Tartalom

Noriko (Setsuko Hara) 27 éves, az apjával él kettesben, vezeti a háztartást, míg ő dolgozik, és néha eljárnak színházba, kirándulni. Illendő lenne megházasodnia már ilyen idősen, de szívesebben maradna otthon ebben a felállásban. Apja végül meggyőzi, hogy ez az élet rendje, és Noriko beadja a derekát, noha nem szívesen.

A film szándéka vitathatatlanul az, hogy megmutassa, mennyire igazságtalan és káros tud lenni egy-egy társadalmi elvárás. Ugyanakkor mai szemmel nézve inkább bizarr, hogy a lány ennyire ragaszkodik apjához, és nem akar pasizni. Legvalószínűbb az aszexualitása, de ehhez az elmélethez is tartozik ellentmondás; a vérfertőző kapcsolatot szinte mindenki kizárja; egy harmadik lehetőség, hogy Noriko nem akar felnőni és ragaszkodik otthonához, apjához. A film több, saját korában aktuális témát is felvet, de ezeket 70 évvel később európaiként nem nagyon vettem észre. Ilyen a házasság kérdése, amit épp az 1940-es években reformáltak meg jelentősen, vagy az amerikai megszállás, a modernitás és a hagyományok szembenállása.

Megvalósítás

A Tokiói történethez meglehetősen hasonló film volt: ugyanazokat a technikákat láthattam viszont (tatami-szinten lévő kamera, mozdulatlan kamera, kamerába beszélő emberek... stb.), bár ez a film sokkal mozgalmasabb és drámaibb volt utódjához képest. De még a színészek is ugyanazok voltak, és a karakterek is meglehetősen hasonlítottak egymásra.

Érdekes rész volt a filmen belüli színielőadás, a hagyományos japán nó. Az efféle metakommunikációval mindig kikacsinthatunk kicsit a nézőre, és összefoglalhatjuk a filmet. Itt sem történt ez másképp, csak európaiként nem sok esélyem volt értelmezni a látottakat. A hozzáértők szerint a színpadon gyakorlatilag a szex jelent meg, és mivel Noriko ezt élvezettel nézte, ezért lehet talán elvetni az aszexualitásának elméletét.

Élmény

A film a Japánban akkoriban divatos somingeki műfajhoz tartozik, amely talán az olasz neorealizmussal rokonítható: átlagemberek hétköznapi életét mutatja be. Ilyen volt a Tokiói történet és a Késő tavasz is. Megfelelő hangulatban valóban van némi bája a lassan csordogáló, felszínen egyszerű, a mélyben viszont a legnagyobb, mindenkinek ismerős drámát bemutató történeteknek. A Tokiói történetben kevésbé jött át a filmvégi katarzis mint itt a magányára rádöbbenő apára, de még mindig nem éreztem akkorának, mint a Biciklitolvajokban. Talán mert túlságosan messzi tőlünk ez a kultúra.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Chishu Ryu, Setsuko Hara, Haruko Sugimura és Kuniko Miyake (Tokiói történet)
- Setsuko Hara és Yumeji Tsukioka elmúltak 90 évesek, és még életben vannak :)