugyanakkor a rendező vizuális gondolkodását dicséri a kedvenc jelenetem, amit nyilván nem lehetett megírni, csak megmutatni: két politikus a nagy sárdobálás közepette leül teázni és akkora békesség támad, hogy mindenki szeretettel néz a másikra, a felvétel belassul, közben a leggejlebb reklámzene szól. És még Hitlert is megidézik, ami azért egy izraeli filmnél még erősebb, mint a Katasztrofális siker (1968) esetén. Külön öröm, hogy a hangokat is humorforrásként használják fel, leghangsúlyosabban akkor, amikor a lakók acapella előadják az építkezés zajait (ld. az alábbi videót), de vicces az is, ahogy a friss házaspár szeretkezései fetisizálódnak a légkalapács ütemére vagy épp az ellenkezője, amikor váratlanul csend lesz. A színészek persze komikusan túlzóak, de egy ilyen filmnél ez rendben van.

Élmény: És akkor még valószínűleg van egy rakás poén, amit kontextus híján nem érthetek meg, pl. a rendőrzenekar vezetője vagy a rabbi viselkedése túl hangsúlyos volt ahhoz, hogy ne jelentsen valamit, ennyit meg tudok állapítani, csak azt nem tudom, hogy mi a jelentésük. Ötven éve ez valószínűleg földön fetrengős volt, egy izraelinek talán ma is az, nekem már kicsit öreges, de azért már kellően modern és még jó szórakozás.

Érdekességek

• A rendező, Efrájim Kishon (1924-2005), született Hoffmann Ferenc, azaz igen, magyar, ennyiből nagyjából már sejthetjük is, hogy hogyan telt élete, mint sok más kelet-európai zsidónak. (Az ember azt hinné, hogy az izraeliek egy jelentős része magyar, de a Wiki szerint ez az arány az 1%-ot sem éri el.). Budapesten született középosztálybeli családba, már középiskolásként irodalmi díjat nyert, de a zsidótörvények miatt nem tanulhatott tovább. Megjárt több koncentrációs tábort a világháború alatt, gyakran hajszálon múlt az élete, de végül sikerült megszöknie. A háború után Kishontra változtatta nevét és író lett, majd 1949-ben kivándorolt Izraelbe a kommunizmus elől, ekkor héberizálták (?) a nevét. Továbbra is íróként működött tovább, az 1960-as évekre nemzetközi hírű lett, ám politikai nézetei miatt sokat támadták, ezért Izraelből inkább Svájcba költözött az 1980-as években. Annak ellenére, hogy elsősorban író volt és csak mellékesen rendezett filmet, Golden Globe-okat nyert, Oscar-jelölésig jutott és kasszát robbantott.
• Az Allenby utca valóban az egyik legforgalmasabb része a városnak, jelenleg így néz ki a filmben szereplő kereszteződés.
• ...vajon az MKKP innen vette a körút elárasztását?