Tartalom

Az erőszakba belefáradt, folyton hazatérni vágyó Maximus (Russel Crowe) római hadvezér, a császár bizalmasa. Olyannyira, hogy amikor a császár fel akarja számolni a császárságot és újra köztársasággá tenni Rómát, Maximus-t, mint a hadsereg támogatását élvező embert kéri fel ennek biztosítására. A cászár fia azonban nem szeretné, hogy széthulljon a birodalom, ezért megöli apját, Maximus-t és annak családját. Maximus életben marad, de családja elvesztése miatt összetör és rabszolgakereskedők kezére jut. Gladiátorként kell élnie életét, és egyre nagyobb népszerűségének köszönhetően Rómába kerül, ahol azóta Commodus a császár, aki igyekszik felszámolni minden köztárrsaságra irányuló elképzelést.

Úgy érzem, a film témái belefulladnak a hollywoodi drámába és az akcióba, pedig két szálon is érdekes. Egyrészt benne van demokrácia iránti idealista vágy, de ellenpontként annak gyengesége is (tömegdemokrácia, avagy panem et circenses), másrészt pedig a gladiátor aréna, mint egzisztencialista allegória ("a halált nem kerülheted el, de szembenézhetsz vele"). Az előbbihez még hozzátartozik egyfajta párhuzam apa és fia, vezér és népe között.

Megvalósítás

Az epikus filmek ideje lejárt, vagy legalábbis nem tart ott a technológia, hogy az 1950-es évek többezres statisztatömegeit és grandiózus díszleteit animálással pótolják (lásd Ben-Hur, illetve sajnálom, hogy a Spartacus nem szerepel a listámon, jó lett volna már korábban látni és összevetni ezzel a filmmel). A tigrises jeleneten kívül nem éreztem látványosnak az akciójeleneteket, sőt, elég zavaró volt hogy a rángatózó, közeli képek miatt nehezen volt kivehető a mozgás, ha egyáltalán látható volt. (És volt egy falba becsapódó harci szekér, am úgy éreztem hogy mindjárt felrobban :D) A film többnyire sötét, szürkés hangulatú, ezzel szemben álltak Maximus álmai, látomásai, ahol nagyon élénken színes vagy épp sötét volt a színvilág.

A karakterek nem túl érdekesek, egyedül Commodus volt kellőképpen komplex a maga szeretethiányával, gyermeki gőgjével, apakomplexusával, vérfertőző vágyaival és sajátos uralkodói elképzeléseivel. Maximus ezzel szemben viszonylag egyszerű, egy erkölcsös, puritán katona. Nem tudjuk miért lett elege az erőszakból. Vannak ugyan naturlaisztikus sérülések, de ez csak sokkolás, messze nem olyan elborzasztó mint mondjuk az Elfújta a szélben a földön fekvő sebesültek ezrei.

Élmény

Mint fentebb említettem, voltak jó témái a történetnek, de elnyomta őket az akció és leegyszerűsített drámaiság. Nem éreztem át a karkaterek többségének érzéseit, és nem csiklandozták nagyon az elhangzottak se az agyam. És mivel nem éreztem át a karakterek belső világát, alaptalanul tűnt érzelgősnek a film - nyálasnak, ha úgy tetszik. Voltak szép képek, főleg a víziószerű jelenetekben, de nem vitték el túlzottan absztrakt irányba. Kimaradt a kereszténység is - nem kötelező ugyan, de remek alkalom egy kis filozofálgatásra (remélhetőleg a Quo vadis?-ban lesz benne részünk bőven).

Érdekességek

- Ridley Scott rendező testvére, Tony Scott szintén híres rendező volt (egyszer majd sorra kerül egyik filmje, a Tiszta románc), 2012-ben betegsége miatt öngyilkosságot követett el.
- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Russel Crowe és Tomas Arana (Szigorúan bizalmas)
- Oliver Reed a forgatás során szívrohamban elhunyt.
- A film témája és sikere miatt új reneszánszukat élték a történelmi epikus filmek, hamarosan olyan filmek következtek, mint a kultikus 300.
- Természetesen nem szabad fennakadni a történelmi hitelességen, de valós eseményeken alapul a történet. A filmmel egyezően Marcus Aurelius 180-ban meghalt Bécsnél a germánok elleni csata után. Utódjának fiát, Commodus-t választotta, aki szívesen gladiátorkodott is. Filmbéli nővére 182-ben sikertelen puccsot kísérelt meg ellene, ezért kivégezték. Megalomániája miatt a szenátus és szeretője végül 192-ben megölette.