Tartalom

Amerikai turistacsoport érkezik a jövőbeli(?) Párizsba, ahol modern épületekben vezetik őket körbe. Eközben Hulot úrnak (Tati maga) találkozója van egy irodában, de rendre elkerülik egymást partnerével. Hazafelé összefut egy barátjával, eljut egy újonnan megnyíló étterembe, majd az amerikai turistáktól elszakadt Barbara mellé csapódik...

A film a modern, városias környezetben élő embert mutatja be néhány aspektusból, de szerencsére nem a sablonos elidegenedést. Inkább azt sugalmazza, hogy a modernitás meg tudja nehezíteni életünk.

Megvalósítás

A film színvilága izgalmas: Tati felépíttetett egy egész városrészt, ahol az uralkodó szín a szürke, ezért szinte fekete-fehérnek tűnik a film - de ez a színtelenség fokozatosan oldódik. A technokrata, mérnöki környezet is káoszba torkollik az étterem-jelenetben, így kijelenthetjük, hogy inkább pozitív hangvételű a film, nem hódol be a hideg, embertelen észszerűségnek. Gyakran előforduló elem még az acélváros üvegfalairól visszatükröződő, régi Párizs képe.

A film különlegessége, és egyben amitől nagyon nehéz nézni, hogy nincs fókusza sem szereplőben, sem cselekményben.  Ezt érzékelteti az is, hogy kevés közeli felvétel van. Városképeket látunk, amiben történnek dolgok és vannak emberek, de ezek esetlegesek, viszonylag függetlenek egymástól. Hulot úr is hol feltűnik, hol eltűnik. Párbeszéd kevés van, azok is semmitmondóak.

Élmény

A Vétlen Baltazárhoz hasonlóan nehéz film, de nem azért nehéz, mert nehéz értelmezni, hanem mert antifilm: se cselekmény, se főszereplő. Életképeket mutat be, mint A játékszabály, de mégsem köthető hozzá, mert annak volt tárgya, itt viszont nem igazán beszélhetünk ilyenről. Ezek miatt én a filmet egy kísérletnek tudom csak tekinteni, de nem funkcionál filmként.

Érdekességek

- Tati anyagilag tönkrement a film miatt: az addigi legdrágább film volt Franciaországban, és bár a kritikusok elismerték, a nézők nem szerették.