Tartalom

A dokumentumfilmben két 14 éves fekete fiút felfedeznek kosárlabdázás közben erre szakosodott emberek. William és Arthur példaképe is az az Isaiah Thomas, aki szintén az ő környékükről való, és az egyik legényesebb sportkarriert futotta be. Arról a környékről, ami egyébként lepusztult, bandák és drogosok lakhelye. Ők is szegények, a családok csonkák, minimálbérből és segélyből élnek. Tehetségük révén mindkettőjük felvételt nyer egy drága elitgimnáziumba a város jobbik környékén, ahová Thomas is járt. Arthur azonban nem képes hozni az elvárt tanulmányi átlagot, ezért nem kap ösztöndíjat, ami fedezné a tandíjat, Williamet tehetsége miatt egy mecénás pártfogása alá veszi. Arthur állami iskolába kerül, ahol viszont meglepetésre az esélytelennek tartott csapat a döntőig jut - eközben apja kábítószerfüggő lesz, elhagyja a családot, majd börtönbe kerül rablás miatt. Anyja betegsége miatt elveszíti munkáját, a segélyből a számlákat se tudják fizetni. William lesérül, ami elveszi agilitását, ráadásul barátnőjét is teherbe ejti, de tehetsége miatt így is felajánlanak neki ösztöndíjat egy főiskolán.

Részben az amerikai álom kezdeteit élhetjük meg, ahol két alacsony rétegből származó fiú tehetsége és szorgalma révén sikeres lehet; láthatjuk az erre épülő rendszert és a sok buktatót, ami tönkretehet mindent (rossz tanulmányi átlag, az ingázás, sérülés... stb.). Ez azonban csak az ironikus kerettörténet, amelyben a jobb körülmények ellenére sem sikerül Williamnek jobban teljesíteni Arthurnál. Az igazán fontos része a történetüknek a magánéleti hátterük. Mintha egy tankönyvi példát láthatnánk, annyira tökéletes: csonka család, családon belüi erőszak, kevés pénz, munkanélkülsiég, kikapcsolt közművek, bűnözés. Egyikük sem a tanulással próbál kitörni, és az az idióta William még gimis korában felcsinálja barátnőjét. És mégis ez az, ami erőt ad nekik: Arthur talán apja példájából tanulva nem lép bűnözői útra, pedig legjobb barátja is börtönbe kerül; William pedig rádöbben, vagy legalábbis ezt sugallja a film, hogy a barátnője és gyereke fontosabb az életében, mint a sportkarrier. Ezért nem törik össze egyikük sem teljesen, amikor az élettől nagy pofonokat kapnak.

Megvalósítás

A dokumentumfilm eredetileg mindössze félórás lett volna, de megérezték az alkotók a lehetőséget és végül öt évig forgattak 1987-től. Ettől lesz a dokumentumfilmnek igazán életíze, hiszen a gyerekeket pont a legkritikusabb kamaszéveikben követhetjük nyomon, hasonlóan a Sráckorhoz. Az már csak hab a tortán, hogy a rendezőnek óriási szerencséje volt, hogy két ennyire ellentétes pályát befutó alanyt sikerült elkapni: William végig ünnepelt tehetség, akit támogatnak, de mégsem ér el eredményeket. Ezzel szemben Arthur elveszti a jó körülményeit, mégis sikerül eredményeket elérnie a középiskolás kosárlabdában.

A legtöbb dokumentumfilm kivitelezése eléggé hasonszőrű, kézikamerával igyekeznek elkapni a fontos pillanatokat, és megfelelő ritmusban tálalni őket. A többség sajnos nem művészi darab, mint az Ember a felvevőgéppel, egyedül a tartalom adja el őket. Sporttal a középpontban szerencsére könnyű meghatározó pillanatokat találni: örjöngésben kitörő közönség, feszült csend a büntetők előtt, gyors ritmusú meccsek, ideges edzők.. stb. Ezzel ellentétben áll az emberibb, lassabb folyású magánéleti rész. Erre a különbségre rá lehetett volna játszani jobban.

Élmény

Mivel a megvalósítás nem túl érdekes, az igazi élményt a tartalom adja, ahogy a nehéz körülmények között felcseperedő gyerekek kezdenek férfivá válni, miközben egyaránt éri őket öröm és bánat szakmai és családi életükben is. Drámai események, több mint ami egy filmben van, de csak a kosárlabdával kapcsolatosak vannak kifejtve, a magánéletiek váratlanul érnek minket, ettől pedig sokkolóak lettek. Nagyon közel volt a dokumentumfilm ahho z, hogy tetszen, megértem az őt körülvevő rajongást. De ha egy kicsit jobban koncentrált volna alanyai érzelmeire, még sokkal erősebb lehetett volna.

Persze ami egy történelmi játékfilmnél vagy egy dokumentumfilmnél igazán érdekes, az az utóélet. Egyikük sem került be az NBA-be. William egykor szépreményű bátyját 2001-ben lelőtték. Ő maga elvégezte az egyetemet, majd kosaras pályafutása után lelkész lett. Arthur a dokumentumfilm sikerére építve ezzel fémjelzett ruhákat kezdett árulni. Apját 2004-ben lelőtte egy rabló.

Érdekességek

- Évi félmillió középiskolás kosarasból mindössze 25 jut végül az NBA-ig.