Tartalom

Ferdinand (Jean-Paul Belmondo) megunja addigi kispolgári életét, és amikor egykori barátőjével, Marianne-nal (Anna Karina) találkozik, elszöknek délre (többek közt fegyverkereskedő gengszterek elől is menekülve). Előbb egy tengerparti viskóban húzzák meg magukat, ahol Ferdinand írogat, de ezt Marianne unja, ő élni szeretné az életet. A gengszterek rájuk találnak, de mindketten megmenkülnek. Elvesztik egymást szem elől egy időre. Amikor újra egymásra találnak, Marianne segtséget kér egy akcióhoz a fegyverkereskedők ellen. Ferdinand segít, de Marianne becsapta, neki már új pasija van, és csak a pénz kellett.

A film üzenetét talán annyiban is elmondhatnám, hogy Godard. A kis katonához és A megvetéshez hasonlóan a szereplők Godard szócsövei, és annyira szerteágazó gondolatokat közölnek, hogy nem is bírom egyiket sem igazán kiemelni, ami központi vezére lehetne a történetnek. Ez a történet önmagában nem is igazán fontos, csak Ferdinand és Marianne mondandói. Eleinte még úgy éreztem, Ferdinand afféle akadémikus, aki értelmezni próbálja az életet tudatosan, míg Marianna érzelmekkel megélni, de erre csak kb. a film közepéig voltak utalások, utána elvesztek. Mélyebb elemzésért el lehet olvasni az alábbi tananyagot.

Megvalósítás

Godard. Ahogy a tartalom, úgy a megvalósítás is nagyon... eklektikus? Még csak öt éve rendez Godard, de ez már a tizedik filmje. Én ugyan ebből csak hármat láttam, de egyértelműen felismerhetőek voltak benne; szinte konkrét jeleneteket emelt át korábbi filmjeiből, és persze a megvalósítással is hasonlóan járt el. Gondolatok tömkelege hangzik el a szereplők szájából, írásokból, képekből, rengeteg irodalmi, zenei, filmművészeti, képzőművészeti utalással megspékelve. Az utalások között gyakran felmerül Proust neve, és valóban, a jelenetek közötti kohéziós erő talán nem is más, mint a rendező tudatfolyama, annyira lazán kapcsolódnak. Egyébként meglehetősen abszurd hangvételű tud lenni a film (pl. reklámszlogenekben beszélő emberek), és egészen kedélyes.

Mint említettem, töménytelen gondolatot közvetít a film, és nemcsak párbeszédek által: a szereplők megszólítják a nézőt is, olvashatjuk, sőt láthatjuk, ahogy Godard épp maga írja le őket papírra, feliratok és festmények jelennek meg, dallamok csendülnek fel, amit akár meg is magyaráznak nekünk "helyben". Az sem mellékes, kik szólalnak meg, ugyanis többen is önmagukat adják vagy legalábbis önmagukhoz közel álló karaktert: Ferdinand szerepét nem véletlenül játsza Godard első filmjének, a Kifulladásig főszereplője, Belmondo, ahogy Anna Karinának sem ez az első filmej Godard-ral. Nem mellesleg, Godard és Karina ekkor élték házasságuk végnapjait, ez szintén része a filmnek (mégha erről nem is tudhatunk a filmből). Van még itt humorista, jordán hercegné, magyar menekült (a Kifulladásig Kovács Lászlója, akit a valósi menekült Szabó László alakít), filmrendező.

Élmény

Godard. A film pörgős, váratlanul másik helyszínen és jelenetben találjuk magunk, de valamennyire követhetőek az események. Viszont a gondolatokat nehéz ilyen ütemben követni, egyszeri megnézés nem ajánlott. A központi vezérfonal hiánya miatt egy fokkal kevésbé nézőbarát, mint A kis katona, de sokkal kevésbé tántorít el a mozitól, mint a Kifulladásig.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Jean-Paul Belmondo (Kifulladásig), Anna Karina és Szabó László (A kis katona), Jean-Pierre Leaud (400 csapás)