Tartalom

Róma szegénynegyedében járunk, nem sokkal a második világháború után. Főhősünknek hosszú idő után sikerül elhelyezkednie, de már első napján ellopják a munkájához elengedhetetlen kerékpárját. A hatóság tehetetlen, ezért megpróbálja maga megkeresni.

A filmet az olasz neorealizmus egyik csúcsaként szokás jellemezni, így nem kell általánosabb tartalmat keresnünk (persze van benne társadalomkritika, morális dráma): pesszimista idegenvezetést kapunk a háború utáni európai városok lassú talpraállásának kezdeteiről, ahogy láthattunk hasonlót már A harmadik emberben is. Mint rendes neorelista film, itt is fontos, hogy kerüljék a különleges helyzeteket, és a történet minél hétköznapibb legyen, de ez egyáltalán nem jelenti, hogy ne lenne a film katartikus.

Megvalósítás

Nem csak tartalmában, megvalósításában is igyekszik életközeli maradni a film: amatőr színészek játszanak benne - de nem üres porhüvelyek, mint a Vétlen Baltazárban -, akik maguk is átélték vagy épp átélik szerepüket (a főszereplő gyári munkás, a forgatás alatt elvesztette munkáját; a fiát játszó kisfiú szinte találomra került a filmbe... stb.) Díszletek nincsenek, mindent a helyszíneken forgattak.

Bár részemről mindig elvárás, hogy éljenek a vizuális lehetőségekkel, ebben az ez egy esetben kivételt tehetünk, hiszen a cél épp a valóság bemutatása, ahhoz pedig kevésbé illene egy-egy groteszk kép.

Élmény

Van :) Érfelvágós... Épp az előző film kapcsán örvendtem, hogy az embereket reálisan ábrázolják, és egyáltalán nem idealizáltak. Ott azonban optimista befejezést kapott a történet, míg itt - bár elnézően, szeretettel ábrázolva - megsemmisül erkölcsileg a kiszolgáltatott ember.

A film egy listán egyike a top 10 filmnek, amit illene minden kiskamasznak megnéznie 14 éves koráig, és ez szerintem többet mond el róla, mint bármilyen kritika: nagyon hiteles, tanulságos, és megmarad az emberben, noha nem történik semmi igazán látványos benne.

Érdekességek

- A filmben feltűnik a 17-18 éves Sergio Leone is statisztaként.

Tetszett